Vizicsacsi interjú

 A League of Legends európai szezonális bajnokságának felénél tartunk, az interjú pillanatában pedig a Unicorns of Love csapata a harmadik helyen áll tíz team közül. A csapat, és az összes Legue of Legends profi játékos közül az egyetlen magyar taggal volt szerencsém interjút készíteni. Kiss „Vizicsacsi” Tamás 21 éves, pszichológia szakos tanulmányait jelenleg pihentető, elmondása szerint csak egy kicsit maximalista srác, aki a LoL előtt már más játékban világelső volt. Profi pályafutását Age of Mythologyval kezdte, majd játszott StarCraft 2-vel is, és hobbiból az NB II.-ben sakkozott. A League of Legends 2011 szeptembere óta szerepel a mindennapjaiban.

Szia, Csacsi! Mivel már több interjú is készült veled, én szeretnék kicsit kevésbé játékspecifikusabb kérdéseket feltenni, és inkább a csapatról, LCS-ről és minden egyébről kérdezni, ami most körülöttetek forog. Kezdetnek elmondanád, hogy mikor alakult meg a Unicorns of Love?

A csapat 2013 vége felé jött össze, akkor még nem volt midesünk. Én is csak cserejátékos voltam toppon, mert akkor még egy másik külföldi teamben játszottam. Aztán megjött „Kubu”, ő lett az állandó mides, én pedig otthagytam a másik csapatot, és a Unicorns of Love-val folytattam a gyakorlást.

Kiss Tamás, alias Vizicsacsi hazánk eSport büszkesége

Mikor éreztétek úgy először, hogy van esélyetek kikerülni az LCS-re, illetve mi volt a végleges formáció?

Igazából soha. (nevet) Mindig kiestünk a Challenger Seriesből a Ninjas in Pijamas ellen, 2-0-s vereséggel. Az LCS gondolata akkor fogalmazódott meg bennünk, amikor bejutottunk a Challenger Series PlayOffsba,  és valamilyen csoda folytán elegendő pontunk lett, hogy bent is maradjunk. Ekkor már „PowerOfEvil” volt a midesünk, és junglert is váltottunk, mivel „Dan” nem tudott kiutazni velünk.  A mostani végleges formációnk pedig Kikis (18), Vardags (19), PowerOfEvil (17), Hylissang (19) és én. A menedzserünk a legrégebbi jungleresünk, „MasterOfSheepy” lett.

Amióta bekerültetek az LCS-be, mennyire lett munkaszagú maga a játék? Mennyit gyakoroltok egy nap, illetve az ilyen „edzések” során az LCS ellenfeleitek ellen játszotok, vagy hogyan zajlik ez?

Nem igazán tudatosítottuk még munkaként, most is úgy érzem, hogy ugyanúgy csak gyakorlunk együtt, mint pár hónappal ezelőtt. Egy nap olyan 6-7 órát játszunk a csapattal, azon kívül pedig mindenki annyi időt tölt a játékkal, amennyit szeretne. Akikkel az adott héten találkozunk a bajnokságon, azokkal azon a héten nem gyakorlunk, hogy ne fedjünk fel taktikákat. Ilyenkor más topcsapatok is vannak, akik ellen tudunk játszani.

Íme a Unicorns of Love LoL-csapata

Támogatásokkal hogy álltok? Kikkel vagytok már szerződésben, illetve ezek a partnerek mivel támogatnak pontosan titeket?

Az Acerön kívül még az Azubuval és a Razerrel állunk szerződésben. A perifériáinkat a Razer biztosítja, a gépet és a monitort az Acertől kapjuk.

Az utazási költségeket ki állja, vagy ezt hogyan oldjátok meg, ha versenyre készültök?

Riotos rendezvényeken a Riot állja az összes költséget. Szállást, utazást, mindent. A San Jose IEM versenyen pedig az utazást állták, csak a szállást kellett fizetnünk, ilyenkor a nyereményből tudjuk ezt megoldani.

Ahogy az elmúlt egy-két évben követtem a bajnokságokat, legtöbbször azt lehet látni, hogy innen-onnan vesznek meg egy-egy játékost, tehát nagyon ritka az, hogy egy csapatban valódi barátságok vannak, és együtt jutnak el az LCS-re. Mennyire érzitek, hogy ez előnyötökre válik?

