Egyszerű hozzávalókból készült

Alapjaiban véve az Alan Wake nem más, mint egyszerű TPS, amiben a főszereplőt a háta mögötti kameranézetből irányítjuk. A játék célja, hogy kiderítsük, mi történik körülöttünk, ebben viszont különféle sötét figurák próbálják majd lépten-nyomon utunkat állni. A sötét erők ellen egy elemlámpa segítségével vehetjük fel a harcot, amit hamar megkapunk a játékban, később pedig egyre nagyobb, erősebb darabokat is beszerezhetünk. A harc elég egyszerűen zajlik. Először is fogjuk ezt a lámpát, és egyszerűen csak ráirányítjuk a sötétség által vezérelt alakokra és tárgyakra, amivel szépen lassan eltávolítjuk róluk a sérthetetlenségüket. Ha mindeközben nem szálkáztak ki minket, jöhet a másodlagos fegyverünk, amivel el kell pusztítanunk ezeket a lényeket. Lesz hatlövetű pisztolyunk, sörétes- és vadászpuskánk, a választék nem túl nagy, valamint lőszerből sem találunk majd túl sokat, de ilyenkor kell majd trükközni a lelógó villanyvezetékekkel vagy gázpalackokkal.

Többnyire 2-3 ellenfél ugrik egyidejűleg a nyakunkba, de idővel persze a játék egyre keményebb akadályokat gördít az utunkba. Lesznek láncfűrészes melákok, akiket legalább egy percig kell az elemlámpával felmelegítenünk, mielőtt elkezdhetjük lőni, aztán madársereg, akik a magasból csapnak le ránk, valamint különféle poltergeist-tárgyak, amelyek nekünk csapódva okozhatnak csúnya véraláfutásokat, illetve idővel még egy megvadult bulldózert is le kell sütnünk a képernyőről.

Az elemlámpás/lövöldözős részeket különféle rejtett/elszórt tárgyak színesítik, melyek felkutatása igazi embert próbáló feladat lesz, hiszen gyakran az erdők legsötétebb, legeldugottabb helyein lapulnak. Leggyakrabban kézirat-oldalakat találhatunk, melyeken keresztül bepillantást kapunk a párhuzamosan, valamint a jövőben zajló eseményekbe. Ezeknek a lapoknak a nagy részét akkor is megtaláljuk, ha nem is igazán keressük azokat, viszont minden epizódban vannak olyan példányok, melyeket kizárólag Nightmare nehézségi fokozaton vehetünk fel. Emellett számos termoszüveg, rádió, elolvasásra váró tábla és feltornyozott üdítősüveg-halom várja még az achievement-vadászokat, valamint találhatunk még kizárólag az elemlámpánk fényében előtűnő feliratokat is, melyeket követve extra munícióhoz juthatunk – csupa-csupa nyalánkság a gyűjtögetni vágyó kalandorok számára.

Ha szigorúak szeretnénk lenni, akkor az Alan Wake játékmenetét repetitívnek, unalmas is nevezhetnénk, de távol áll tőlünk ez az álláspont. Az akcióelemek bármennyire is egyszerűnek tűnnek, kellőképp szórakoztatóak, valamint megfelelő mértékű kihívást biztosítanak mindenki számára. Nightmare fokozaton persze már eléggé kiugrott a frusztráltság mutatónk, ezen a szinten már alaposan fel kell készülnünk egy-egy csapat támadására, valamint nem spórolhatunk a zseblámpa elemeken és a golyókon sem. Na de ezért hívják Nightmare-nek, nem igaz?

Most akkor székből vagy kanapéról?

Az Alan Wake több okból is kötelező vétel PC-s játékosok számára, és ebből az egyik az összeg, amit kérnek érte. Mivel majdnem kétéves játékról van szó, a program nyitási ára - ellentétben sok hasonló játékéval - 21 euró (kb. 6300 Ft) volt, ami alig több, mint a fele egy átlagos játék debütáló árának. De hiába a két év, a játékon meg sem látszanak a kor barázdái, még mindig hihetetlenül jól néz ki, még mindig ugyanolyan jó vele játszani, mint amilyen konzolon volt. Sőt!

