Húsz év nagy idő, tizenkilenc epizód pedig egy játékszéria esetében is ritkaság. Az Atelier 1997 óta úgy tudott fenntartani egy egyenletes minőséget, hogy a Gust az Atelier Lydie & Suelle-lel az ötödik trilógiáját fejezte be. A fősodorba persze ezeken kívül is tartoznak még címek, a mellékágakról nem is beszélve. Kijelenthető, hogy a japán fejlesztő aranytojást tojó tyúkja lett a kizárólag fiatal lányokat főszerepbe állító széria, aminek legújabb része ugyanolyan bájos, mint a Mysterious trilógia eddigi felvonásai. Az előző részekkel ellentétben ezúttal két főszereplőt is kapunk, Lydie-t és Suelle-t, akik Adalet királyságának fővárosában, Merveille-ben élnek, és kissé esetlen apjukkal együtt üzemeltetnek egy alkímia műhelyt. Az édesapa nincs híján az ötleteknek, de azok mindig balul sülnek el, így a lányoknak kell megteremteniük a mindennapi élethez szükséges feltételeket. Azonban ők ennél sokkal többre vágynak: a királyság legjobb alkímia műhelyét szeretnék létrehozni, hogy ezzel állítsanak emléket elhunyt édesanyjuknak. Egy nap a pincében felfedeznek egy rejtélyes festményt, az események pedig beindulnak. Megkezdődik a verseny, amiben mindenki a legjobbnak járó elismerésért küzd…
Alkimista Rangsor Rendszer
Az új felvonás gerincét a festmények adják. Hogy mik ezek a tárgyak? Különleges alkotások, amiket a régi időkben alkimisták festettek meg: önálló világok, amikbe be lehet lépni, fel lehet és fel is kell fedezni őket. De persze ezer veszélyt rejtenek, és a szintézishez szükséges sokféle nyersanyagot, amelyek az Alkimista Rangsor Rendszeren való feljebb lépéshez szükségesek. Azt rögtön el kell mondani, hogy a tavaly tavasszal megjelent Atelier Firisben jelenlévő nyílt világot dobták a fejlesztők. Merveille, az új rész fő helyszíne gyűjtőpontként szolgál a karakterek számára, innen lehet elindulni a felfedezésre, gyűjtögetésre, vadászatra. Ez a Firishez képest elsőre visszalépésnek tűnik, ugyanakkor néhány óra játék után már érthetővé válik a fejlesztők döntése. Ott ugyanis egy sokáig zárt közösségben élő kislány utazását nem lehetett volna „zárt szobákban” bemutatni, hiszen nem lett volna hiteles, ugyanakkor itt nem volt szükség efféle narratív trükkre: Lydie és Suelle mindig is szabadok voltak, a bezártsággal nem kellett megküzdeniük, csak apjukkal és az álmaikkal.
A főszereplő lányok pedig nagyot álmodtak, aminek az eléréséhez kifejezetten hosszú út vezet. Ezúttal nem elégséges a receptek kitalálása, ennél sokkal több feladat vár ránk. Elsődleges dolgunk az alkimista műhelyünk hírnevének növelése, ugyanis ezzel lehet előbbre jutni a már említett Alkimista Rangsor Rendszeren. A feladatok különösen sokfélék: szörnyvadászat, szintézis, beszélgetés a városlakókkal, egy elem előállítása vagy éppen egy misszió közös megoldása.
