Benoit Sokal meglehetősen összetett személyiség: író, dizájner, játékfejlesztő és nagy gondolkodó is egyben, így a nevéhez fűződő játékok készítésében is oroszlánrészt vállal. Legemlékezetesebb játékában, a Syberiában például komoly önismereti leckét tartott a robotvilágba beleszürkülő embereknek, miközben komor hangulatával elbűvölte a kalandvágyó játékosokat. Nos, a filozofikus eszmefuttatások ezúttal elmaradnak, ám a komor hangulat, a mesteri dizájn és a csavaros történet újra visszaköszön, még ha némileg visszafogottabban is, mint a sikercímeknél.
Jack Norm felügyelő személyében egy visszafogott, nem túl emlékezetes főhőst irányíthatunk, aki egy haláleset körülményeinek a felderítésére érkezett Sagora misztikus szigetére. Az áldozat és a körülmények sem mondhatóak átlagosnak, mivel a picinyke trópusi szigetre épített hatalmas luxushotel tulajdonosa, a 82 éves amerikai milliomos, Walter Jones múlt ki. A kerekes székes öregember igencsak faramuci körülmények közepette vesztette életét (a nyomok alapján a tolószéke legurult a sziklaszirt peremére, de a szakadék előtt megakadt a masina, és csak a test zuhant le), az eset elsőre balesetnek tűnik, de természetesen a helyzet nem ilyen egyszerű, ugyanis a boncolás után kiderül, hogy egy lövés vetett véget Walter Jones életének. Adott tehát a feladat: ki ölte meg a milliomost? Van tíz gyanúsított, egy hatalmas luxushotel – személyzet nélkül –, és a rendíthetetlen Jack Norm, akivel a végére kell járnunk a titokzatos gyilkosságnak.
Szerintem még Peter „Columbo” Falk is megirigyelné a Jack Norm-féle „csak még egy kérdést feltennék, uram” monológok számát, mivel elsősorban a gyanúsítottak állandó cseszegetésével kaphatunk választ a kérdéseinkre – abból meg akad majd bőven. Érdekes és változatos karaktereket dolgoztak ki a fejlesztők, akik jól reagálnak a rengeteg párbeszédnél és a szinkronszínészek is remek munkát végeztek. Persze a nyomozáshoz hozzátartozik a bizonyítékvadászat, az ujjlenyomat-analizálása, az indítékkeresés is – ezen feladatok elvégzéséhe egy univerzális PDA áll rendelkezésünkre, melyben a játék rögzíti a gyanúsítottaink faggatásából kiszűrt tényeket. Ezen tényeket a talált bizonyítékokkal, fotókkal, és egyéb nyomokkal összevetve haladhatunk előre a gordiuszi csomó megoldásában.
Mint említettem, a hangulat el lett találva, komor világba csöppenünk, hiszen érkezésünktől fogva ítéletidő tombol a parányi szigeten. A játéktér eléggé korlátozott, ugyanis csak a hotel környéki partszakaszra és magára a hotelre terjed ki – ráadásul a játék későbbi szakaszában a sziget elkezd az óceánba süllyedni, így a part és a szálloda alsóbb szintjei is kiesnek. Éppen ezért egy idő után unalmassá válhat a szállodában hajkurászni az embereket, lévén senki sem található meg mindig ugyanott.
A játékmenet semmi újdonsággal nem szolgál, ennek ellenére igen nehézre sikeredett. A nyomozás során nem rágja a szánkba a program, hogy mit kell tenni, csupán egy jelző mutatja, hogy milyen messze járunk az adott felvetés megválaszolásában (például, kik voltak az áldozattal a halál estéjén). Ha elégséges információ, illetve tárgyi bizonyíték van a birtokunkban, akkor ezeket a PDA segítségével megfelelően egybecsoportosítva, egy újabb részlet, illetve tény kerül a helyére, ami aztán újabb talány megválaszolását igényli, hogy a végére összeálljon a teljes bűntény és leleplezzük a gyilkost.
Menet közben kicsit megbonyolítja a helyzetet, hogy hurrikán tombol a térségben, az óceán közepén lévő szigetnek sem kegyelmeznek a hullámok, és ahogy az előbb írtam, lassan minden víz alá kerül, maga a torony is. Természetesen az építmény nem erre lett tervezve; a szerkezet megroggyan és szépen fokozatosan úrrá lesz a pánik a hotel lakóin, de mi csak rendíthetetlenül szimatolunk tovább, hiszen a mentőcsapat egyelőre nem tud a segítségünkre jönni.
