Az Idea Factory részéről nem lehet mondani, hogy a kiadónak gondja lenne a termékenységgel, elvégre rendre újabb és újabb címek érkeznek a cég égisze alatt, az már más kérdés, hogy az átiratok és mindenféle feldolgozások tengerében még a szokásosnál is kevesebb a tényleg értékelhető és izgalmas próbálkozás. Nem is olyan régen még egy akció-RPG volt az, ami a jobb ötletek és összetevők ellenére is elvérzett a teszt során, most pedig itt az okoseszközökről átemelt Azur Lane, ami Crosswave alcímmel költözött át PC-re és konzolokra, emellett pedig nagy birodalmak háborúját mutatja be, persze „feleségnek való” hölgyekkel a főszerepben.
Minden sikeres stratéga mögött ott áll egy waifu
A gyönyörű, vízzel borított bolygót különleges képességekkel rendelkező, a különböző hatalmakat képviselő lányok óvják, akik a hullámok között gyakorlatozva készülnek fel minden eshetőségre, azonban egy nap rejtélyes, „szirénnek” hívott alakok bukkannak fel, a harc pedig elkerülhetetlenné válik. Röviden összefoglalva ez a sztori az, ami lehetőséget biztosít a lövöldözésre és a rengeteg párbeszéd végigolvasására/meghallgatására, miközben háromfős csapatot állítunk össze, felfegyverezzük a harcias hölgyeket, illetve melléjük állítunk egy támogató triót.
Amikor éppen nem dialógusok tengerén evezünk, akkor ellátogatunk a „világtérképre”, ami csak egy szűk kis területet jelent, majd elmegyünk a felbukkanó karakterekkel beszélgetni, összeszedjük a lootládákat, illetve benevezünk a harcokra, amik állandóan felbukkannak a helyszínen. Csatánál aztán külső, hátsó nézetre vált a játék, lehet lövöldözni, torpedózni, extra képességeket bevetni, ha pedig minden feladattal végeztünk, begyűjteni a kapott cuccokat, miközben a lányok automatikusan fejlődnek.
Ennyi a játékmenet, semmi több, plusz a felkészülés, amikor vehetünk új fegyvereket, erősíthetjük a már meglévő lehetőségeket, eloszthatjuk a fegyverzetet a karakterek között, miközben a csapatot bővíthetjük is a terjedelmes listáról. De leginkább azt bámuljuk, ahogy a lányok társalognak az egyébként kimondottan szépen megrajzolt képeken.
Visual novel, némi lövöldével
Az még egyébként nem akkora baj, hogy kifejezetten sok a duma, pláne, hogy azokat be is gyorsíthatjuk. Az jobban zavart, hogy minden egyes missziónál nagyjából ugyanaz a látvány fogad, maximum a színárnyalat más – szemben hajók, felettünk néhány repülő, egy-egy leányzó is felbukkan, akit el kell intézni, majd vagy vége a küldetésnek, vagy egy kis iránytűkövetés után kezdődik az egész elölről. Konkrétan a negyedik fejezet (a játék közepe) végén bukkant fel az első újfajta ellenség és helyszín, miközben ekkor vált először a térkép is egy fagyosabb verzióra, egészen odáig folyamatosan ismétlődik minden inger. Ami azért kifejezetten gáz.
Pedig a játéknak van hangulata, a hullámok közötti harc élvezhető, a karakterek tényleg nagyon szépen rajzoltak, öröm őket nézni – pláne azokat, akik kicsit nőiesebben is mutatnak. Más téren viszont ismét az van, mint az Arc of Achemist esetében: olyan, mintha a fejlesztők nem is akartak volna azzal piszmogni, hogy valódi játékot készítsenek, némi változatossággal, inkább egy érdekes koncepcióra ráhúztak néhány sablonképet, aztán mindenki élvezze addig, amíg tudja, mert mást úgysem kap. Kár érte, mert ebből a témából is többet lehetett volna kihozni.
