Ha hív a kötelesség…
A játék — akárcsak a többi Army rész — egy MMOFPS, vagyis gyakorlatilag csak többjátékos módban játszható lövöldözős játék. A regisztráció után létre kell hoznunk egy katonát — vagy akár többet is, ami újítás a korábbi részekhez képest. Sajnos nincs sok választási lehetőségünk az arcok terén, mást meg egyáltalán nem lehet változtatni. Ha megvan a harcosunk, végig kell csinálnunk a kiképzést, amely hasonlít a valódihoz — hisz a játék is próbál a lehető legrealisztikusabb lenni —, de azért csak nagy vonalakban követi azt (ami, valljuk meg őszintén, szerencse, mert mi lenne érdekes 20 kilométer futásban és ezer felülésben?) Részt kell vennünk egy akadálypályán, egy lőpályán, megismerkedünk a fegyverekkel és a szanitécek alapfeladataival, és végül teljesíteni az utolsó vizsgafeladatot: egy papírterroristákkal és katonákkal teli házon „keresztülverekedni” magunkat.
Ezután megismerkedhetünk egy osztag különböző tagjainak feladataival még alaposabban, hogy aztán belevághassunk az igazi akcióba.
… ne félj változtatni!
Az America’s Army 3-nak van története is, ellentétben az előző kettővel. A cserveniai nacionalisták lerohanták déli szomszédjaikat, akik segítséget kérnek az Egyesült Államoktól, az amerikai hadsereg pedig megindul, hogy segítséget nyújtson a menekülteknek és felvegye a harcot a cserveniaiakkal.
Jelenleg öt új eltérő (illetve néha hasonló) pálya van, és két régi is visszaköszön, felújítva; a Pipeline és a Bridge. A játékmenet nem sokat változott; két csapat van, az amerikaiak és a terroristák (vagy inkább cserveniaiak), de te mindig a „jók” oldalán állsz, a másik csapatot látod terroristának, míg ők téged látnak annak. A mozgáskultúra bővült, most már sprintből guggolást vagy fekvést nyomva egy szép mozdulattal becsúszhatunk, és gyorsan meg is tudunk állni. Ezenkívül célzásnál vissza tudjuk tartani a levegőt, amelynek fogyását a futáshoz hasonlóan a képernyő közepén lévő mércén láthatjuk. Az ugrást viszont a készítők kivették a játékból, arra hivatkozva (jogosan), hogy egy katona nem ugrál össze-vissza a golyók elől, mint egy nyúl, ami valljuk be igaz is, hiszen elég mókás jelenetek voltak a második részben, amikor két ellenség közel került egymáshoz, és körbe-körbe ugráltak, miközben töltöttek vagy éppen tüzeltek.
Még mindig négyfős kis osztagok adják össze az egyik oldalt, általában három ilyen van, többnyire egy osztagparancsnokkal, egy gránátvetőssel, egy nehézgépfegyveressel és egy alapvető géppuskással, vagy egy mesterlövésszel. Az utóbbinak is megváltozott a fegyvere: míg eddig egy igazi mesterlövészpuskája volt, most csak egy jobb teleszkópot kapott a fegyvere tetejére. A gránátvetős képes füstgránátot is kilőni, a nehézgépfegyveres pedig kétféle tárat is vihet magával.
A küldetés előtt már sokkal szélesebb skálán változtathatunk a dolgokon. Minden virtuális katona eldöntheti, milyen fegyvert akar vinni, milyen kiegészítőkkel, és mennyi lőszert, valamint gránátot akar cipelni, ami a sprintünk hosszát befolyásolja. Az osztagvezetők bejelölhetik, honnan induljon az osztag (ha van választási lehetőség), és az egész csapat vezetője kijelölhet egy-egy célt minden osztagnak. Az orvoslás is megváltozott; már mindenki gyógyíthat, és végre nem abból áll a dolog, hogy nyomjuk az egyik gombot, gondolkozni is kell egy kicsit. Amikor gyógyítani kezdünk, a játék kiad egy tünetet és négy gyógymódot hozzá, melyből csak az egyik jó. Ha figyeltél a szanitécképzésen, tudni fogod, mit kell tenni, de ha nem, akkor bizony nem tudsz segíteni.
