El kell árulnom egy nagy titkot: utálom a kiegészítőket. Készüljön ugyanis az a világ legjobb játékához, akkor is csak haszonszerzés céljából lát napvilágot. Mert mi is jellemzi általában ezeket az expanziókat? Pár új pálya, fegyver, épület, egy-két kampány, esetleg új szörnyek. Én, mint játékos jobban örülnék, ha két új fegyver helyett a fejlesztőknek egy igazi folytatáson kéne dolgozniuk, javítgatva az alapjáték hibáit és hozzácsapva új ötleteket. Pénzügyileg biztos nagyon jó a dolog, de szakmailag nézve csak megkapjuk az alapjátékot pepitában. Ám nem szeretném tovább húzni az időt azzal, hogy értelmet keressek a kiegészítő lemezek világában, inkább leírom, hogy mit kapunk, ha telepítjük az Aliens versus Predator 2: Primal Hunt expanziót -- aztán a következtetéseket majd mindenki levonogatja magának.
A nagyon távoli múltban
Ha el kéne helyezni az alapjátékhoz képest ezt a kiegészítőt, méghozzá a sztori szempontjából, akkor egyértelműen az előzmény jelző illik rá. Nem csalás, nem ámítás, a predator és a predalien kampányban 500 évvel járunk az AvP 2-ben történt események előtt, amikor elkezdjük kalandunkat. Csak az emberi kampány lóg ki a maga öt hetével, bár ez az életciklusunkat figyelembe véve nem meglepő -- azonban megnyugtatok mindenkit, hogy ezúttal is lesznek keresztezések és átfedések a történetszálakat illetően, bár nem olyan látványosan, mint az alapjáték estében; ez egyrészt a sztorik időintervalluma, másrészt a kiegészítő rövidsége miatt alakult így. A történet megértése miatt meg kell említenem, hogy a bonyodalmakat ezúttal egy rejtélyes tárgy okozza, aminek megszerzésében érdekelt lesz a három fél.
Az igazat megvallva ez a fentebb említett „rövidség” még nem is fedi a valóságot, ugyanis a kampányonkénti 3-3 pálya nálam a semmi fogalmát meríti ki, de ezt mégiscsak durva lenne leírni, ámbátor nem változtat a tényeken. Mivel új pályák is dukálnak a kiegészítőkhöz, így legalább az a három küldetés az újdonság erejével hat. Kalandozásaink során -- és ebben mind a három faj beletartozik -- eddig nem látott helyekre fogunk eljutni, legyen szó az 500 évvel ezelőtti LV 1201-es kolónia felszínéről, a predatorok hajójáról, esetleg az egykori (ám akkor még nagyon is létező) 5-ös szektorról. Ezeket a helyszíneket bújtatták bele a fejlesztők a már meglévő -- szerintem még mindig mutatós -- grafikai köntösbe.
Anyám predator volt, apám alien
Újdonság címszó alatt a ravasz készítők kicsit megvariálták a választható fajokat; na nem a számuk bővítéséről van szó, sokkal inkább a kinézetük megváltoztatásáról. Az alient felváltja a predalien, és mintha az emberünknek is hosszabb lenne a haja a katonai szabványnál, a két melléről már nem is beszélve... A baj az, hogy e két fajnál a játékmenetben nem érezzük, hogy ezúttal más karaktereket irányítunk. Ez különösen a predaliennél fájó, hiszen lehetőség lett volna új trükköket bedobni, ám így funkcióit és kezelhetőségét tekintve csak egy áttextúrázott alient kapunk, de Dunya se sokban különbözik a fent említett testi változásokon és mosolyogni való orosz akcentusán kívül az alapjátékban irányított kemény legénytől. Még új fegyverünk se lesz, ami egyenlő a vércikivel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a dupla pisztolyt szándékosan nem említettem meg, mert ezt még a fejlesztők se gondolhatták komolyan; a ragadozónál azért már futotta egy plazmapisztolyra, valamint a multiban használható önmegsemmisítő funkcióra. Mondanom sem kell, hogy mekkora poén.
A változatlanság nem gyönyörködtet
Körülbelül eddig tartott azon elemek taglalása, amire bátran rávághatom, hogy valamennyire újdonságnak számítanak és picikét hozzátesznek a már meglévő alapjátékhoz. A maradékról viszont csak egyet tudok mondani: másolatok, azaz minden maradt olyan, amilyen volt. Ugyanazok a hangok, zörejek, szörcsögések hallhatóak, ugyanúgy szólnak a már megismert fegyverek is. Az emberi kampányban visszaköszönnek a szkriptelt jelenetek, ugyanonnan másznak elő a szörnyek, ahonnan az elhalálozásunk előtt, ami mondjuk már az alapnál is hiba volt. A nehézségi fokok emelésével is csak az ellenfelek sebzése növekszik, ám továbbra is buták és kiszámíthatóak maradnak. A multiban is a már megszokott és rongyosra játszott módokban ölhetjük halomra egymást, csak egy-két új pályával találkozhatunk -- bár ismét megjegyezem, hogy az önmegsemmisítés tényleg elég sokat dob az élvezeti értéken.
Vége főcím
Azt hiszem, mindent elmondtam erről a kiegészítő lemezről, amit el kellett mondani. A Primal Huntban minden megvan, ami az alapjátékot naggyá tette, ám örökölte annak gyengeségeit is. Az a kevés újdonság pedig, ami szinte kötelező elemként funkcionál, hogy értékelhető produktumról beszéljük, nem tesz hozzá annyit a játékélményhez, hogy a sablonos kiegészítőnél jobb jelzővel illessük. Tovább ront a helyzetén a pofátlanul rövid játékidő -- a három kampány együtt nem tesz ki fél órát. Ott van ugyan a multi, de azzal meg már játszottunk... Zárásként nem mondom azt, hogy felesleges az expanzió, mert azért csak egy AvP 2-ről beszélünk, ám jól gondolja meg mindenki, hogy beszerzi-e. Az én véleményem szerint az alapjáték simán elvan a predalien és Dunya nélkül is...