Minijátékok nincsenek a krimiben, hacsak nem nevezzük annak a nyomok állandó párosítgatását, ugyanis ezen és a sok gondolkodáson kívül más feladatunk gyakorlatilag nincs, csupán rohangászni a toronyban, mint a fába szorult féreg, illetve gyönyörködni a Sokal-féle igényes dizájnban, ami a szokásos 2D-s elemek és 3D-s animációk vegyítésével éri el a kívánt hatást. A háttérdallamok is kellemesek, ám elviseltünk volna több változatosságot, ahogyan a helyszínek esetében is. Aki kedveli Benoit Sokal kissé melankolikus játékait, és nem áll távol tőle a nyomozósdi, annak bátran ajánlom a programot, ha viszont nem jött be a Syberia, ráadásul Columbo karakterétől is kiütéseket kapsz, akkor nem ez lesz az ideális választás…
Columbo-szimulátor
Jack Norm felügyelő személyében egy visszafogott, nem túl emlékezetes főhőst irányíthatunk, aki egy haláleset körülményeinek a felderítésére érkezett Sagora misztikus szigetére. Az áldozat és a körülmények sem mondhatóak átlagosnak, mivel a picinyke trópusi szigetre épített hatalmas luxushotel tulajdonosa, a 82 éves amerikai milliomos, Walter Jones múlt ki. A kerekes székes öregember igencsak faramuci körülmények közepette vesztette életét (a nyomok alapján a tolószéke legurult a sziklaszirt peremére, de a szakadék előtt megakadt a masina, és csak a test zuhant le), az eset elsőre balesetnek tűnik, de természetesen a helyzet nem ilyen egyszerű, ugyanis a boncolás után kiderül, hogy egy lövés vetett véget Walter Jones életének. Adott tehát a feladat: ki ölte meg a milliomost? Van tíz gyanúsított, egy hatalmas luxushotel – személyzet nélkül –, és a rendíthetetlen Jack Norm, akivel a végére kell járnunk a titokzatos gyilkosságnak.
Szerintem még Peter „Columbo” Falk is megirigyelné a Jack Norm-féle „csak még egy kérdést feltennék, uram” monológok számát, mivel elsősorban a gyanúsítottak állandó cseszegetésével kaphatunk választ a kérdéseinkre – abból meg akad majd bőven. Érdekes és változatos karaktereket dolgoztak ki a fejlesztők, akik jól reagálnak a rengeteg párbeszédnél és a szinkronszínészek is remek munkát végeztek. Persze a nyomozáshoz hozzátartozik a bizonyítékvadászat, az ujjlenyomat-analizálása, az indítékkeresés is – ezen feladatok elvégzéséhe egy univerzális PDA áll rendelkezésünkre, melyben a játék rögzíti a gyanúsítottaink faggatásából kiszűrt tényeket. Ezen tényeket a talált bizonyítékokkal, fotókkal, és egyéb nyomokkal összevetve haladhatunk előre a gordiuszi csomó megoldásában.
Komor és nehéz
Mint említettem, a hangulat el lett találva, komor világba csöppenünk, hiszen érkezésünktől fogva ítéletidő tombol a parányi szigeten. A játéktér eléggé korlátozott, ugyanis csak a hotel környéki partszakaszra és magára a hotelre terjed ki – ráadásul a játék későbbi szakaszában a sziget elkezd az óceánba süllyedni, így a part és a szálloda alsóbb szintjei is kiesnek. Éppen ezért egy idő után unalmassá válhat a szállodában hajkurászni az embereket, lévén senki sem található meg mindig ugyanott.
A játékmenet semmi újdonsággal nem szolgál, ennek ellenére igen nehézre sikeredett. A nyomozás során nem rágja a szánkba a program, hogy mit kell tenni, csupán egy jelző mutatja, hogy milyen messze járunk az adott felvetés megválaszolásában (például, kik voltak az áldozattal a halál estéjén). Ha elégséges információ, illetve tárgyi bizonyíték van a birtokunkban, akkor ezeket a PDA segítségével megfelelően egybecsoportosítva, egy újabb részlet, illetve tény kerül a helyére, ami aztán újabb talány megválaszolását igényli, hogy a végére összeálljon a teljes bűntény és leleplezzük a gyilkost.
Ki nevet a végén?!
Menet közben kicsit megbonyolítja a helyzetet, hogy hurrikán tombol a térségben, az óceán közepén lévő szigetnek sem kegyelmeznek a hullámok, és ahogy az előbb írtam, lassan minden víz alá kerül, maga a torony is. Természetesen az építmény nem erre lett tervezve; a szerkezet megroggyan és szépen fokozatosan úrrá lesz a pánik a hotel lakóin, de mi csak rendíthetetlenül szimatolunk tovább, hiszen a mentőcsapat egyelőre nem tud a segítségünkre jönni.
Minijátékok nincsenek a krimiben, hacsak nem nevezzük annak a nyomok állandó párosítgatását, ugyanis ezen és a sok gondolkodáson kívül más feladatunk gyakorlatilag nincs, csupán rohangászni a toronyban, mint a fába szorult féreg, illetve gyönyörködni a Sokal-féle igényes dizájnban, ami a szokásos 2D-s elemek és 3D-s animációk vegyítésével éri el a kívánt hatást. A háttérdallamok is kellemesek, ám elviseltünk volna több változatosságot, ahogyan a helyszínek esetében is. Aki kedveli Benoit Sokal kissé melankolikus játékait, és nem áll távol tőle a nyomozósdi, annak bátran ajánlom a programot, ha viszont nem jött be a Syberia, ráadásul Columbo karakterétől is kiütéseket kapsz, akkor nem ez lesz az ideális választás…
