A battle royale láz nagyjából lecsengett, mikor a fejlesztők rájöttek, hogy nem is olyan egyszerű sikeres játékot készíteni a PUBG és a Fortnite árnyékában, de néhány kiadó a jelek szerint lát még potenciált az enyhén szólva telített zsánerben. Nem is olyan rég rajtolt például a Black Desert Online mögött álló Pearl Abyss saját battle royale játéka, a Shadow Arena, március 10-én pedig hosszas szivárgás után egy jóval komolyabb cím is befutott a Call of Duty: Warzone képében.

A helyzet pikantériája, hogy az Activision nem először próbálkozik a battle royale népszerűségének meglovaglásával: 2018-ban már tettek egy kísérletet erre a Blackouttal, az azonban (a nagy rivális Battlefield Firestorm módjához hasonlóan) végül nem vitte sokra. Hogy pontosan miért nem lett kiugró siker se a Blackout se a Firestorm, az már önmagában is megérne egy cikket, de talán a legnagyobb hátrányuk az volt, hogy egy hatvan dolláros játék játékmódjaként érkeztek, míg a legtöbb sikeres battle royale a PUBG kivételével ingyenes.

Szemmel láthatóan hasonló következtetésre jutottak az Activisionnél is, hiszen a Call of Duty: Warzone már egy ingyenesen játszható, önálló cím lett, ami elé szó szerint bárki leülhet. Az üzletmodell lecserélése pedig igencsak bevált, hiszen csak az első pár napban több millióan próbálták ki a Warzone-t, ami brutálisan szép teljesítmény. De vajon ennyi elég az üdvösséghez, vagy mindannyian jobban járunk, ha valami régi, bejáratott battle royale címhez térünk vissza? Tesztünkből minden kiderül!

A változatosság gyönyörködtet

A Call of Duty: Warzone nem egy, hanem rögtön két játékmóddal érkezik. A battle royale jó eséllyel nem fog meglepni senkit, aki csak egy kicsit is járatos a zsánerben: itt összesen százötven játékost eresztenek egymás torkának (a tervek szerint ez később kétszáz főre fog bővülni), és az nyer, aki utolsónak marad életben. A hatalmas, Verdansk néven futó játéktér a meccs előrehaladtával folyamatosan szűkül és a fegyverek is véletlenszerűen vannak szétszórva, szóval alapjait tekintve ez a játékmód tényleg a tradicionális battle royale élményt nyújtja.

Ennél egy fokkal összetettebb és izgalmasabb a Plunder mód. Itt nem a puszta életben maradás a cél, hanem a pénzgyűjtés. Azt pedig igazából mindenért kapunk: a pályán szétszórt ládák felnyitásáért, különféle küldetések teljesítéséért (ezekről bővebben majd kicsit később) illetve ellenséges játékosok megöléséért egyaránt. A pénzt ezek után egy helikopterrel lehet biztonságba helyezni, azonban nem árt figyelni: ezt a helikoptert bizony mások is láthatják, és a leszállóhelyei elég nyílt terepen vannak, így könnyen rajtunk üthet bárki.

A Plunder lényegét pedig pontosan ezek a feszült helyzetek adják. Ha csak gyűjtjük a pénzt, de megtartjuk magunknál, akkor az olyan, mintha semmit nem csinálnánk, de ha behívjuk a koptert, és esetleg rajtunk ütnek, akkor egy csomó dollárt azonnal elvesztünk, így folyamatosan mérlegelni kell az esélyeinket, és azt, mikor a legbiztonságosabb a kimentés indítása. A játék erre ráadásul még azzal is rásegít, hogy folyamatosan jelöli a térképen a legtöbb pénzt gyűjtő csapat pozícióját, kvázi célkeresztet ragasztva az illetők hátára.

A játékmódok közül nekem egyértelműen a Plunder jött be jobban, szerintem egy érdekes és izgalmas megvariálása ez a klasszikus battle royale meccseknek (plusz a pénzkimentős mechanika emlékeztet egy kicsit a The Division Dark Zone-jára, ami szintén nagy kedvencem). De annak sem fog felkopni az álla, aki a hagyományosabb meccseket szereti, ugyanis a Warzone ezen a téren is jól teljesít, és közben néhány kifejezetten érdekes újítás beemelésétől sem riad vissza.

