A City of Gangsters, mint annyi minden más mű a témában, az 1920-as és az 1930-as évekbe, azaz az amerikai szesztilalom idejébe repít vissza minket. Nem csoda, ez volt a maffia virágkora, amikor a bűnözők hatalmas vagyonokra tehettek szert, pusztán azzal, hogy az USA határain túlról csempészték be a szeszes italokat, aztán azokat pult alatt vagy zugkocsmákban értékesítették. Amiben mégis más a City of Gangsters, mint mondjuk a Mafia vagy az Empire of Sin, az az, hogy sokkal kevesebb hangsúlyt fektet az akcióra, és inkább a gengszterbanda menedzselésére koncentrál.
Nem személyes ügy, csupán üzlet
Nem meglepő módon a City of Gangstersben mindent a pénz irányít. Minden akciónk pénzbe kerül, de termeli is azt, hogy aztán még több dollárt költsünk el a következő akciónkra, ami értelemszerűen tovább növeli pénztárcánk átmérőjét. A trükk az, hogy kevesebbet költsünk el egy-egy műveletre – például az italfőzdék működtetéséhez szükséges források beszerzésére –, mint amennyit az hoz a konyhára.
A játékot kicsiben kezdjük. Lényegében otthon főzött pálinkát árulunk egy legális, de nem túl profitáló üzlet pincéjében, innen kell feltörnünk. Ahogy haladunk előre, úgy nőjük ki a pincét. Előbb-utóbb szükségünk lesz egy, az üzelmeinket jobban elfedő helyre (például egy étteremre), ráadásul ekkor már embereket is fel kell vennünk, akik segítenek működtetni bűnszervezetünket, teszem azt, kezelik az egyre gyarapodó teherautó-parkunkat vagy védik érdekeltségeinket. És hopp, máris egy bűnbanda élén találjuk magunkat, aminek létét a konkurens bandák sem nézik jó szemmel.
És ekkor durvulnak el a dolgok, mert bizony akárhogy is vezetjük a mi kis törvényen kívüli vállalkozásunkat, a konkurencia mindenképpen rá fog lépni a tyúkszemünkre. És sajnos csak egyféleképpen rendezhetjük a dolgot. Vagy mi irtjuk ki az üzleti partnereinket, vagy ők minket, diplomáciai megoldás itt szóba sem jöhet.
Üzletünk fejlődéséhez rengeteg dolog áll rendelkezésre, de talán a legfontosabb a rendőrség féken tartása. Ezt szintén csak egyféleképpen tehetjük meg: lefizetjük őket. Ugyanakkor ez sem megoldás mindenre. Elnézik, ha a platóról rekeszszámra áruljuk a whiskey-t, de egy éttermi mészárlás már megfekszi a gyomrukat. Éppen ezért célszerű a végsőkig elkerülni az izmozást, és csak akkor pofán legyinteni a konkurenciát, amikor már nincs más lehetőség.
Túl sok a jóból
A fentiekből talán már kezd kitűnni, hogy bár a City of Gangsters egy érdekes 4X stratégiai játék lehetne, vannak vele problémák. Ugyan sok dolgot csak egyféleképpen intézhetünk el, ami már alapból nem jó, de mégis, a játékkal a legnagyobb baj az, hogy túl sok erőforrásra (maláta, tégla, kés, hordó, gázolaj, és így tovább, felsorolni is nehéz lenne) tehetünk szert, ugyanakkor a játék picit sem próbál meg arra motiválni, hogy akárcsak egyet is megkeressünk.
Erőforrásokból ugyanis sosincs hiány. Sőt, még különleges vagy ritka források sincsenek, amik megszerzéséhez valamilyen extra feladatot kellene teljesítenünk. Mondjuk, a nagyobb teherautókat el kéne lopni egy építkezésről, vagy ilyesmi. Szimplán megvehetjük a szükséges járműveket. Vagyis a leggyengébb forrástól a legerősebbig megszerezhetünk mindent, csak azzal, hogy terjeszkedünk. Amit nem vehetünk meg, azt a cimborák leszállítják.
A terjeszkedés meg lényegében abból áll, hogy bemutatkozunk a területünkön lévő boltosoknak, vagyis rájuk klikkelünk. Aztán teljesítünk nekik egy szívességet, azaz ráklikkelünk a szívesség-ikonra – apropó, elvileg csak korlátozott mennyiségű szívességet tehetünk, de a valóságban ebből sem fogyunk ki. Mindezzel növekszik a megbecsülésünk, és így egyre több helyről fognak áramlani a szeszfőzéshez és terjesztéshez szükséges anyagok.
Ám a terjeszkedés lassú és unalmas folyamat. Minden „meghódított” területen egyenként kell átvizsgálni minden ott üzemelő üzletet, csak azért, hogy egyáltalán rájöjjünk, mivel seftelnek. Ez talán még jó is lehetne, ha nem csak klikkelgetésről szólna az egész, de sajnos a City of Gangstersben a területek felfedezése nem több klikk-fesztiválnál. És mivel úgysem találhatunk semmilyen különleges és/vagy ritka cuccot az új városrészekben, lényegében fölösleges időpazarlás az egész. Egyszerűen a játék nem motivál arra, hogy játssz vele. Az meg már csak egy fárasztó adalék, hogy a karakter és a banda fejlesztése teljesen random feladatoktól függ, ami lehetetlenné teszi azt, hogy előre tervezzünk. Mindezt egy stratégiai játéknál…
Emellett még fel lehet róni, hogy bár gengszter-menedzselésről van szó, igazából nem nagyon gengszterkedhetünk, Úgy értem, a szeszcsempészet és értékesítés az egyetlen ténykedési lehetőségünk, pedig azért a maffia már az 1920-as években is többet csinált. Nem lehet védelmi pénzeket beszedni, nem foglalkozhatunk szerencsejátékkal, semmivel. További hiba, hogy a kezelőfelület átláthatatlan, nem ad elég információt, és még a tutorial is rendkívül felületes.
Tartsd távol a rossz játékokat
A City of Gangsters lehetett volna a téma egy kiemelkedő terméke. Bár maga a szesztilalom időszaka kezd kicsit elcsépelt lenni még a videójátékok világában is, még így sem lehetetlen kihozni belőle egy izgalmas játékot. Ennek a programnak vannak jó ötletei, ugyanakkor az, hogy semmi sem motivál minket magára a játékra és részben tervezni sem lehet benne előre, megöli a programot.
