Azt mindenképpen le kell szögeznem, hogy ilyen-olyan szimulátorok már régóta léteznek, maximum az utóbbi években váltak igazán sikeressé, és jutottak el a szélesebb közönséghez (lásd keretes írásunkat egy kis nosztalgiáért!). Buszos játékból is sok napvilágot látott már, ezek közül azonban talán csak az OMSI 2 vált visszafogott módon kiemelkedővé, míg a zsáner kapcsán ismert astragon kiadásában megjelent Bus-Simulator 2012 nem lett valami nagy eresztés, sőt! Éppen ezért voltam rendkívül kíváncsi a négy év kihagyást követően érkező, fejlesztőcsapatot váltó 16-os epizódra, amihez a pozitívabb fogadtatású CITYCONOMY után nagy reményeket fűztem. Hiába no, nincs is jobb kikapcsolódás egy fárasztó nap után, mint kamionozni az amerikai vagy európai tájakon, elszállítani a szemetet, vagy furikázni a hálás utasokat.
A kormány mögött
Nem túl meglepően indít a stillalive produkciója (már a magyar nyelv választhatóságán kívül), azt meg kell hagyni. Van egy megörökölt busz, egyetlen betanító fázis, majd egy első, kisebb útvonal, innentől pedig lehet utazgatni a megállók között. A lényeg a következő: KRESZ szabályait betartani (azonosak a hazaival, tehát a jogosítvánnyal rendelkezők fújják a dolgot, van itt macisajt és minden egyéb nyalánkság), célállomásoknál beparkolni, utasokat felvenni. Ami igazán jópofa a kötelező elsőbbségadáson, a szirénázó járművek elengedésén és a gyalogosok előtti satufékezésen túl, az többnyire útközben és az utazóközönség felvételénél történik. Egyszer ugye a megállóknál jelezni kell az irányváltást, beállítani a tökéletes pozíciót, kinyitni minden ajtót. Az első ajtón felszállók közül sokaknak manuálisan adható ki a jegy (mindenki más automatikusan fizet), ami azt jelenti, hogy maga a játékos üti be a konkrét lehetőségeket (egyszeri, heti, diák, több darab stb.), majd adja ki a visszajárót. Ehhez szükség van némi fejszámolásra, de pár kör után az ember már automatikusan fújja, mikor mennyit kell perkálni a kedves kosztümernek. Aztán jöhet az ajtók bezárása (vigyázni kell, hogy senki ne maradjon le), az indexelés, majd a kiállás, innentől pedig mehet tovább a szekér.
Hogy azért legyenek hirtelen fejlemények, a szolgáltatással élők különféle igényekkel állhatnak elő. Fáznak vagy melegük van, tolószékesként a rámpa lenyitását kérik, ilyenkor pedig ugye maga a sofőr intézkedik. A vezető ebben az esetben egy mozdulattal már kint is van a székből, nyomja a középső ajtónál lévő gombot, vagy éppen állítja a fűtést, de az sem okoz gondot, ha egy részeg felszálló elzavarása a feladat. Sőt ha beragad az ajtó, akkor azt saját kézzel kell helyrehozni – persze az is előfordulhat, hogy egy kedélyes utas állt be az ajtóba, az pedig ennek hála nem záródik, ilyenkor bizony odébb kell hessegetni a delikvenst, mert tanulja már meg, hogy hol a helye.
Szóval vannak jópofa húzások, érdekes és élvezetes pillanatok, amik feldobják az egyébként sem unalmas furikázást. Nem egyszer dugóba lehet kerülni, a többi sofőr meg hajlamos az autóval egy zebra előtt ledekkolni, mert a gyalogosok fel-alá járkálnak azon, esélyt sem adva a továbbjutásra. Ilyenkor lehet nyomni a dudát, mint a veszett, hisz ugye a tülkölés egyből szárnyakat ad, aminek hála a legjobban beállt sorból is hamar kirepül a városi mazsola. Az meg egyértelmű, hogy vigyázni kell, hiszen míg a karambol és a gyorshajtás pénzlevonással jár, a gyalogosok elütése azonnali újrakezdést eredményez. Akkor pedig már inkább késik a jóérzésű buszos a következő megállóból (mert biza időre kell odaérni), és nem csinál matricát a sétálgató lakókból, akik egyébként inkább néznek ki klónnak, androidnak, mintsem élő, hús-vér személyeknek.
