Az indie játékok hatalmas piacán sokszor csak a puszta szerencsén múlik, hogy az ember felfigyel-e egy-egy izgalmas címre, és velem is pont ez történt nem is olyan rég az As Far As The Eye kapcsán. Őszintén megmondom, fogalmam sem volt arról, hogy a játék érkezik, mikor azonban véletlenül megláttam egy GOG-os hirdetésben, azonnal felkaptam a fejem a stílusos grafika és az érdekes alapötlet miatt. Az Unexpected alkotása ráadásul nemcsak első pillantásra tűnik remek címnek, hanem valóban az, bár sajnos egyáltalán nem való mindenkinek. Lássuk is, miért!
Gyülekező esőfelhők
Az As Far As The Eye egy végtelenül békés és harmonikus világba kalauzol el minket, ahol az élet ritmusát az adott időközönként bekövetkező özönvizek határozzák meg. A földeket járó törzseknek ilyenkor egy biztonságos helyre, a világ közepén található Szembe kell visszahúzódniuk, hogy átvészeljék a mindent elmosó áradatot, arról pedig, hogy épségben megérkezzenek ebbe a menedékbe, természetesen nekünk kell gondoskodnunk.
Ezt pedig kétféle módon tehetjük meg. Egyrészt a kicsit félrevezető nevű kampányban, ami inkább egyfajta tutorialnak fogható fel, másrészt pedig a szabad játékban. Előbbi négy fejezeten keresztül vezet be minket az As Far As The Eye alapjaiba, embereink irányításától és az építkezéstől kezdve egészen az összetettebb tárgyak előállításáig, utóbbinál pedig négy, különböző bónuszokkal és erőforrásokkal kezdő törzs közül kell kiválasztanunk, hogy kiket szeretnénk biztonságba juttatni.
A cél maga az út
Az As Far As The Eye alapjait tekintve egy körökre osztott stratégia. Vándorutunknak több állomása is van, melyeknél megpihenhetünk és nyersanyagot szerezhetünk, ahhoz pedig, hogy az egyes területek között utazni tudjunk, különféle erőforrásokra van szükségünk, annak függvényében, hogy milyen akadályokat kell legyőznünk. Ha például egy hegyláncon szeretnénk átkelni, ahhoz meleg ruha és élelem kell, míg egy leszakadt híd megjavítása leginkább fát igényel. A játéknak pedig akkor van vége, ha sikeresen elérjük a térkép végén található Szemet, vagy ha minden emberünk meghal útközben.
Maga az irányítás nem túl bonyolult: a pályák hatszög alakú mezőkből épülnek fel, melyek lehetnek üresek vagy lapulhat rajtuk valamilyen nyersanyag, mi pedig ezen mezők között küldözgethetjük az embereinket, egészen addig, amíg el nem fogy az adott körre jutó mozgáspontjuk. A képernyő alján mindig egy csík jelzi, hogy jelenlegi pozíciónkhoz képest milyen közel van az özönvíz, célunk pedig minden esetben az, hogy még az áradás előtt lelépjünk az adott területről.
Békés kihalás
Első pillantásra az As Far As The Eye témája ellenére is egy nyugodt, relaxáló játéknak tűnik, és valóban az is. A körökre osztott rendszer miatt nem kell sietnünk sehová, annyit gondolkozunk egy-egy lépésen, amennyit csak akarunk, ehhez pedig hozzájön a játék zenéje és egész aranyos, meleg színekkel operáló dizájnja, így a végeredmény tényleg egy olyan program, ami elé egy fáradt nap után is simán le lehet ülni, hogy kicsit ellazítsuk az agyunkat.
Azonban hiba lenne egy egyszerű, primitív játékra számítanunk, az As Far As The Eye-nak ugyanis megvan a maga mélysége. Egyfelől igen sok erőforrással kell gazdálkodnunk, ráadásul ezeket kombinálhatjuk is, hogy mondjuk búzából és fából kenyeret készítsünk, plusz különféle épületeket is felhúzhatunk, melyeket aztán fejleszthetünk, sőt akár magunkkal is vihetünk két állomás között. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy embereink folyamatosan fejlődnek és újabb és újabb képességekkel gazdagodnak, akkor egyből látható, hogy bőven van mélység a játékmenetben.
Van azonban ezeknek a megoldásoknak egy árnyoldala is, ez pedig nem más, mint a helyenként baromira leülő játékmenet. Ha sikerül megtalálnunk a ritmust, és minden emberünknek kiosztani a megfelelő feladatot, akkor sokszor már nem marad más dolgunk, mint folyamatosan pörgetni az időt, amíg az utazáshoz elengedhetetlen nyersanyagok össze nem jönnek, ez pedig, stílusos grafika és megnyugtató zene ide vagy oda, hosszú távon eléggé monotonná tud válni.
Nem mindenki születik vándornak
A fentieket összegezve az As Far As The Eye egy nagyon kellemes, nagyon hangulatos indie stratégiának mondható, melynek mélysége is bőséggel akad, így nem feltétlen csak párórányi kikapcsolódást tud kínálni az embernek. Ugyanakkor a helyenként meglehetősen monotonná váló játékmenet miatt elsősorban azoknak ajánlható, akik nem bánják, ha egy játék néha kifejezetten lassú. Nekik viszont komoly hiba lenne lemaradni erről a vándorútról.
