Sokszor hallani a gyerekektől, hogy utolják a matekot. A videójátékokat ellenben szeretik. Vajon akkor mit szólnának egy videójátékhoz, amiben matematikai feladványokat kell megoldaniuk? Erre ad választ az A Tale of Synapse: The Chaos Theories, ami a felszínen talán egy aranyos, absztrakt stílusú platformer – és részben az is –, azonban tele van agymegmozgató fejtörőkkel.
Élt egyszer Hemeide fővárosa, Curiosita utcáin egy fiatal fiú, Nero, aki népe öntelt és arrogáns tagjai között kirekesztettnek érezte magát. Egy nap azonban rátalált a helyi könyvtárra, a titkokkal teli kötetek ölelésében pedig új otthonra lelt. A könyvtáros, Psyga, már-már apafigurává nőtt a fiú szemében, ahogy együtt falták egymás után a könyveket, azonban fajtársaik továbbra is túl elfoglaltak voltak, hogy érdekeljék őket a könyvtár titkai. Ennek ellenére, nem sokra rá, két új taggal bővült a könyvtár, Manya és Yulo személyében pedig Nero nemcsak olvasótársakra, de barátokra is talált. Azonban minden a feje tetejére állt, mikor takarítás közben véletlenül kiszabadította a The Book of Chaos Theories tartalmát, valamint a fogvatartott Sci-t.
Az A Tale of Synapse: The Chaos Theories világában Nero és Sci karakterét irányítva kell felülkerekednünk a roppant színes, absztrakt világ kihívásain. A párosból Nero az, akivel szabadabban mozoghatunk, ugrálhatunk platformról platformra, és elláthatjuk az utunkba álló ellenfelek baját. Sci mindeközben csendesen lebeg a nyomunkban, azonban a továbbjutáshoz szintén elengedhetetlen, hiszen kizárólag ő képes rejtett üzeneteket felfedni, apró testével lebegve pedig Nero számára elérhetetlen kisebb tárgyakat elmozdítani.
A játék négy világa összesen 48, fejtörőkkel teli pályát tartogat. A feladványok tekintetében azonban nem a „gyújts meg két fáklyát, hogy kinyíljon a kapu” jellegűekre kell gondolni, hanem matematikán alapulókra. Teszem azt, adott két műveleti jellel elválasztott tároló és pár kocka, nekünk pedig úgy kell elosztanunk a rendelkezésünkre álló elemeket, hogy kijöjjön a megadott eredmény. Vagy mondjuk egy egyenlet ismeretlenjének értékét kell kitalálnunk és megadnunk egy gomb lenyomásával a rendelkezésre álló adatokból. A játék tehát nem kifejezetten a megszokott módon mozgatja meg az agyunkat, ami nem feltétlen rossz, azonban a matematika ezen „játékos” megközelítése a gyakorlatban nem működik olyan jól, a tantárgyat pedig biztos nem az A Tale of Synapse: The Chaos Theories fogja megkedveltetni.
A platformer és harci elemek sajnos szintén elég laposra és csiszolatlanra sikeredtek, amit a fokozatosan feloldható új képességek sem különösbben dobnak fel. Ha ez nem lenne elég, a játék – legalábbis a Nintendo Switch-verzió – bosszantó hibáktól sem mentes. Gyakran futottam bele olyan problémákba, hogy például a kamera egy platformról elmozdulva egyszerűen nem követte a karaktert, vagy a játék hosszú másodpercekre leállt, és nem reagált egyik gombra sem.
Az A Tale of Synapse: The Chaos Theories ötletét mindenesetre értem és értékelem, azonban nem ez a cím lesz a „játszva tanulás” mintapéldája. Sajnos a megvalósítása, még ha látványban egyedi is, játékmenet szempontjából már nem olyan szórakoztató, és hamar ellaposodik, amit a technikai problémák tovább fokoznak. Ha valaki kifejezetten rajong az apróbb matematikai feladványokért, annak esetleg megérheti tenni vele egy próbát, de persze csak a leírtakat figyelembe véve.
