A tavaly Japánban, idén pedig a világ többi részén is megjelent 13 Sentinels: Aegis Rim egy, a maga nemében különleges játék. A program atyja, George Kamitani ugyanis nem aprózta el a dolgot, hiszen ez az erősen sztoriorientált 13 Sentinelst nemcsak két, homlokegyenest eltérő műfajra lehet szétosztani, de tizenhárom játszható karakterrel bír, ha pedig mindez nem lenne elég, abszolút nem lineáris. Ja, és kaidzsúk is vannak benne, azt mondtam már?
Ifjú őrszemek
A címszereplő tizenhárom sentinel, avagy az őrszemek alkotják a játék központi karaktereit. Mindnyájuk középiskolás korú, a legtöbb ugyanabba az iskolába is jár és ugyanabban az időben is tartózkodik – igen, a 13 Sentinels története nemcsak egy idősíkban zajlik, hiszen a sztori egyik lényeges eleme az időutazás, így hőseink egy része a második világháborúból, egy része pedig a távoli jövőből jött. A közös pont viszont az 1980-as évek Japánja, ahol nemcsak káidzsúk egész serege, de az ellenük bevethető, hatalmas Sentinel robotok is megjelennek. Csak éppen senki sem tudja, hogy eme két fél honnan a fészkes fenéből pottyant abba a korba, amikor a VHS még a házimozi csúcsának számított, káizdsút pedig legfeljebb a filmvásznon látott az ember.
Hogy mi és ki honnan és hogyan került 1980-ba, azt a különböző karaktereken keresztül ismerhetjük meg, egy oldalnézetes, 2D-s játéktéren. Iskolákat, raktárakat, sikátorokat járhatunk meg változatosabbnál változatosabb figurákkal, mint Juro Kurabe, aki véletlenül lett sentinel. Vagy a rémálmokkal küzdő Iori Fuyusaka, az amnéziás Ei Sekigahara vagy éppen az ifjú Keitaro Miura, aki az 1940-es évek Japánjából érkezett.
Nem egyszerű a helyzet, igaz? És Kamitaniék még ezt alaposan megfűszerezték azzal, hogy az egyes karakterekhez kapcsolód történeteket nem időrendben ismerhetjük meg – úgy értem, még azokét sem, akik ugyanabban az idősíkban élnek. Ez főleg a játék elején okoz zavart, pláne, ha nem vagy rá felkészülve. Például Juróval úgy kezdünk neki, hogy már ismeri Iorit, de, amikor Iroit később kézhez kapjuk, a lánynak még gőze sincs arról, hogy kicsoda Juro.
Azért szerencsére a játék ad mankót az események megértéséhez, így a menüben felelhetjük az események már időrendbe rakott archívumát (Event Archive) ömlesztve vagy lebontva az egyes szereplőkre. Ugyanitt találjuk a Mystery Files menüpontot, ahol a játék egyes karaktereit, helyszíneit és eszközeit ismerhetjük meg alaposabban. Az egyes fájlokat az előrehaladásunkkal oldhatjuk fel.
A helyszínek és a játék színvilága, legalábbis a kalandszakaszon stílusosan sikerültek, ugyanakkor a karakterek, a káidzsúk és a sentinel robotok szerintem eléggé tipikus figurák lettek, a 13 Sentinel csak egy-két emlékezetesebb külsővel/dizájnnal megáldott szereplőt tud villantani – pedig ők maguk érdekesen lettek megírva.
És azok a szép nagy szörnyek
A 13 Sentinelnek van egy másik szeglete is, amikor hőseink már a hatalmas harci robotokban gyepálják a toronymagas szörnyetegeket. Ezen a ponton azért leszögezném, hogy aki látványos pofozkodást és tűzharcot vár, afféle Mechwarrior stílusban, vagy akár az XCOM szintjén, az csalódni fog.
