2014-ben állt elő a Kunos Simulazioni csapata az Assetto Corsával, ami hamar rajongótáborra talált profi szimulációjával és fantasztikus vezetési modelljével. A folytatásra, az Assetto Corsa Competizione-ra alig négy évet kellett várni, ami nem csak jobban sikerült elődjénél, de egyben a legnevesebb GT versenysorozat, a Blancpain GT Series hivatalos programja is lett. Három évvel a megjelenés után az Assetto Corsa Competizione végre az új konzolgenerációra is megérkezett, mi pedig megnéztük, hogyan muzsikál a játék PS5-ön.
Flipperes vezetés
Be kell vallanom, rég volt már szerencsém valódi versenyszimulátorhoz. Olyan régen, hogy már nem is igazán emlékszem, melyik játék volt az utolsó. Érdekes és izgalmas élmény tehát volt újra „bepattanni a kormány mögé” olyan játékok után, mint a Need for Speedek, a GTA 5 és a Cyberpunk 2077, amiket a legnagyobb jóindulattal sem lehetne szimulátornak nevezni. Az eredmény meg is lett, az első pár órában nagyjából olyan voltam, mint a flippergolyó: faltól-falig pattogva haladtam előre, és több időt töltöttem a kavicságyon, mint az aszfalton.
Aztán szépen lassan kezdtem ráérezni a játék ízére. Beletanultam a váltások ritmusába, a fékezés és gyorsítás jó időzítésébe, és bár a kompetitív többjátékos módban még így is csak akkor lett volna esélyem a győzelemre, ha egyedül álltam volna a rajtvonalhoz, a többi játékmódban elkezdtem sikereket elérni. Ez nagyban köszönhető annak, hogy az Assetto Corsa Competizione kiválóan szimulálja a kocsik működését, így valóban rá lehet érezni arra, hogyan kell az uralmunk alá vonni például egy Lamborghini Huracán vagy a Bentley Continental motorházteteje alatt megbújó ménest.
Ami a játékmódokat illeti, a fent említett multiplayer mellett van egy eléggé fapados karrier mód, ahol néhány tesztkör után (nappal száraz, majd esős időben, végül éjszaka) a GT World Challenge keretében belevághatunk egy komplett bajnokságba valódi versenyzők és csapatok társaságában. Őszintén szólva a karrier módot eléggé sótlannak találtam, ellenben a Championshippel, amit a kocsiktól a szabályokig nagyon aprólékosan testre lehet szabni. Ezzel érdekesebbé válnak a futamok, és ugyanez igaz a kisebb, speciálisabb versenyekre is, mint például a Singleplayer, ahol kedvünkre gyakorolhatjuk az autóvezetést.
Apropó testreszabhatóság: mi sem bizonyítja jobban az Assetto Corsa Competizione autentikusságát, minthogy a fizikai motor minden részletre odafigyel. A gumik és a fékek hőmérsékletétől kezdve az időjárás változásain és az aszfalt minőségén át, az autó tömegéig és beállításaiig. Bizony gépparipáink beállításával nagyon sok időt el lehet szöszölni, ám ha erre nincs affinitásunk, akkor választhatunk előre beállított sablonok közül is. Ezeknek hála könnyen kaphatunk lassú, de nem túl izgága kocsit, vagy olyat, ami gyors, viszont csak vasmarokkal lehet a pályán tartani.
Száguldás és öröm
Az Assetto Corsa Competizione sosem volt ronda játék, sőt az eredeti változat máig is gyönyörű. Mindehhez a PS5-ös változat nem sokat tudott hozzátenni, ám még így is biztosított a 60 fps és a 4K-s látvány. Plusz bekerült a játékba a BMW M4 GT, ezzel 25-re nőtt a kocsik száma. Az élmény továbbra is remek, meglepő mód a program még kontrollerrel is elég jól irányítható, bár egy jobb kormány azért elkél hozzá.
Talán ez az Assetto Corsa Competizione legnagyobb „baja”: nem alkalmi versenyzőknek való. Itt nem lehet csak úgy bepattanni a versenyautóba és futni pár laza kört. Alaposan el kell mélyülni a járművek rejtelmeiben, időt kell szánni arra, hogy megtanuljuk, hogyan reagálnak az egyes pályákon a különböző időjárási körülmények között. Szóval a játék komoly elköteleződést követel, de ez valójában nem baj, hiszen szimulátorként ez a dolga. Aki szereti ezt, az ne hagyja ki az Assetto Corsa Competizione-t, mert tényleg nagyszerű élményt kínál még most, három évvel az eredeti megjelenése után is.
