A 21. század elején bő egy évtizeden át kesereghettünk azon, hogy kihaltak a kalandjátékok, miközben szinte észre sem vettük, hogy más műfajok is eme sors felé tartanak. Van, amelyiknek a modernizálásba tört bele a bicskája, míg másokat elsodort az éppen aktuális trend. Aki pedig erre lapot húzott, mondjuk egy felemás fogadtatású folytatással, nos… az talán a maga sírját ásta meg. És sajnos az Age of Empires 3 ebbe a hibába esett. Azonban az elmúlt évek remaster-láza, illetve a kiéhezés jól megágyazott annak, hogy másfél évtized után a műfaj klasszikusa visszatérjen!
VISSZA A MÚLTBA
Az előbb HD-alcímmel felújított, majd definitív formába öntött Age of Empires 1 és 2 ugyanis remekül megalapozta a visszatérést, felkészítve mind a régi, mind a potenciálisan új játékostábort arra a negyedik etapra, amely kísérteties hasonlóságot mutat a másodikkal. Az Age of Empires 4 ugyanis alapvetően inkább egy teljes AoE 2-remake, semmint egy olyan folytatás, amely forradalmi újításokkal, vagy épp az alapoktól újragondolt elemekkel igyekezne kijelölni az RTS-ek jövőjét.
Ennek megfelelően a korszak ezúttal is a középkor, annak is az a része, amit a sorozatban korábban már láthattunk. A mindössze négy fejezetből álló kampány 1066-ban, a normanokkal veszi kezdetét, amit a 100 éves háború, majd a mongol birodalom térhódítása követ, végül pedig az általuk bekebelezett ruszok főnixmadárként történő feltámadása zár, 1552-ben. A kampányok közös jellemzője, hogy sokkal lendületesebbek és decentralizáltabbak, mint bármely korábbi AoE-játékban: előszeretettel ugranak hosszú éveket és váltanak karaktereket, egy-egy nevesített szereplő helyett sokkal több karakter történetét mutatva be a nem teljesen hagyományos küldetések során. A várostromok, elszánt védekező akciók mellett részt kell venni lovagi tornán, rést kell ütni a kínai Nagy fal védelmén, vagy állni kell a sarat a hullámokban érkező támadásokkal szemben. Ezen bizonyos szempontból csapongó narráció ugyanakkor azzal is jár, hogy nincs kihez kötődni: olyan, mintha egy történelemkönyv egyik fejezetéről ugranánk a másikra, amire csak ráerősít a dokumentumfilmeket idéző tálalás. A küldetések során hallható narráció remekül foglalja keretbe a látottakat, a missziók közötti videók ugyanakkor inkább illenének egy televíziós csatornára – a modern helyszínekre vetített seregek, a történelemhű gúnyákba öltöztetetett statiszták, a villámgyors vágások és kameramozgatások kicsit idegenül hatnak, de mindenképp megszokást igényelnek. Ugyanakkor az AoE 4 extra tartalmai kifejezetten erősek, a missziók végeztével számos érdekes, kifejezetten látványos ráadás videó és szöveges információ nyílik meg, melyek kibontják a korszak egy-egy fontosabb momentumát, legyen az építési vagy haditechnika, esetleg egy fontos helyszín bemutatása.
KŐ-PAPÍR-OLLÓ
Teszik mindezt abban a keretben, amely 1997-es debütálása óta drasztikusan nem változott – azaz egy normál küldetés során most is egy városközponttal és kevéske munkással kell létrehozni egy olyan gazdaságot, amely jó tempóban termeli azon alapvető nyersanyagokat (a fát, az ételt, az aranyat, és az AoE 3 után visszatérő követ), melyeket aztán további épületek felhúzására, egységek gyártására, illetve az azokat erősítő technológiák kifejlesztésére lehet fordítani. Itt ugyanakkor felfedezhető pár újítás, jobban mondva korábbi és a későbbi AoE-fejezetekből való ihletődés. Ilyen például a megváltoztatott farmrendszer (azokat nem kell manuálisan újra teliszórni magvakkal), az általánosságban véve gyorsabb termelési ráta, és a meccseken belüli érákhoz kötődő új fejlődés, amely az Age of Mythology-t idézi. Amikor sikerül elegendő nyersanyagot (jobbára aranyat és ételt) összegyűjteni, be lehet lépni a következő korba, amely itt két különböző, csodaszerű építmény egyikének a megépítését jelenti. Ezek mindegyike valamiféle passzív vagy aktív extrát biztosít, és minden nemzet saját repertoárral rendelkezik. Általában percekig (3-4) tart a felépítésük, és amint átrántanak egy új érába, további épületek, új technológiák nyílnak meg.