Ez azért nagyon sokat számít, mármint az összeszokottság. Például, ha koreaiakat hoznak egy másik csapatba, nekik nagyon sokáig tart beilleszkedni, kommunikációs problémák miatt is. Csapat szinten és emberileg is össze kell szokni, de ezt szerintem pár hét, vagy egy hónap alatt meg lehet oldani, szóval nem olyan vészes.

A LoL-ozás már nem csak játék, komoly összpontosítást igénylő eSport

Ahhoz, hogy valaki mondjuk egy LCS szintre eljusson, mi szükséges szerinted, nyilván a sok szabadidőn kívül?

Mindenképpen kell hozzá megfelelő akarat, és ehhez mérten kell időt belefektetni a célodba. Fontos még, hogy akarj fejlődni! Minden egyes hibából tanulni kell! Én mikor elkezdtem játszani, tudatosan azzal a céllal játszottam, hogy magasabb szintre szeretnék eljutni, mivel korábbi játékokban is elértem valamit, ami jónak számított.

Egy viszonylag jó Solo Queue játékosnak mennyire nehéz teamet találnia, illetve beilleszkednie?

Mindenképpen érdemes csapattal játszani már az elején, még ha kisebb szinten vagytok Solo Queue-ban, már akkor is. Az, ha csapatban játszol, sokkal jobban segít megérteni, hogy mi miért történik, nagyon pozitívan módosítja a játékról kapott összképet. Viszont tegyük fel, te egy Solo Queue játékos vagy és eléred a Challengert, tehát jól játszol, de kicsi a tudásod magáról játékról. A szólóban szerzett tapasztalataid után az elején nehezedre fog esni, hogy beilleszkedj. Általában kevés szóló játékosnak van meg a helyes gondolkodásmódja egyből egy jó csapathoz. Amennyiben nyitott vagy arra, hogy meghallgasd a társaid, nem lesz problémád, de olyan mentalitással, hogy „Hülyeségeket beszéltek, én úgyis jobban tudom, Challenger játékos vagyok!”, nem fogsz soha semmit elérni. Legtöbbször fiatalabb játékosokra vall ez a viselkedés, könnyű elszállni még olyankor.

Egy régebbi interjúdban azt mondtad, hogy „fontos, hogy elhidd, te vagy a jobb”. Miért gondolod így, miben segít ez a hozzáállás?

Ha elhiszed, hogy jobb vagy, nem fogsz megijedni az ellenfeledtől. Például, ha egy korai csapat ellen kell játszanod, és úgy indulsz neki, hogy veszteni fogsz, akkor nem is fogsz nyerni. Félni fogsz attól, hogy playeket csinálj, nem a saját játékodat játszod majd, mert nem hiszed el, hogy ez vagy az a lépés bejön ellene. Ez által csak az ő játékukra fogsz reagálni, ami a legtöbbször nem elég. Nem kell túlgondolni a dolgokat, ha ott a lehetőség, meg kell ragadni, és ezt sokszor a félelem miatt hagyja ki valaki.

Vizicsacsi Sjokzzal, az egyik leghíresebb műsorvezetővel

Miért a koreaiak a legjobbak szerinted?

Egész nap ezzel foglalkoznak, és iszonyat pozitív a mentalitásuk. Magabiztosak, és hisznek abban, hogy bármit kivitelezhetnek. Viszont, ha találkoznak valakivel, aki jobb náluk, és elveri őket, azt nagyon nehezen viselik, de mindenképpen tanulni akarnak abból is. Főleg azért vannak magas szinten, mert ezt a mentalitást képesek végtelen gyakorlással is párosítani, és nagyon elhivatottak.

Korábban elhangzott már tőled, hogy szerinted a Solo Queue-ban elért Challenger már elvesztette az értékét. Még mindig így gondolod?

Igen. Szerintem a mostani Solo Queue játékosok elég alacsony szinten játszanak jelenleg. Nagyon keveset értenek a játékból, inkább mechanikailag jók, de ott is sok hiányosságuk van.

Azok az emberek Solo Queue-ban, akik csak egy-két hőssel játszanak a több mint százból, elérhetnek komolyabb eredményeket?

Szerintem bőven elég, igen. Persze nem biztos, hogy ez jó is, de ez a céltól függ. Nagyon sok ilyen játékost ismerek, ők Challengerek Solo Queue-ban, és talán kicsit van is feléjük tisztelet, mert tényleg jól játszanak. Egy idő után valóban annyira jó leszel az adott hőssel, hogy tudni fogod, mikor mit csinálj, viszont ha kibannolják, akkor bajban vagy. Éppen ezért nincs is csapatuk, mert ott szükség van nagyobb tapasztalatra más hősökkel is.

