A megjelenéssel egy időben a fejlesztők nem győzték hangsúlyozni, hogy a címválasztással és a cselekménnyel játékukat nem a 300 című mozi farvizén igyekeztek sikeressé tenni, s mi készségesen elhisszük nekik, hiszen tény, hogy a fejlesztés már jóval a mozi bejelentése előtt megkezdődött. Igaz, arról nem szól a fáma, hogy a film körül erősödő hype miképpen változtatta meg a fejlesztést, illetve a megjelenés időpontját. A végeredmény tekintetében ez persze lényegtelen, a játék elkészült és az időszámításuk előtti 500. évtől a 450. évig terjedő időszakba kalauzol minket, ahol is a spártaiakkal, a perzsákkal és az egyiptomiakkal játszhatunk a történelem ihlette környezetben, hozzá igazodó cselekménnyel.
Ismerős vizeken
Természetesen mindhárom náció egy-egy kampánnyal képviselteti magát, ezek közül is a címadó Spárta az alap, itt sajátíthatjuk el a kezdőlépéseket, miközben a legendás Leónidasz királyt kommandírozzuk a küldetések között. Ami elsőre feltűnik, hogy a játék szinte azonnal kézreáll, ami nem is csoda, hiszen a fejlesztők különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül koppintották az Age of Empires sorozat teljes kezelőfelületét, a felépítéstől egészen az ikonok kinézetéig. Szigorúbb helyeken ezt lopásnak hívják, mi inkább vegyük úgy, hogy a gördülékenyebb játékmenet érdekében hozott döntésről van itt szó. Maga a látvány egyébként igen meggyőző, megfelelő vason a folyamatosan mozgó táj egészen gyönyörű, a létesítmények és dolgozóik részletesek és szépen animáltak, közelre zoomolva is kielégítő látványt nyújtanak. Külön figyelmet érdemelnek a vízi ütközetek, amelyek az apró részleteknek köszönhetően sokadszorra is lenyűgözik az embert.
Elfejlesztve
Bármennyire is szép azonban a körítés, a játék bizony igen kemény perceket fog okozni a világhódító terveket szövő stratégáknak. A World Forge fejlesztői ugyanis megelégedtek a kezelőfelület lemásolásával, a játékegyensúlyt illetve már a saját fejük után mentek, pedig itt sem ártott volna, ha kicsit többet vizsgálgatják az AOE-sorozatot. Az szép, hogy a nemzetek markánsan elkülönülnek, és elviekben adott a jófajta taktikázás lehetősége, a valóság viszont az, hogy a nehézségi szintet csúnyán félrenézték, s ennek köszönhetően a játék még könnyű fokozaton is kellemes szitkokat fakaszt az emberből, s egyetlen mód van a győzelemre: minél több bánya megfejése, a legolcsóbb katonák gyors termelése, és pusztítás, amilyen gyorsan csak lehet. Ha nem így teszel, és inkább fejlesztesz, akkor hamarosan csak a füstöt nézheted, ugyanis az agresszív M.I. percek alatt elsöpör. Hiába ugyanis a változatos és sokrétű fejlesztési rendszer, a termelés rosszul kiegyensúlyozott és lassú, ha csak egy kicsit is erre koncentrálunk, akkor bizony garantált kudarc lesz az eredmény.
Summa
Azt kell hát mondjam: egy kisebb csalódás a játék, hiszen egy érdekes és szép produktum fullad az unalom mocsarába a rosszul súlyozott nehézségi fokozat és az ígéretes, ám szintén elbaltázott termelési/fejlesztési rendszer okán.