A barátságos ár mellett az is a játék mellett szól, hogy alapos ráncfelvarráson esett át, azaz grafikailag, látványban még többet is nyújt, mint amennyit az Xboxos változat. A textúrák élesebbek, a tárgyak több poligonból épülnek fel, a fények pedig még életszerűbbek, mint valaha. Sajnos a nyomdai oldalainkon nehéz megmutatni nektek, miről is beszélünk, de ha beírjátok a google-keresőbe, hogy „alan wake comparison”, biztos hamar fennakad a hálótokon pár összehasonlító kép, amelyeken jól látszanak a különbségek a két platform között.

Ha pedig mindezek ellenére sem sikerült meggyőzni titeket a vásárlásról, akkor ott a két DLC is, melyek most teljesen ingyen felkerültek a játék mellé, és ezeknek köszönhetően tovább folytathatjuk kedvenc írónk történetét, pontosan onnan, ahol az alapjátékban befejeztük. A Signal és Writer néven futó kiegészítőcsomagok még legalább 2-3 órával kitolják az amúgy 7-8 órás játékmenetet, így alaposan növelik a játék értékét. A DLC-k igényes munkák, nem csak összecsapott csomagok, ezek is jól felépített történettel, látványos jelenetekkel próbálják meg összehozni nálunk a szívritmuszavarral kombinált epilepsziarohamot.

Ha pedig különösen odavagytok az extrákért, a játék könyvtárában (/steam/steamapps/common/alan wake) megtalálhatjátok a játék zenéjét mp3 formátumban, valamint egy szépen szerkesztett, angol nyelvű pdf-könyvet, amiben egy ismeretlen karakter, Clay Stewards kalandjairól olvashattok, melyeket Bright Fallsban élt át. Hát kell ennél több?

Egeret farkáról, kontrollert fogásáról

A PC-s konverziók, valamint több játék általában ott bukik el, amikor először próbáljuk meg azokat egérrel és billentyűzettel irányítani. Mivel nekünk elég jó összehasonlítási alapunk van a két irányítórendszerről, a teszt során hamar felütik a fejüket a kisebb-nagyobb hibák és hiányosságok. Így volt ez az elmúlt hónap több nagyobb címénél is, például a Darkness 2-nél vagy Kingdoms of Amalurnál. A PC-s Alan Wake egérrel történő irányítása szerencsére nem túl körülményes, ami persze annak is köszönhető, hogy nincs túl sok gomb, amivel bajlódnunk kellene. Az serpenyő egyik oldalán ott van, hogy célozni jóval gyorsabban és egyszerűbben tudunk majd egérrel, viszont a másik oldalon ott a mozgás, amihez már jól jön az analóg beviteli eszköz. Bár kisebb-nagyobb gyakorlás után az Alan Wake tökéletesen játszható lesz egérrel és billentyűzettel, a furcsa fordulásokat, csúszásokat hamar megszokhatjuk, mi mégis a kontrollert javasoljuk hozzá. Ugyanis hiába pontosabb az egér, a játékban egyáltalán nem fontos a precíz célzás, menekülés közben pedig jól fog jönni, hogy egyszerre tudjuk a kamerát és a főszereplőt forgatni, valamint abba az irányba futni, amerre tényleg szeretnénk.

Többet ér, mint hinnéd

Reméljük, hogy cikkünk végére érve már senki számára nem kérdéses, hogy megvásárolja-e a PC-s Alan Wake-et. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a játék eredetileg 2 évvel ezelőtt került forgalomba, mert semmit sem vesztett fényéből! A hátborzongató hangulat, a jobb horrorfilmekkel vetekedő történet, valamint a kivételesen jó megvalósítás egy igazi gyöngyszemet takar, amit minden, videojátékot kicsit is kedvelő embernek látnia kell – már amennyiben nincsenek szívproblémái. Az alacsony ár, az extra tartalom, valamint a felturbózott grafika tőlünk mindenképp megérdemel pár piros pontot. Nektek pedig ígérjük, hogy az idei év egyik legjobb befektetése lesz az a 21 euró, amit az Alan Wake PC-s verziójára költötök. Bízunk benne, hogy a PC-s verzió sikere felnyitja a Microsoft szemét, s hamarosan a legújabb Alan Wake játékot, az American Nightmare-t is bejelentik kedvenc platformunkra.