A stratégiai szakasz egy eléggé fapados térképre lett ráhelyezve, ami ugyan 3D-ben jeleníti meg a várost, de mind a robotokat, mind a káidzsúkat csak ikonok szimbolizálják. Sentineljeinket itt menük segítségével kommandírozhatjuk, ezeken át választhatjuk ki támadásukat, speciális képességeiket, utasíthatjuk őket védekezésre vagy mozgásra.
Maga a stratégiai rész amúgy nem rossz, bár azért ennél már sokkal jobb játékokat is láthattunk a témában. Alapjaiban véve amúgy egy tower defense mókáról van szó, vagyis a város különböző pontjain fellelhető terminálokat kell megvédenünk a hullámokban érkező, egyre erősebb ellenfelektől. Egy összecsapásra hat sentinelt válogathatunk be, amiknek értelemszerűen más-más fegyverzete és képessége van.
A különböző akciók EP-t emésztenek fel, amit visszaállíthatunk, ha mikrobinkat „Defend” módba állítjuk. Ekkor a robi úgyszólván lepihen, nem csinál nagyjából semmit, csak az EP-t tölti. A speckóbb képességek újratöltési időt is igényelnek. A sentinelek persze nem sebezhetetlenek, és ha mindet elveszítjük, akkor már csak a Game Over feliratot csodálhatjuk. A harctéren szerencsére reparálhatóak, ami nagyban növeli a túlélési esélyeiket. Mindezeken túl a robotok tápolhatóak is XP gyűjtésével és úgynevezett Chippekkel. A folyamatos fejlesztésre nehezebb fokozaton szükség is van, mert amikor hat sentinel áll szemben fejenként hat kájdzsúval, akkor ott már nem baráti boxmeccs lesz, hanem szimpla mészárlás, amennyiben robotjaink nincsenek felgyúrva.
Mindezek mellett a termináloknak is van néhány speckó, a nagy csetepatéban bevethető tulajdonsága. Ezek a „Terminal Command” funkciók (például az EMP robbanás) a kaidzsúkra kisebbfajta sorscsapást jelentenek, hiszen a tömegpusztításra épülnek. Persze e képességeket nem lehet korlátlanul használni, ám a jól időzített Terminal Command bevetése egy vesztes csatát is győztes összecsapássá változtathat.
A sztori mindent visz
Kicsit nehéz helyzetben vagyok a 13 Sentinels: Aegis Rim végső értékelésével kapcsolatban. Egyrészt, a serpenyő egyik tálcájában ott van az a tény, hogy szerintem a játék sok ponton alulreprezentált. A stratégiai rész nem fog sok kihívást nyújtani, látvány szempontjából pedig röhejesen egyszerű. A menük és a különböző kis animációk szépek, de összességében ez nagyon kevés egy olyan játékhoz, amiben hatalmas robotok harcolnak kaidzsúkkal. Pont a lényeg van színes kis ikonok mögé rejtve. Nem várok el AAA kategóriás látványorgiát, de ennél azért jóval többet ki lehetett volna hozni a témából.
A program kalandjátékos oldala már jobb, de itt sem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy a szereplők, a robotok és a szörnyek eléggé sablonos kinézetűek. Ugyanakkor a színvilág és a helyszínek tetszetősre sikerültek, a Cloud Sync pedig feldobja a játékmenetet.
A serpenyő másik oldalán viszont ott van még a történet, ami igencsak jól sikerült. Szövevényes, meglepő, rejtélyekkel teli. Bár az ilyen jellegű, japán játékok eléggé kívül esnek a komfortzónámból, a sztori felfedezésének minden pillanatát élveztem, és még azoknak a karaktereknek is meg akartam ismerni a történetét, akik nem voltak szimpatikusak.
Úgyhogy a 13 Sentinelről azt tudom verdiktként mondani, hogy ez egy kiemelkedő történettel megáldott, de játékmenet terén túlságosan is átlagos, ám még így is élvezetes játék.
