A világvége és az emberiség kipusztulása egyaránt meglehetősen kedvelt témának számít a játékiparon belül, és mint ilyen, számtalan posztapokaliptikus címet kaptunk már az évek folyamán. Első pillantásra az Ashwalkers sem tűnik ki ebből a felhozatalból, hiszen szürkés, lehangoló látványvilágát és kemény döntéseket ígérő játékmenetét láttuk már egy csomó helyen, de azért a Nameless XIII alkotásának így is van pár egyedi vonása. Például 34 különböző befejezéssel rendelkezik, amit azért nem sok program mondhat el magáról.
Egy dóm mind fölött
Az Ashwalkers története 200 évvel az emberi civilizáció bukása után játszódik, mikor a Föld nagy része már lakhatatlan, a kevés túlélő pedig egy Citadellának nevezett kupolavárosba húzódott vissza. Igen ám, csakhogy a biztonságot nyújtó dóm folyamatosan roncsolódik a szélsőséges időjárás miatt, így lakóinak nincs más választása, új élőhelyet kell keresniük, mielőtt a kupola végleg beomlik, maga alá temetve mindent és mindenkit.
Itt jönnek képbe az általunk irányított felderítők, akiknek az egyetlen feladata, hogy átszeljék a lakhatatlanná vált vidéket, és megtalálják a Dómok Dómját, a legendás kupolavárost, ami állítólag menedéket nyújthat a Citadella teljes lakosságának. Persze ez az út egyáltalán nem könnyű: számtalan nehéz döntéssel szembesülhetünk odakint, a mérgező pusztaságban, és bizony az is benne van a pakliban, hogy egyik vagy másik emberünk elhalálozik. Legalábbis a fejlesztők nagyon ezt akarják elhitetni velünk a játék steames adatlapján.
Túlélés light
A valóságban azonban az Ashwalkers egy meglehetősen könnyű játék, főleg akkor, ha nem teljesen ismeretlen számunkra ez a zsáner. Igaz ugyan, hogy a kampány során folyamatosan figyelnünk kell embereink energiáját, reményét, életerejét és még pár hasonló értékét, azonban a pályákon szétszórva bőven elég erőforrást találhatunk ahhoz, hogy mindenkit jól tudjunk tartani. Avagy itt nem az a fő kihívás, hogy hogyan osszuk be szűkös készleteinket, hanem az, hogy hová tegyük a nyolcadik elsősegély dobozt, amikor már mindenkinek a hátizsákja tele van kajával.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy az Ashwalkers rossz játék, inkább csak egy figyelmeztetés, hogy a játék adatlapján ígért kőkemény túlélést ne vegyük annyira komolyan. Ahol viszont már nem érheti szó a ház elejét, az a döntési rendszer. Csapatunk alapvetően négy karakterből, egész pontosan egy vezérből, egy katonából, egy diplomatából és egy felderítőből áll, akik minden szituációt a saját képességeikkel próbálnak megoldani. A diplomata például tárgyalni szeretne, míg a katona a fejek beverésében jeleskedik, és nekünk kell eldönteni, hogy kinek a módszerére hajlunk.
Ezek a döntési szituációk pedig visznek pár keményebb dilemmát is a játékba. Ha például egy magányos utazóval találkozunk, dönthetünk úgy, hogy megöljük és elvesszük mindenét, ezzel megkockáztatva, hogy megsebzi egy vagy több emberünket, de békésen is megközelíthetjük a helyzetet, remélve, hogy a másik fél sem fog ránk támadni. Ezeknek a döntéseknek pedig súlya is van, avagy azt, hogy a 34 befejezés közül melyiket kapjuk, nagyban befolyásolja, hogy az egyes helyzetekre hogyan reagálunk.
Kopottas világvége
Amiről még feltétlen említést kell tennünk, az az Ashwalkers technikai oldala. A játék kinézete igazából abszolút rendben van, és bár ez a szürkés, kicsit minimalistább látvány nem nevezhető épp egyedinek a posztapokaliptikus programok között, azért így is van az egésznek egy melankólikus hangulata, ami végső soron nagyon jól áll neki.
Amivel viszont már komolyabb problémáink akadtak, az a kamerakezelés, mi ugyanis nem irányíthatjuk a kamerát, helyette a program dinamikusan változtatja a nézőpontunkat. Ez egyrészt néha nagyon szép jelenetekhez vezet, amikor elérünk például egy nagyobb romot, másrészt viszont eléggé megnehezíti a navigálást a világban, főleg a szűkebb, folyosókkal szabdalt területeken.
Kihalni esélyes?
Mindent összevetve az Ashwalkers egy elég kellemes kis játék. Igaz ugyan, hogy közel sem helyez akkora hangsúlyt a túlélésre, mint ahogy azt a fejlesztők próbálják elhitetni velünk, valamint a kamerakezeléssel is lehetnek időnként problémák, de mindezért kárpótol a szerteágazó sztori és a rengeteg döntési helyzet. Épp ezért, ha valakinek bejönnek a történetközpontú címek, nyugodtan vessen egy pillantást a Nameless XIII alkotására is, jó eséllyel nem fogja megbánni.
