Az A Boy and His Blob első ízben 27 éve érkezett meg a nappalikba, és eredetileg a NES-játékosok szívébe lopta be magát helyenként frusztráló, de mégis lebilincselő játékmenetével. A hibák emlékét az évtizedek könnyedén megfakítják, így nem volt meglepő, amikor 20 évvel később, 2009-ben befutott Wii-re az eredeti program újragondolása. A fiatalabbakat főként a mesés, színes, kézzel rajzolt 2D-s grafika, valamint a cuki gyurmafigura vonzotta, míg az idősebbek a régi szép emlékek miatt voltak izgatottak. Ma, 2016-ban pedig végre az újgenerációs konzolok tulajdonosai és a PC-s közönség is kipróbálhatja ezt az elfeledett klasszikust.
Egy kicsi, két kicsi, három kicsi gyurma
A történet szerint egy éjszaka lángoló csomag zuhan alá az égből, amit egy kisfiú az ablakából vesz észre. A fiúcska felkerekedik, hogy utánajárjon a különös jelenségnek. A becsapódás helyén találkozik egy fehér pacával, akitől rögtön megrémül, ám hamar világossá válik számára, hogy a rugacs nem akarja bántani. A srác és a gyurma összebarátkozik, hogy aztán közösen szabadítsák fel Blobolóniát a gonosz Császár uralma alól.
Mint azt láthatjátok, a sztori nem a legerősebb pontja az A Boy and His Blobnak, viszont a játék sem erre az aspektusra fekteti a hangsúlyt. Éppen ellenkezőleg: a történet végig a háttérbe szorul és csupán egy-egy ritkán elszórt, rövidke átvezetőből ismerjük meg. Dialógusok nincsenek, ezért bárki értheti, mi a fennforgás, mivel pedig a történet olyan egyszerű, mint a százas szög, a legkisebbek is vígan eljátszadozhatnak a programmal, mindig képesek lesznek követni, mi is történik éppen.
Old is gold
Mivel a 2009-es Wii-játék CTRL+C, CTRL+V újrakiadásáról beszélünk, ezért értelemszerűen a frissen megjelent verzió nem kapott semmiféle extra tartalmat, ahogy az manapság divat. Csaknem hajszálpontosan ugyanazt a játékot kaptuk, mint 7 éve, még a grafika is alacsonyfelbontásúnak hat. Talán a szaturáción pumpáltak egy kicsit a készítők, ezért élénkebbek a színek, illetve most már 60 képkocka/ másodperces sebességgel pörögnek az események. Ezeket leszámítva semmilyen változás nem történt, maga a játékmenet is érintetlenül került elénk: a fiút irányítva, platformokon ugrálva és feladványokat megoldva kell teljesítenünk a felkínált 4 világ összesen 80 szintjét. Ezek közül 40 pálya a kampány része, a maradék 40 pedig feloldható extra, amiket a sztori alatt elszórt ládikák összegyűjtésével érhetünk el. A szintek mellett további meglepetések gyanánt koncepciórajzokat is szerezhetünk, és ebben ki is fújt a tartalom.
Újhullám
A fejtörők nem egészen hétköznapiak az A Boy and His Blob esetében. Fehér pacánkat, aki hűséges pincsiként követ bennünket, Bogoly Berti féle mindenízű (és színű) drazséval megetetve, különféle használati tárgyakká alakíthatjuk. Átváltozhat létrává, trambulinná, lufivá és még 12-féle miegymássá. A pályák végét egy aranyszínű, csillogó drazsé jelzi, ennek elfogyasztása után Blob ajtóvá alakul, ami a fiúcska rejtekhelye felé nyílik. A menedékek mind a 4 világban eltérnek egymástól, ám alaprajzukban feltűnően hasonlítanak.
A történet meseszerűsége mellett a játékmechanika is családbaráttá teszi az A Boy and His Blobot. A játékos betanítása táblákon, képek segítségével történik, szöveg és olvasnivaló nélkül, ami egyértelmű segítség a kisebbeknek. Aztán: első nekifutásból megpróbálkoztam a magasból egy ellenséges fekete paca fejére ugrani, ahogy azt az évek alatt Mario megtanította nekem, ám amint a cipője sarka hozzáért a masszához, a fiúcska összeesett és kezdhettem elölről. „Ölni” csakis más eszközökkel vagy Blobbal tudunk. Lásd: a fekete rugacsok fejére ejthetünk köveket, vagy Blobot labdává változtatva, és őt elgurítva fröccsenthetjük szét pacaként a felsorakozott ellenfeleket. Konkrét erőszak és vér tehát egyáltalán nincs a játékban, egyedül a világok végi főszörnyek legyőzésekor kell ténylegesen szembeszállnunk valakivel. Ám ilyenkor sem ragadunk shotgunt, hogy testközelből lyuggassuk ki az éppen aktuális szörnyet: a bossharcok az ügyességre és a gyors reflexekre fektetik a hangsúlyt, ahol mozdulatainkat időzítve kell manővereznünk, és gyakran a környezet elemeit használva csapásokat mérnünk az ellenfélre. Persze ilyenkor sem vagyunk egyedül, ugyanis Blob segítsége és alakváltási képességei nélkül teljesíthetetlen lenne a feladat.
Nincs rózsa tövis nélkül
A megnyerő külső és számos egyéb pozitívum mellett nem szabad megfeledkezni a hibákról sem. A port szenved az eredeti Wii-játék gondjaitól, például a töltések gyakoriságától. A legnagyobb baj az, hogy a sok-sok fekete képernyő megtöri az élményt. Egy-egy pálya teljesítésekor a játék automatikusan visszavisz bennünket a menedékhez, ahol a térképen kiválasztva indíthatjuk el a következő szintet. Ez a művelet potom két töltést igényel: egyszer akkor, amikor visszaérkezünk, és még egyszer, amikor útnak indulunk. Illetve vannak olyan szakaszok, ahol a pálya több részre oszlik: ezeket töltőképernyők választják el egymástól, megszakítva a folyamatosság érzetét.
A második igen komoly gond az irányítás és az intuitívság teljes hiánya. A játék fő mechanikája Blob drazséval való etetése, amihez nem kevesebb, mint 3 gombra van szükségünk. A későbbiek folyamán pedig kapni fogunk egy olyan bogyót, ami ágyúvá változtatja a fehér pacát. Célozni tudunk vele, ám hogy a cső balra vagy jobbra néz, attól függ, hogy Blob melyik irányból érkezett a helyszínre. Miután átváltozott, nincs lehetőségünk megfordítani őt, ezért ha elszúrtuk, kezdhetjük elölről az egészet. A kamerakezelés pedig egy nem létező fogalom. Gyakran szerettem volna feljebb vagy lejjebb mozdítani a nézőpontot, hogy lássam, merre haladok, de ilyenkor csak egy fityiszt mutatott a játék, és semmi sem történt.
A legnagyobb hiba azonban talán az, hogy ha valakinek nem zsánere a puzzle kategória, akkor a játék egyáltalán nem lesz ínyére, hiszen ezen és a külcsínyen felül nincs semmi, ami megfogná a játékost. Ellenben az is igaz, hogy a maga egyszerűségében üdítő, mondjuk nincs telepakolva ilyen-olyan fejlődési rendszerekkel. A logikai platformerek kedvelői számára jó szórakozást nyújthat a téli estékre, és még az ára is viszonylag alacsony.