Ha valaki jó játékos szeretne lenni, mit tanácsolnál, hogyan fejlessze magát?

Streamek nézése és gyakorlás. Streamekből rengeteget tudsz tanulni, hogy ki mit csinál, hogyan és miért. Illetve, ha nem is látod át, de legalább elkezdesz gondolkozni a játékon.

Neked mikor alakult ki, hogy a felső ösvényen szeretnél játszani, és azt a szerepet szeretnéd betölteni fixen, csapatban is? Egyáltalán miért ezt választottad?

A második szezon eleje felé kezdtem el játszani, és közepe felé alakult ki a felső ösvényen való részvételem. Főleg azért, mert olyan hősökkel szerettem játszani, akik ott tudtak érvényesülni (Irelia, Pantheon).

Az UoL az Insomnia 51 játékfesztiválon

Amikor LCS-en nem meta-hőst választasz, előtte mennyit gyakorolsz azzal a hőssel, illetve gyakorló meccseken már előre eltervezitek, hogy ezt vagy azt ki kellene próbálni?

Őszintén szólva, amikor Fizz-zel játszottam például, azt egyáltalán nem gyakoroltam a csapattal. Solo Queue-ban mentem vele párat, és éreztem, hogy nagyon erős. Egyedül a bajnokság előtti napon próbáltuk ki egy topcsapat ellen, és jól szerepelt, szóval felvettük a lehetőségek listájára.

Mennyi időt áldoztok arra, hogy egy adott ellenfél ellen felkészüljetek?

Igazából annyi, hogy visszanézzük a meccseiket, és főleg arra koncentrálunk, hogy miket hoztak el, mit bannoltak, és ennek alapján mi is összeállítjuk a pick/ban fázisunkat. Megpróbálunk valami gyengeséget találni, vagy olyan visszatérő hibát, amit folyamatosan elkövetnek.

Mondjuk, ha tanácsot kellene adnod a magyaroknak, hogyan alkossanak hosszútávon helytálló csapatokat, mi lenne az? Hiszen az itthoni első számú probléma az, hogy egy-egy verseny után egyből feloszlanak a csapatok, még ha jó játékosokról is van szó.

Szerintem, ami a legeslegfontosabb, hogy őszintén kell beszélni a dolgokról. Mert, ha azt gondolod valakiről, hogy rossz játékos, de közben azt mondod neki, hogy már pedig te jó játékos vagy, akkor az soha nem fog működni. Előbb-utóbb ki fog derülni az igazi véleményed. Meg kell mondani, hogy „Figyelj, szerintem nem játszol olyan jól, ahogy kéne, itt meg itt lehetne fejlődni, ebben és ebben tudok segíteni én is!”. Tehát nem egy olyan kritikával kell megközelíteni, ami demoralizálja azt a személyt. Lehet, hogy ő is pontosan úgy érzi, hogy gyengén teljesített, és fejlődni szeretne. Amennyiben valaki ezt nyíltan és normálisan tudja közölni, az csak segíteni tud. El kell fogadni a másikat és hinni abban, hogy tudtok fejlődni. A gyakorlást pedig ehhez mérten hozzácsatolni, mert minden team képes fejlődni, ha a szándék megvan.

Mit gondolsz azokról a játékosokról, akik boostot (pénzért vagy egyéb juttatásokért több rangsorolt meccs megnyerése és az account jobb divízióba juttatása) vállalnak, illetve szeretnek alacsonyabb rangon játszani szórakozásból?

Az biztos, hogy ha valaki nem a saját rangján játszik hosszabb távon, az rengeteget visszavesz a teljesítményéből. Ahhoz, hogy fenntarts egy erős szintet, folyamatosan jó játékosok közt kell, hogy gyakorolj, különben romlani fognak a képességeid. Nem hinném, hogy ezek a boostolások sokban befolyásolják a játékos mezőnyt. Talán kisebb divíziókban igazságtalan a többiekkel szemben, de aki jól játszik, az úgyis feljebb jut magától. Aki pedig kevésbé jól, az visszakerül a helyére.