Sikerre fel!
Azért a Bus Simulator 16 – bár így is szórakoztató – nem merül ki ennyiben, a rendszer sokkal összetettebb a szimpla ide-odaszállítás szimulációjánál, hiszen némi menedzsment is kerül a képbe. A bevételek megnövekedése után lehet új buszokat venni (sőt még ajándékba is jut egy), azokat ki is lehet festeni, matricázni, sőt hirdetések is felkerülhetnek az oldalukra, ami plusz pénzt hoz a konyhára. Sorban nyílnak meg a város különböző részei (összesen öt, köztük a kezdő kertvárossal és a későbbi modern negyeddel), ami új útvonalakat is jelent, továbbá munkavállalókat is lehet alkalmazni. Így lesz az első fuvarokból nagyratörő vállalkozás, ami saját alkalmazottakkal, több busszal és útvonallal, rengeteg bevétellel jár. És akkor még a multiplayer szóba sem került, aminél ismerősöknek és ismeretleneknek is ki lehet adni a bérmunkát, mi több, a teljesíthető kihívások is bekerülnek a képbe.
Van olyan jó, mint a kamionozás
Maga a buszozás nagyon élvezetes, megnyugtató, igazi kikapcsolódás, ráadásul a tartalomnak hála minimum tíz órát el lehet ütni a Bus Simulator 16 társaságában. Az utasok folyton beszélgetnek (időjárásról, partikról, gyermekáldásról, egy sikeres üzletről, vagy éppen arról, mit vegyenek egy videojátékos boltban – természetesen a teszt alanyát!), mindig van valami új esemény, a napszakok váltakoznak, a kezelés pedig rendben van. Ugyan nálam a kontroller mellé rendelt billentyűzet és egér kombináció vált be a legjobban (így minden opciót könnyen és gyorsan elértem), a testreszabhatóságnak hála, vannak alternatívák is.
Ez azonban a játék pozitív oldala, amihez csatlakoznak negatívumok is. A grafika inkább csak funkcionális, 2016-ban ez a látvány már elég kevés (főleg a ködösítések mellett), de a külcsín plasztikus stílusának hála legalább senki sem lesz rosszul az alacsony felbontású tömbépületektől és béna emberektől. Ennek megfelelően a hangok sem az igaziak, a rádiós zenék tingli-tangli instrumentális muzsikák, a dialógusok ismétlődnek (ha még egyszer valaki úgy szólít meg, hogy „drága”, ráadásul hímnemű, azt a hússzal száguldozó mentőautó elé vetem, esküszöm!), a város pedig nem egy igazán nagy élettel teli metropolisz, hanem inkább egy kisváros látszatát kelti. Nincsenek nagy boltok és látványosságok, csak pár tér, templom, komplexum.
Mindettől függetlenül azonban a Bus Simulator 16 rendelkezik valamivel, ami mindenféle technikai brillírozásnál fontosabb: hangulattal. Élvezetes a vezetés, noha elsőre fura a nagy testű gépek irányítása (csak a MAN licencelt, a többi másolat), még a kamionok után is, pár órát követően azonban nagyon kézre tud állni a kanyarodás és a tökéletes ív. Ezen túl pedig van tartalom, menedzselés, szóval komoly panasz nem érheti az új fejlesztőket. Nem ez lesz az év játéka, azonban ha valaki hozzám hasonlóan bírja az ilyen utasszállítós mókákat, az egy visszafogott leárazást követően bátran vesse bele magát az astragon új produktuma nyújtotta élményekbe.