A harcokon kívül is történt néhány apróbb változás: a katonánk saját személyes lapján megnézhetjük a fontos adatokat (hányszor találtuk el ellenfeleinket, pontosan hol, mely fegyverekkel vagyunk jobbak), illetve archievmentek is bekerültek a játékba, amiket többször is megszerezhetünk. A szintlépés is megváltozott, már egyszerre hét skálán fejlődünk, amelyek azok az értékek, melyeket egy katonának nyújtania kell: Lojalitás (Loyalty), Kötelességtudás (Duty), Tisztelet (Respect), Önzetlen segítségnyújtás (Selfless Service), Becsület (Honor), Feddhetetlenség (Integrity), és végül a Személyes bátorság (Personal Courage).
Szép, új világ…
Fontos újítás érte a grafikát is: egy teljesen átalakított Unreal Engine 3 dübörög a játék alatt, és nem is akárhogy — alig lehet ráismerni! A játék sokkal szebb lett elődjeihez képest, minden sokkal több poligont tartalmaz, életszerűbbek a karakterek, kicsit egyedibbek is, az épületek szebbek, jobban kidolgozottabbak, nem úgy néznek ki, mint amit kartonból hajtogattak, és állítottak oda dísznek. Pattog a vakolat, bár néha nem marad nyoma a lövésnek, vagy többnyire inkább csak egy kis folt kerül a becsapódás helyére, de tegyük hozzá, a többi játékokban sem szokott más történni.
A fejlesztők a fegyvereket tökéletesen másolták le, bár kicsit kevés van belőlük, és az apróbb részletek is ügyesen lettek megoldva. A tűz és a füst nagyon szépen fest, és a különböző effektek is megállják a helyüket. A zene gyakorlatilag ugyanaz, mint a régi, tökéletesen passzol ide. A hangok el lettek találva, minden parancsra és megszólalásra két-háromféle változat van, a fegyverek hangja élethű, a robbanások igazinak hatnak, nem lehet okunk ilyen téren panaszra. Külön említendő, hogy a tréningek előtt hangulatos művészi munkákat láthatunk.
…de hiányos a fegyver?
A játék mellett ugyanakkor nem mehetünk el úgy, hogy nem vesszük észre a hibákat. Már a kiadás napján kiderült, hogy a szerverek nem bírják az érdeklődést, és a kiképzéseket nem regisztrálta a játék. Néhány nappal később megjelent egy javítás, ami orvosolta ugyan a legfeltűnőbb problémákat, de még azokból sem mindet (még mindig gyakori, hogy beragad a fegyver az ember vállába, így nem lehet vele gyakorlatilag célozni, vagy, nincs hatással a lövés az ellenségre, esetleg a gránát kétszer robban), és bár azóta már a 3.0.5-ös verziónál járunk, a játék közel sem tökéletes. A kiképzések még mindig nem működnek, ezért a játék automatikusan kipipálja az összes tréninget számunkra. A készítők mindemellett megkérték a játékosokat, hogy ne próbálkozzanak, mert a szerver így is nagyon le van terhelve. Így viszont komoly probléma például a szanitéckedés, ahol ugye a kiképzés alatt sajátítjuk el a gyógymódokat a különböző tünetekre, viszont ennek hiányában ezeket nem tudjuk, ezért tippelnünk kell, ami a csatatéren — akárcsak a valós életben — komoly következményekkel járhat; ha azért veszít a csapat, mert elrontottad a gyógyítást a VIP-n, elég komoly letolást fogsz kapni a csapattársaktól... A karakterstatisztikák az első napokban néha rejtélyes módon eltűntek, hogy aztán hajmeresztő adatokkal térjenek vissza (érdekes volt, hogy egy embert sem találtam el a statisztika szerint, de hármat öltem).
A bugok mellett más problémák is vannak. Mint már említettem, csupán öt pálya van, ami nagyon kevés, hiszen a második részben több mint egy tucat volt (de inkább kettő), és bár ez az öt is elég jó, és sok játékmód van mindegyiken, mégsem tökéletes. Fegyverből is kevés van, gyakorlatilag kettő közül választhatunk alapból, és ez mellé jön még a gránátvetős géppuska, illetve a nehézgépfegyver, de a mesterlövészpuskák teljesen eltűntek. Komoly hiányok vannak a kiképzéseknél, hiszen egész szekciók maradtak ki, mint az ejtőernyőstréning, a speciális osztagok kiképzése, vagy a HMMWW vezetés, és az ezekhez kapcsolódó pályák, fegyverek sincsenek benne játékban.
Végső eligazítás
Mindent összevetve jó játék az America’s Army 3, sajnos a hibáit meg kell szokni, vagy meg kell várni a javítás(oka)t, amik majd tökéletessé teszik. A változások többnyire előnyére szolgáltak a játéknak, bár még hiányos, azonban, ha elkap az Army hangulata, nem fog visszatartani az, hogy néha nem működik tökéletesen!
