A gyerekbarát – idősebbeknél pedig sok esetben barátságpróbáló –, arcade versenyzős élményt már számos ismert figura megpróbálta magáévá tenni, Sonictól kezdve egészen Crash Bandicootig, de eddig egyik próbálkozásnak sem sikerült a közelébe érnie ahhoz, hogy letaszítsa trónjáról a Mario Kart-sorozatot. Persze ettől függetlenül születtek gyenge és kellemes alternatívák egyaránt, melyek sorához a Chocobo GP személyében most újabb cím csatlakozik.
Tollas trónbitorló
A Square Enixnek is volt egy hasonló próbálkozása, még 1999-ben, az akkor még Squaresoft fémjelzéssel megjelent Chocobo Racing formájában, ami a Chocobo Dungeon és a Final Fantasy-sorozat karaktereivel hozott össze egy könnyed versenyzős élményt, az eredeti PlayStationre. Nos, a maga idejében elég középszerű értékeléseket kapott alkotás megjelenése óta több mint 20 év telt el, a kiadó pedig elérkezettnek látta az időt, hogy a sárga szárnyas és barátai előtt újra meglengesse a rajtzászlót, így megszületett a Chocobo GP.
A pályák és a karakterek tekintetében egyaránt cuki, élénk színekben bővelkedő látványvilágot remekül eltalálta a Square, és bevallom, az én hallójárataimba valamiért alaposan befészkelte magát a főmenüben szóló tingli-tangli szám is. A versenyzők megjelenése persze kicsit megosztó lehet, a Final Fantasy-sorozat egyes ikonikus karaktereit ugyanis néhol elég furcsa eredménnyel sikerült gyerekbarát köntösbe bújtatni. Az viszont nagyobb probléma, hogy az olyan közkedvelt szereplők, mint a már megerősített Squall Leonhart és Cloud Strife már csak a Gil Shop felületéről lesznek elérhetők, vagy az opcionális Prize Pass jutalmainak részeként. Hiába az aranyos látvány, ez az üzleties, abszolút szükségtelennek érződő és költekezéshez kötött megoldás egy teljesáras terméknél elég rossz szájízt hagy maga után.
Flúgos futam
Játékmódok tekintetében kaptunk egy valószínűleg még gyerekfejjel is elég fárasztónak és erőltetettnek ható, fejezetekre bontott rövidke sztori módot. Ez mutatja be az alapokat – még ha elég kényelmetlen módon is –, és a fejezetek teljesítésével oldhatók fel újabb versenyzők, pályák és más tartalmak, így mindenképp érdemes ezzel kezdeni. Ha letudtuk ezt a „kötelező” kört, akkor már kedvünkre ugorhatunk bele a különböző karakterekkel az időmérő futamokba, online és offline bajnokságokba, egyedi versenyekbe, de persze akár barátainkkal is száguldozhatunk osztott képernyőn és interneten keresztül egyaránt. A játékbeli boltban a futamok során szerzett jegyeket szigorúan kozmetikai jellegű új járgányokra, festésekre, matricákra és hátterekre válthatjuk, de egyes karaktereket is ezekkel oldhatunk fel.
Maguk a futamok egyébként egész szórakoztatóak, az irányításba és a farolgatásba egész gyorsan bele lehet jönni, és egyes tárgyak és képességek is kifejezetten ötletesre sikerültek. A pályákról sajnos mindez nem mondható el, mivel ugyan jópofák, valahogy nélkülöznek mindenféle merész megoldást, és a Final Fantasy-univerzum adta lehetőségeket sem aknázzák ki kellőképpen, ami hatalmas kihagyott ziccer. Ebben a formában egy idő után úgy érződik, mintha ugyanazon a pályán futnánk le a köröket, újra és újra.
A Chocobo GP-t alapvetően a jobbik fajta gokartos címekhez sorolnám, amivel egy ideig kellemesen el lehet szórakozni, bár kiemelkedőnek azért nem nevezném. A száguldozás élménye egész jó, de a nyerészkedő Prize Pass rendszer és az alapanyag ellenére kissé fantáziátlan megoldások sokat rontanak az élményen. Erre még rátesz egy lapáttal a versenyzők érthetetlen kiegyensúlyozatlansága is, ugyanis gyakran hiába állunk rajthoz egy alapvetően gyorsabb karakterrel, még leglassabb vetélytársunk is úgy süvít el mellettünk, mintha egy rakéta húzná a cél felé. Ez ráadásul főleg a sztori módban tapasztalható erősen, még kezdő fokozaton is, ami bár kitartással leküzdhető, de nagy problémát jelenthet, különösen a fiatalabb játékosoknak. A műfaj kedvelőinek persze így is megérhet egy próbát, főleg, mert a megjelenéskor egy ingyenes Chocobo GP Lite verzió is elérhető lesz, amivel még a költekezés előtt belekóstolhatnak.