Ezek vezetnek el az úgynevezett promóciós tesztekhez, amelyek végül elvezetnek a kívánt célhoz. Noha két főszereplője van a játéknak, egyidőben kizárólag az egyik lánykát irányíthatjuk, ugyanakkor bármikor felcserélhetjük a karaktereket. Ennek megfelelően vannak olyan receptek, amelyeket csak az egyik vagy másik lány tud megcsinálni, így nagyon kell figyelni, hogy az egyes feladatok mit követelnek meg. A receptötletek ebben a játékban sokkal ritkábban jönnek, mint az előző részekben, viszont a szintézis játékát alaposan megbolondították a fejlesztők, sokkal nehezebbé tették. Ugyanis most már nem csak a színekre és az elrendezésre kell figyelni: vannak lezárt mezők, és lehetőség van a hatás fokozására is, ráadásul nem csak az egyes felhasznált alapanyagok minősége által. Ez pedig nagyon jó dolog, mert egyrészt kellő újdonságot ad az előző játékokban megismert mechanikához, másrészt pedig sokkal többet kell gondolkodni ahhoz, hogy a legjobb eredményt érjük el egy tárgynál. Erre pedig nagy szükség van, ugyanis a körökre osztott harc is sokat változott, és már a játék elején összeakadhatunk olyan ellenfelekkel, akik erőben jóval a lányok felett állnak…
Sárkányölő Suelle
A Gust fejlesztői nem csak egyszerűen fogták az előző játékok szörnyeit, hanem alaposan ki is bővítették a számukat, a rejtélyes festmények eddig soha nem látott ellenfeleket tárnak elénk. Ugyanakkor a játék elején a két főszereplő olyan gyenge, hogy elkél számukra a védelem. Itt jönnek be a segítő társak, akik közül sokan ismerősek lesznek. Már a játék elején feltűnik Firis, később megérkezik Sophie és Plachta, de ezenkívül is rengeteg ismerős arc köszön vissza a korábbi részekből. A harc ugyanolyan élvezetes, mint a korábbi Atelier-címekben volt, de a partiban részt vevők száma kibővült. Most már egyszerre hatan szerepelhetnek a küzdelmekben, párokba rendeződve: az egyik közülük a támadó karakter, a másik a támogató. A harcok természetesen tapasztalati pontot adnak, de a fejlődés a korábbi játékokban tapasztaltnál sokkal lassabb lett, a szerzett pontokból ugyanakkor mindenki részesedik. Egy alap ellenfél elintézése alig hoz két-három tapasztalati pontot, de mondjuk egy sárkány legyőzése sokkal többet ad. A legfontosabb újítás pedig az, hogy most már a harcmezőn is lehetőségünk van a szintézisre, de csak meghatározott feltételek teljesülése esetén. Ez nagyon jó dolog, sokszor szükség is van rá.
Hírességek között
Az Atelier Lydie & Suelle olyan, mint egy Oscar-gála: felvonultatja az előző címek legjobb karaktereit, miközben az újak is kellő mennyiségű színt visznek a játék világába. Ezt pedig szó szerint kell érteni, ugyanis ennél vibrálóbb Atelier-játék még nem született. Minden egyes helyszín ezerféle árnyalatban ragyog, a rejtélyes festményeknek is megvan a sajátos karakterük. Persze a fejlesztők ezeknél nem tudtak teljesen kilépni az ismert toposzokból. Beléphetünk szellemjárta festménybe, a jég által uralt világba, és így tovább. A szinkron japán, és ha láttál már Atelier-programot, a vizuális dizájn semmi újat, meglepőt nem fog nyújtani. Az viszont kifejezetten csalódásnak hat, hogy a történetet sokszor fogjuk feleslegesen túlhúzottnak érezni, ennek köszönhető a minden eddiginél hosszabb játékidő. Rengeteg érzelmes pillanat kapott helyet a játékban, és sok olyan jelenet is, amelyik a történetet nem viszi előre, csak megtöri annak tempóját, a harmincadik ilyennél pedig már automatikusan tovább léptetjük azt, hogy haladjon a sztori. Lydie és Suelle mindennapi életének követése élvezetes, a karakterek bár ikrek, teljesen eltérő személyiséggel rendelkeznek, és ezek felfedezése már megéri a programmal töltött időt.
Az viszont negatív pont, hogy a játékost időhöz kötő vekker – és ezzel együtt a kihívás is – eltűnt, hiszen nincs tétje a cselekedeteinknek. Mindezekkel együtt az Atelier Lydie & Suelle kötelező vétel lehet az előző részek rajongóinak, hiszen mindenkit felvonultat, akit már megszerettünk, így a trilógia vége egyfajta jutalomjátéknak tekinthető, annak pedig nagyon jó, hiszen keretbe zárja a történéseket. A Mysterious trilógia lezárult, de az Atelier-sorozat nem, abban biztosak vagyunk. Ez az anime-JRPG két évtizede hódít, és ez így van jól. Teljesen egyedi színt képvisel, aminek van múltja, jelene és jövője, de hogy ez a jövő hova vezet, arra csak később kaphatunk választ...
