A Wii U-ban van potenciál. Ezt sok játék bemutatta már, viszont talán a Bayonetta 2 az, amit megismerve tényleg belátták ezt az emberek. Bár hardverileg az előző generációnál csak kicsit erősebb a Wii U, mégis akadozás nélkül hozza azt a szintet, amit elvárnánk egy 2014-es játéktól. Miután a PlatinumGames bebukott a Bayonettával (kritikai szinten remekül, viszont eladásokban elég gyengén teljesített), a Nintendo karolta fel a csapatot, és mikor azt hittük, hogy a Bayonetta 2 csak lecsupaszított változata lesz önmagának... Ó, nem is tévedhettünk volna nagyobbat!
Angyalok és Démonok
Akinek kétségei vannak ezután is, az biztos elfelejti azokat, amikor elindítja a játékot. Az intró magában foglal mindent, amiről szól a játék: akció, fegyverharc, és szép női testek, mindez Full HD felbontásban, stabil 60 fps mellett. A karaktermodellek szépek (viszont néhány mellékszereplőn látszik, hogy össze lett dobva), a helyszínek a nyomasztó sötéttől a szivárvány minden színében pompázóig terjednek, tele vannak ellenfelekkel, mindenhol van valami tennivaló. Egyedüli kritika a textúrákat érheti. Néhol látszik rajtuk, hogy eléggé gyenge a minőségük, de távolról, egységben nézve az egészet remek az összkép. 60 fps-nél rosszabb képfrissítést a 10-12 órás kampány alatt egyszer sem láttam, ami ennél a játéknál tényleg fontos, hiszen az egész játékmenet a gyorsaságra, pörgésre épül.
A hangulathoz még nagymértékben hozzáad a remek zenei aláfestés, amiért Masami Ueda felel, aki az első résznek is szolgáltatta a zenéjét – most sem okozott csalódást, a több mint egy órányi anyag remek alapot szolgáltat az egész játéknak.
A sztori kezdetén, egy prológus után, kedvenc boszorkányunk a karácsonyi bevásárlás közepén tart, mikor az angyalok megtámadják a várost. Ez szolgál tutorialként is. Egy látványos, mégis egyszerű harcrendszer a játék gerince, ami nem sokat változott az első Bayonetta óta: egy-egy gomb felel az ütésért és rúgásért, ezen kívül vannak közelharci és távolsági fegyverek, de ami igazán kiemelkedővé teszi mindezt, az a tonnányi kombó, amit főhősnőnk elsajátíthat. A két fő támadást rengeteg féle módon lehet egymásba fűzni, ezáltal nem csak hasznosak lesznek a kombóink, de látványosak is – ha ezt jól csináljuk, akkor Bayonetta egyik támadásból a másikba lendül át, ami nem csak több sebzést eredményez, de bitang jól néz is ki.
De ezután már azon kapjuk magunkat, hogy zsinórban három órát játszottunk vele, ó, és még közel sem vagyunk ahhoz, hogy lerakjuk! A pályák jócskán tartogatnak kihívást, erősen oda kell figyelni, hogy sikerrel vehessünk bizonyos akadályokat, nem is beszélve a bossokról: a legkülönbözőbb lényekkel állhatunk szembe – néhányuk pedig alaposan leizzaszthat minket, amíg sikerül végre egy kecses mozdulat kíséretében kivégeznünk őket. A sztori pedig meglepően korrekt, az első részből visszatérő démon, Gomorrah hatására a szeretett Jeanneünk lelke a poklot szimbolizáló Infernoba kerül – és az utunk átvezet majd a Fimbulventr hegyén, megjárjuk a purgatóriumot, és a rengeteg új karakter mellett még az első részből pár szabadon hagyott szál is lezárásra kerül. Noha sokszor kiszámítható, és van benne pár logikátlan elem, de felülmúlta az elvárásokat, és az első részhez szorosan kapcsolódik, úgyhogy aki azt nem játszotta, ajánlatos pótolni. Apropó!
Ki ne maradjon!
Ehhez nem kell előszedni a sufniban porosodó 360-at vagy PS3-mat, mert a Wii U is megkapta az első rész portját. A legtöbb dobozos példány az első résszel egybecsomagolva érkezett, valamint az eShopon is lehetőségünk van akciós áron hozzájutni mindkét játékhoz. Az első rész grafikailag nem lett túlságosan felújítva, kicsiben tér el az Xbox 360-as társától, viszont a képfrissítés igyekszik tartani a 60 fps-t – több kevesebb sikerrel, ugyanis néhol sajnos érezhetően lemegy a játék 30-35 fps körüli értékre. A játékmenetbe viszont belenyúltak – lehetőségünk van bizonyos jelmezeket felvenni, amelyek Nintendo karaktereket ábrázolnak, így Linkként, Peach hercegnőként, vagy akár Samusként is rugdoshatjuk ellenfeleinket. Ez a kettes részben is visszaköszön, és bár sok haszna nincs, egész jól mutat.
A boszorkány visszatért
A tíz órás kampány ideje bőven kitolható ha az ember a legtöbbet akarja nyújtani – minden sikeres kombóval és ellenfél leölésével pontokat kapunk, és végül a pálya végén ez alapján minősítenek, valamint van egy elég erős multiplayer rész is, ahol miután kiválasztottuk karakterünket, egy másik játékossal karöltve kooperatív módban mészárolhatjátok le a gonoszokat a legnagyobb pont elérése érdekében. Be lehet öltözni a kampány során összeszedett jelmezekbe, valamint téteket is rakhatunk – ez alapján állítódik a nehézség. Sajnos a többjátékos része a Bayonettának csak azután érhető el, hogy a kampányt befejeztük, és csak online elérhető, úgyhogy aki a kanapén lökdösődve szeretett volna barátaival játszani, az csalódni fog. De mégis, aki úgy dönt, hogy megvásárolja a játékot, a rengeteg tartalom nem engedi majd unatkozni.
A Nintendo tudta mit csinál, mikor megvásárolta a Bayonetta jogait, a játék sokkal szebb lett elődjénél, és bár a játék mechanikája ugyanaz, mégis sokkal könnyedebb a harc, változatosabbak az ellenfelek, és a zene is kifejezetten jóra sikeredett. Egy üde színfolt a Wii U repertoárjában, és aki nem fél a félmeztelen női testektől, annak kötelező!
