A játékiparban mindig megvan az az új zsáner, ami a semmiből előtörve brutális számokat produkál, és aminek a sikeréből boldog-boldogtalan szeretne magának egy szeletet. Jelenleg pont ilyen műfaj a battle royale, pár évvel korábban pedig sokan a hero shooterekben látták a jövőt. Olyan játékok születtek ebben a 2015 és 2018 között húzódó időszakban, mint a Battleborn, a Lawbreakers, a The Amazing Eternals, a Gigantic vagy épp a Paladins. Mégis, hiába a rengeteg új cím, valahogy egyik játék sem tudott kitörni az Overwatch árnyékából, így a fenti játékok javát mára már elkaszálták.
Mindez azonban nem vette el a Ninja Theory kedvét, hiszen a stúdió a 2019-es E3-on bejelentette, hogy egy új, csapatalapú, online kompetitív játékon dolgozik, ahol különféle karakterekkel kenhetjük el az ellenfél száját. Az eddig főleg egyjátékos címekre fókuszáló csapattól már önmagában is igen furcsa volt egy ilyen projekt, azonban a Ninja Theory fejlesztői még egyet csavartak a dolgon: míg a legtöbb hero shooter a címéhez méltó módon a lövöldözésre fókuszál, addig ők új játékukban a közelharcra tervezték helyezni a hangsúlyt. De vajon milyen lett a végeredmény?
Robotok kíméljenek!
Multira kihegyezett címről lévén szó a Bleeding Edge történetére nem helyeződik olyan nagy hangsúly, de azért a készítőknek így is sikerült összehozniuk egy egész izgalmas háttérvilágot, mely néha fel-felsejlik az online meccsek mögött. Eszerint a Bleeding Edge a közeljövőbe, egész pontosan 2057-be kalauzol el minket, mikor a különféle mesterséges implantátumok már elterjedtek és könnyen be is szerelhetőek, ezzel együtt azonban vastagon illegálisak is.
Mindez viszont nem hatja meg az utca fenegyerekeit, akik csak azért is alapon módosítják a testüket a legelborultabb és legkreatívabb módokon, hogy aztán illegalitásba vonulva, utcai harcokban csapjanak össze a város elhagyatott részein, csak a móka kedvéért. Szabályok nincsenek, a tét pedig nem más, mint a sosem múló dicsőség, kapjátok hát elő a gépágyútokat vagy a baltaként is használható gitárotokat, ideje belépni az arénába!
Egységben az erő
A Bleeding Edge játékmenete nem tartogat túl sok meglepetést, hiszen pontosan olyan, mint amit egy hero shootertől látatlanba várnánk. Minden meccs elején kiválasztjuk a nekünk szimpatikus hőst a jelenleg elérhető 11 figura közül, akik a hagyományos sebző, támogató és tank kategóriákra vannak felosztva, aztán pedig már kezdődhet is a küzdelem. Ha pedig esetleg olyan alakot választanánk, aki mégsem nyeri el a tetszésünket, akkor sincs semmi baj: a spawn pontra visszatérve bármikor válthatunk egy másik hősre.
Jelenleg két játékmódban mérhetjük össze a tudásunkat: a Controlban előre megadott stratégiai pontok elfoglalásáért és megtartásáért kapunk pontot, míg a Power Collection során üzemanyagcellák begyűjtése és leszállítása a feladatunk. Mindkét játékmódban extra pont jár az ellenfél megöléséért, ennek hála a meccsek meglehetősen pörgősek, nagyjából tíz perc alatt le is lehet zavarni őket, hiába tűnhet elsőre soknak a megszerzendő pontmennyiség.
Alapjait tekintve tehát a Bleeding Edge le sem tagadhatná a hero shooter gyökereit, mégis, az összecsapások tempója sokkal inkább a MOBA-kat idézi. Itt nem lehet pár pillanat alatt eltüntetni a törékenyebb karaktereket, mint mondjuk az Overwatchban, ezért a harcokban komoly szerep jut az egyes célpontok fókuszálásának és saját karakterünk folyamatos újrapozícionálásának. Amennyiben persze egymagunk belefutunk a teljes ellenséges csapatba, úgy gyorsan le leszünk darálva, de a 4 vs. 4 felállásból indított összecsapások jellemzően igen hosszú ideig tudnak tartani.
A fentiekből következik az is, hogy a Bleeding Edge nem a magányos Rambók játéka. Itt elég nehéz dolga lesz annak, aki egymaga próbál lehozni egy-egy meccset, hiszen hiába van brutálisan nagyot sebző karakterrel, egyedül egyszerűen nem fog elbírni a teljes ellenséges csapattal, főleg, ha azok még össze is dolgoznak. Épp ezért készüljünk fel arra, hogy a Bleeding Edge-ben elég sok múlik a csapatmunkán: az esetek túlnyomó többségében az a banda nyer, amelyik relatív fegyelmezetten tud együtt mozogni a térképen, esetleg még be is várja az újjáéledő tagjait.
