Az Army Corps of Hell alapvetően egy akciójáték, amelyben egy méretes démont testesítünk meg, akinek leghőbb vágya, hogy visszaszerezze a birodalmát. Na persze nem holmi harcos démonok vagyunk, hanem igazi urak, így a piszkos munkát nem magunk végezzük el, hanem hűséges követőink, a goblinok, akik parancsszavunkra megtámadnak mindenkit, aki csak az utunkba kerül. Játékmenet szempontjából ez úgy néz ki, hogy kezdésnek harminc harcos goblinnal nekivágunk az arénaszerű pályáknak, ahol aztán megjelennek a rondábbnál rondább ellenfelek, a jobb ravasszal a csatlósainkat nekik ugraszthatjuk, néhány gomb megnyomásával pedig alkalmanként extra közös támadást vihetünk be, ami komoly vérfürdőt eredményez. Kezdetben csak sima karddal rendelkező goblinjaink vannak, de aztán verbuválhatunk lándzsás és mágikus katonákat is, arról nem is beszélve, hogy a pályák folyamatos legyűrésével egyre több izgága alattvalót gyűjthetünk magunk köré, sőt, a harcok közben szerzett javak segítségével (és némi alkímiát követően) idővel egyre táposabb kiegészítőkkel ruházhatjuk fel a seregünket.
Mindez az első egy órában még kifejezetten szórakoztató tud lenni, azonban a sereg felduzzasztása, az első fegyvergyártás és a különböző típusú goblinok megszerzése után gyorsan kiderül, hogy a játék nem is kínál ennél többet, és negyven pályán keresztül nem vár tőlünk mást, csak azt, hogy meneteljünk előre, és irtsuk az elénk kerülő szörnyeket. Többnyire kisebbeket, aztán helyenként persze felbukkannak a méretes, némi taktikát igénylő hatalmas bossok is.
Teszi mindezt a Vita képességeit ki nem használó látvány, és olyan hörgős metál kíséretében, ami egy ideig ugyan jópofa, ám egy adott ponton túl már halál idegesítő. Habár a kis lények fejlesztése, az újabb és újabb eredmények ösztönzik az előrehaladást, azonban mindezek ellenére az Army Corps of Hell egy kegyetlenül monoton játék, ami képtelen volt rendesen kiaknázni az amúgy egészen eredeti alapötletet. Igazából csakis mazochistáknak és metálrajongóknak ajánlható nyugodt szívvel...