Civilben is összetart a csapat

Kis témaváltás következik. Te személy szerint mit teszel azért, hogy tudj teljesíteni mentálisan a versenyeken, mit vélsz fontosnak a mindennapi életben ahhoz, hogy lépést tudj tartani a mostani körülményekkel? Külföldön sok profi csapatnál alapdolog, hogy gyakorlás előtt a srácok együtt edzenek a teremben is, nálatok ez előfordul?

Mivel tanultam pszichológiát, ezért pontosan tudom, hogy fontos a testmozgás. Többiek is tervezgetik már, hogyan kellene ebből rendszert csinálni, de egyelőre csak elméleti szinten. Én elkezdtem most futni. Figyelek az alvásra, hajnali kettőnél soha nem maradok fent tovább, az a maximum. Szeretem, ha rendben vannak a dolgok körülöttem.

Egyébként hogy megy az alkalmazkodás a külföldi élethez? Alapból tervezted, hogy majd külföldön élsz?

Igazából nem. A pszichológia szakot állami támogatáson vállaltam be, tehát a szerződést is aláírtam, és abszolút otthon terveztem elhelyezkedni. De most, hogy itt vagyok Berlinben, kicsit nyitottabb vagyok a külföldön élésre. Először élek hosszabb távon külön a családomtól, de igazából barátok között vagyok, mindent meg tudunk beszélni egymással, és jól esik gyakorolni az önállóságot is. Nyilván hiányoznak az otthoniak, de úgy érzem, jó helyen vagyok.

Hogyan zajlik egy LCS nap egyébként?

A meccsünk előtt három órával szoktunk a helyszínre érni, így van időnk más meccseket is megnézni, vagy esetleg bemelegíteni 1v1-es játékokban. Van étterem is, szolgálnak fel vacsorát. Elég jól főznek egyébként, meglepő! Tíz perccel a meccsünk előtt pedig az előttünk álló játékra koncentrálva átbeszéljük a fontos dolgokat.

Mennyi esélyetek van szerinted topcsapattá válni?

Esélyünk mindenképpen van, a potenciál megvan bennünk, de mentalitás terén sokat kell még fejlődnünk. Például van ez a „pénteki átok”. A csütörtöki játékokra sokszor jobban felkészülünk, a péntekire már annyira nem. Ezen lehetne javítani. Általában mentálisan kihat ránk, ha vesztünk. A Cloud9 ellen se a saját játékunkat hoztuk még San Joséban, fejben nem voltunk ott, nem készültünk fel rendesen a meccsre. Ez pedig ugyanúgy igaz az LCS vereségeinkre is. Másrészt nem árt egy szezonnyi tapasztalat az LCS-en.

Szintén az Insomnián

Mennyire vagytok tisztában az erőviszonyokkal, mikor más LCS csapatok ellen mérkőztök? Mikor a Fnatic ellen játszottatok, gondoltátok, hogy megveritek őket?

A Meet Your Makers csapata ellen például nem volt egyértelmű a győzelem, a legjobb játékukat játszották ellenünk az eddigi szezonban, most, hogy visszahozták a midesüket. A Fnaticnél elhittük, hogy nyerhetünk, mert több, a mostani LCS tabella alján lévő csapattal is megszenvedtek. Hajszálon múló meccseik voltak, és ideje volt megtörni a győzelmi sorozatukat. Itt azért nincsenek gyenge csapatok. Akit gyengébbnek gondolsz az egyik nap, másnapra lehet, hogy egy erős csapattá válik, ezen a szinten már bármilyen fejlődés előfordulhat rövid időn belül.

Mennyire gondolod, hogy jogos az üdvrivalgás, ami körülöttetek forog mostanában?

Bizonyos szinten semmilyen üdvrivalgás nem jogos szerintem, mert igazából sok rajongó van, aki nem mindig látja át a játékot, és nem tudja, hogy most éppen miért is jó az adott csapat. Leginkább csak egy játékos miatt szurkol. Rengeteget köszönhetünk a magyaroknak, most is a Facebook-kedvelések több mint a fele biztos, hogy az övék. Sikeréhes nemzet vagyunk, más országokban pedig akad 10 másik játékos is egy-egy csapatban, akiknek szurkolhatnak. Mi pedig mindenkinek köszönjük a támogatást, jól esik!

Csacsi, én köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, további sok sikert és kitartást kívánok a karrieredhez! És hajrá az LCS fennmaradó heteiben!

Én köszönöm a megkeresést és a lehetőséget. Remélem, mindenre sikerült érdemben válaszolnom. Üdvözlet az olvasóknak!