Üsd, vágd, nem apád
A harcrendszer maga viszonylag egyszerű: van egy alaptámadásunk, amit közelharcos karaktereknél kombózni is tudunk a bal egérgomb folyamatos püfölésével, négy képességünk és egy folyamatosan töltődő ultink, ezekkel kell hát boldogulnunk. Ami a távolsági fegyvert használó karaktereket illeti (mert azért belőlük is akad néhány), célozni náluk sem kell, a gép automatikusan kiválasztja a célpontjukat, és ugyanez igaz a közelharcos hősök esetleges távolsági támadásaira is.
A fejlesztők ezt még megfejelték egy kitéréssel, amivel az ellenséges kombókat szakíthatjuk meg, illetve egy visszavágás mechanikával, ahol egy jól időzített blokkal nemcsak megakaszthatjuk ellenfelünket, hanem ellentámadásba is kezdhetünk. Persze az összecsapások káoszában nem mindig van idő ilyesmire figyelni, de az érződik, hogy a Bleeding Edge harcrendszerében bőven van mélység. Továbbá érdemes megjegyezni, hogy bár a fejlesztők kontrollert ajánlanak a játékhoz, tapasztalataim szerint egérrel és billentyűzettel ugyanúgy jól lehet boldogulni.
Találkoztunk mi már valahol?
Végezetül pedig ejtsünk pár szót a hero shooterek esszenciájáról, a különböző karakterekről is. Alapvetően az ebbe a műfajba tartozó játékoknak ezen a téren kéne a legjobban bizonyítaniuk (gondoljunk csak az Overwatch érdekes és szerethető hőseire, akik nagyban hozzájárultak a játék sikeréhez), azonban sajnos a Ninja Theory alkotása pont itt érződik a leggyengébbnek.
Pedig első pillantásra még egész ígéretesnek tűnik a felhozatal (azért lássuk be, lángot okádó metálosokkal, akik a gitárjukkal verik agyon az ellent, nem sokszor szoktunk találkozni), azonban ahogy közelebbről megvizsgáljuk a hősöket, úgy jönnek elő a különféle párhuzamok más játékok karaktereivel. Zerocool például lényegében Lucio, aki megkapta Mercy gyógyító sugarát, Makutu személyiségre és kinézetre egyaránt kiköpött Gibraltar az Apex Legendsből, Daemon pedig egy művészesebben öltözködő Genji.
Azonban még ennél is nagyobb probléma, hogy a karakterek jelleme sem igazán jön ki. Néha meccs előtt odavetnek egymásnak pár mondatot, de ezen túl nem igazán beszélnek (csak ha megpingelünk valamit, vagy ha betöltött az ultijuk), így nem is igazán tudjuk megismerni a személyiségüket. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de ennél még a Lawbreakersben elhangzó „Hashtag you’re dead, bro” is jobban hozzájárult a hősök megismeréséhez.
A jelek szerint pedig a fejlesztők is érzik ezt a problémát, hiszen az eredeti 11 hősön felül érkező következő karakter egyből egy delfin lesz (de tényleg), ezért én a magam módján bizakodó vagyok, hogy elég idő után sikerül majd igazán érdekes arcokkal feltölteni a karakterek palettáját.
Készüljünk nagy balhéra?
A Bleeding Edge-ről elmondható, hogy egy nagyon érdekes próbálkozás, ami hoz némi vérfrissítést egy mostanában igencsak elhanyagolt zsánerbe, azonban közel sem tökéletesen teszi ezt. A meccsek tempója és az összecsapások dinamikája nagyon el lett találva, ahogy az is dicséretes, hogy a fejlesztők igyekeznek a csapatjátékra helyezni a hangsúlyt, azonban az eléggé semmilyen karakterek komoly hátrányt jelenthetnek, főleg ebben a műfajban.
Épp ezért a Bleeding Edge megvásárlását én azoknak tudnám javasolni, akik ki vannak már éhezve valami átmenetre a hero shooterek és a MOBA-k között, mert ez a játék nagyjából a két zsáner hibrideként jellemezhető. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a Bleedig Edge már most is elérhető a Game Pass részeként, így ha valakinek piszkálja a fantáziáját, de nem mer a vásárlás mellett dönteni, ott pár dollárért cserébe nyugodtan ránézhet. Jó eséllyel azért nem fogja megbánni.