Ennek elsősorban most is a fő attrakcióban, a multiplayerben van igazán jelentősége, hiszen az Age of Empires 4 nem titkoltan ezt a részét igyekszik a leginkább megerősíteni, hiszen ez az, ami a játékostábor egy jelentős hányadát évekre maga mellé láncolja, és nem a rövidke kampány. Itt pedig nincs ok panaszra: összesen nyolc nemzet egyike irányítható, ezúttal pedig tényleg drasztikusan el tudnak térni egymástól az egyes civilizációk. A mongolok például nincsenek helyhez kötve, bármikor fel tudják kapni a sátraikat, hogy áttelepüljenek máshová; a ruszok vadászattal tudják erősíteni a gazdaságukat; a kínaiak egy robosztus adószedő-mechanizmussal és az extra bevétel kihasználásával tudnak gyors terjeszkedésbe fogni. És ezek csak a legfelületesebb jellemzőik, minden egy civilizáció egyedi egységekkel is rendelkezik, így teljesen egyedi, önálló stratégia elsajátítását követelik meg.
Ehhez természetesen időre és rengeteg gyakorlásra van szükség, amihez az Age of Empires 4 minden segítséget megad. A szimpla tutorialon túl egy-egy fontosabb játékmenetre építő interaktív útmutatók és kihívások igyekeznek bevezetni az egyes nemzetek egyedi vonásaiba, illetve a multiplayer azon egyedi elemeibe, melyek segíthetnek boldogulni a ranked meccsek során. Ahol sikeresnek lenni nem egyszerű: már csak azért sem, mert a hagyományos győzelmi feltételek mellett ezúttal már úgynevezett szent helyekkel is be lehet húzni a győzelmet: ezekből általában hármat kell elfoglalni és azokat 10 percig őrizni, ami pont annyira nehéz, mint amilyennek hangzik. De aki akar, az persze most is kiélheti a teknőstaktika minden szépségét, amit az újragondolt falrendszer is támogat: a kőből készült védvonalakat végre nem tudja akármilyen földönfutó lerombolni, sőt azokra még egységek is telepíthetők, akik valamennyire védve szórhatják a halált a magasból.
LOVAGREGÉNY
Ráadásul mindezt sikerült borzasztóan jó külsőbe csomagolni: bár bizonyos egységek animációi túlságosan is idejétmúltak, az egyes épületek, a térképek néha lélegzetelállítóan néznek ki, de igazából nem is ezek, hanem az apróbb részletek azok, amik sokkal hitelesebbé, realisztikusabbá teszik a történelmi ábrázolást. A településeken kitaposott utak, a mindennapi élet elemei (a farakások, csirkeólok, az ágyásokat szegélyező bokrok, a halomba hordott vászonzsákok) egy igazán hiteles világot keltenek életre, amit az esetenként égbe nyúló épületek, a gazdag növényzet, és persze a több száz egység jelenléte koronáz meg. A kezelőfelület azonban nem tudott teljesen felnőni a feladathoz, kissé lélektelen, egyszínű, túlságosan is modern – de mindenképp funkcionális –, furcsa a korábbi epizódok menürendszerei után. Jelenleg a legnagyobb probléma ugyanakkor az általa használt egység- és technológia-ikonokkal van. Szinte mindegyik ugyanúgy néz ki, különbséget tenni köztük csupán egy pillantással nem könnyű, ami a harc, vagy épp a gyors tempójú termelés esetén komolyan visszavethet a hatékonyságból.
Mindezek ellenére azért kijelenthető: habár az Age of Empires 4 a szíve mélyén ugyan egy korszakalkotó, de mégiscsak 22 éves játék újragondolása, mégis a lehető legmodernebbnek hat mind a felszínen, mind az alatt. És talán pont ő lesz az, aki elhozza a stratégiák új aranykorát!
