Számos ékes példát láthattunk már az utóbbi években arra, hogy elhivatott indie fejlesztők feltámasztottak egy, a mainstream játékipar által mellőzött szériát vagy műfajt. A Mega Manen azonban mintha ilyen szempontból valamilyen átok ülne. Még mielőtt a Capcom megkegyelmezett volna a rajongóknak a tizenegyedik résszel és mind a klasszikus, mind a Mega Man X-szériák Legacy Collection névre keresztelt újrakiadásaival, úgy tűnt, hogy az eredeti alkotók közreműködésével készített Mighty No. 9 lesz a széria méltó örököse – ehelyett az indie játékipar talán legnagyobb bukása és csalódása lett. Nem jártak sokkal jobban az olyan, lényegesen jobb eresztések sem, mint például a 20XX, mely hiába kapott egészen jó értékeléseket, közel sem tudott akkora hype-ot generálni, mint amennyit érdemelt volna. Ezzel pedig el is érkeztünk aktuális versenyzőnkhöz, az Android Hunter A-hez, mely a DigiPox csapatának Mega Man X-újraértelmezése – és ami a jelek szerint szintén nem fogja megtörni a jeget.
A-tól X-ig
Főhősünk A, egy renegát android, aki az emberiség kiirtására törekvő gyilkológépek serege és vezetőjük ellen fordult. Célja, hogy pályáról pályára felkutassa majd levadássza egykori társait, ezáltal megszerezze speciális képességeiket, majd végül megsemmisítse vezérüket. A Mega Man X-hez hasonlóan egy rövid intró pálya után, melyben elsajátíthatjuk A lövésből, ugrásból és suhanásból álló mozdulatait, pályaválasztó menü fogad minket, ahol szabadon kiválaszthatjuk, milyen sorrendben szeretnénk leszámolni a robotmesterekkel. Bár a sorrend elméletben teljesen ránk van bízva, a gyakorlatban természetesen a Capcom sorozatától megszokott előnyökkel is élhetünk: az egyes robotmesterektől megszerzett képességekkel sokkal hatékonyabbak vagyunk bizonyos kollégáik ellen, arról nem is beszélve, hogy később több pályára visszatérhetünk, hogy korábban lezárt útvonalakat fedezzünk fel.
Sajnos azonban hiába jó a koncepció és érződik a fejlesztők lelkesedése és rajongása a játék számtalan elemén, az Android Hunter A rendelkezik néhány igen kellemetlen problémával, melyek közel minden amúgy pozitívan értékelhető eleméből levonnak valamennyit. Hiába egészen kellemes még indie csapathoz mérten is a prezentáció, furcsa, hogy például a szereplőknek nincs hangjuk, ráadásul a tesztelés során, ha egyszerre használtam gamepadet és headsetet is, néha elég furcsa audioglitchekbe futottam. Elméletben hiába motiválna újrajátszásra a robotmesterek képességeinek próbálgatása, hogy melyik melyik ellen hatékonyabb és milyen új pályarészeket nyithatunk fel velük, jutalmunk sajnos kimerül az online toplisták helyezéseiben és a játékbeli valutáért megvásárolható kosztümökben. A játék nehézségi szintje pedig borzasztóan egyenetlen. Az egyik pályát kevesebb mint nyolc perc alatt teljesíteni tudtam úgy, hogy egyszer sem haltam meg sem a főellenfélhez vezető úton, sem a vele vívott, meglehetősen bagatell harcban, egy másikon csak a bossig eljutni majdnem negyed óra volt, az odavezető úton egy kötelező minibossal, és annyi környezeti akadállyal, hogy négy-öt életet is elveszítettem, mire elértem a végére. Ráadásul még számtalan apróbb, ám elég szembetűnő bug is akad, ahogy eleve A irányításának finomsága sem igazán mozog egy szinten azzal a kiegyensúlyozott kezelési sémával, mely a Mega Man egyik védjegye volt.
Prototípus
Könnyű lenne annyival zárni az értékelést, hogy az Android Hunter A készítői sokat akartak és végül keveset markoltak, ám pont ellenkezőleg történhetett: elég egyértelmű, hogy ők csak egy kellemes rajongói játékot szerettek volna összedobni. Azonban az átgondolatlan elemek, a kisebb-nagyobb bugok mellett a pályaszakaszonként váltakozó színvonal és nehézségi szint, egy összességében igen rövid játékidő, valamint pár megkérdőjelezhető prioritás (miért kellett minden női karaktert és ellenfelet ennyire túlerotizálni?) is erősen rányomja a bélyegét a játékélményre. Remélem, hogy nem adják fel, javítgatják még, esetleg tanulnak a hibáikból, és egy folytatásban vagy következő játékban maradandóbbat alkotnak. Addig is az Android Hunter A-t inkább csak fanatikus Mega Man-rajongóknak tudom ajánlani, mindenki másnak inkább a Legacy Collectionök újrajátszását javaslom, vagy egy próbát a 20XX-el.