Innováció Verdanskban

Az egyik ilyen újítás, amiről már futólag volt szó, az a különböző küldetések megjelenése. Ezek opcionális megbízások, melyeket ha elfogadunk és sikeresen teljesítünk, plusz pénz és loot üti a markunkat. Nem érdemes túl bonyolult dolgokra gondolni, általában el kell foglalnunk egy véletlenszerű pontot a térképen vagy le kell vadásznunk egy ellenséges játékost, de azért arra így is tökéletesek, hogy a lootoláson és az ellenfél kergetésén kívül legyen mit csinálni, főleg a meccsek középső szakaszában, amikor a tempó a legtöbb battle royale játékhoz hasonlóan itt is leül.

Ha pedig már elég pénzt gyűjtöttünk a megbízások teljesítésével, akkor irány a pályán szétszórt bevásárló pontok egyike, ahol mindenféle hasznos killstreakre (Cluster Strike, Shield Turret, UAV, ilyesmire kell gondolni) sőt, akár felszerelésünk teljes átalakítására is elverhetjük dollárjainkat. Nem árt azonban óvatosnak lenni: ezeket az állomásokat mindenki láthatja a térképen, így simán lehet, hogy egy ellenséges csapat pont ott áll lesben, ahol mi nagybevásárlást tartanánk.

Ha pedig fűbe harapunk, akkor sincs minden veszve. Egyrészt először csak a földre kerülünk, ekkor csapattársaink még simán felhúzhatnak, ha pedig valaki befejez, még mindig visszatérhetünk a harcba. Ennek az egyik módja egy párbaj megnyerése a gulágon, ami egy külön kis apró térkép, a másik módja pedig simán az, ha a csapattársaink fizetnek érte az egyik bevásárló pontnál. Jópofa ötlet ez nagyon, valamint az 1 vs 1 harcoknak is megvan a maguk sajátos hangulata, ami miatt az újjáéledés sokkal adrenalindúsabb, mint bármelyik másik batte royale-ban.

Összeállt a farkasfalka

A Call of Duty: Warzone jelenleg háromfős csapatokban játszható (bár ha a menüben nem kérjük a csapatunk automatikus feltöltését, egyedül vagy ketten is belevághatunk a kalandba), azonban itt nem helyeződik akkora hangsúly a csapatmunkára, mint az Apex Legends-ben, ahol szintén hármasával vethetjük bele magunkat a küzdelembe. Egyrészt nincsenek különböző képességű karakterek, így összedolgozni sem annyira létkérdés, másrészt pedig a kör elején sem egyszerre ugrik a csapat, hanem mindenki akkor, amikor csak szeretne.

Persze azért a csapatmunka itt is nagy előny tud lenni, a fejlesztők pedig igyekeztek is minket ebbe az irányba terelni, hiszen itt is kapunk egy egész jó ping rendszert, amivel megjelölhetjük, hova akarunk menni, mit találtunk, mire lenne szükségünk és persze az ellenfeleink vélt vagy valós pozíciójára is felhívhatjuk csapattársaink figyelmét.

Itt az új trónkövetelő?

Mindent összevetve tehát a Call of Duty: Warzone érezhetően jobb és kiforrottabb próbálkozás, mint 2018-ban a Blackout volt, ráadásul üzleti modelljének hála sokkal több emberhez tud eljutni, így vélhetőleg a játékosbázissal sem lesz gond, ami mindig kritikus kérdés egy battle royale esetében. Maga a játékmenet abszolút jónak mondható, ahogy az újítások java is betalált, külön kiemelve az 1 vs. 1 párbajokat az újjáéledésért, és a Plunder játékmódot.

Épp ezért a Warzone elsősorban azoknak ajánlható, akiknek bejön a Call of Duty játékmenete vagy épp a PUBG realisztikusabb stílusa, de igazából mindenki másnak is érdemes vetnie rá egy pillantást, ha csak egy kicsit is érdeklődik a battle royale zsánere iránt. Elvégre a Warzone-ban akad néhány izgalmas ötlet, és a jelek szerint hosszú távon is bőven sikeres lehet, csak azt reméljük, hogy a fejlesztők nem hagyják majd elkallódni, ahogy a Treyarch tette a Blackouttal.

Támogasd te is a PC Gurut!