Még az E3 2014 végén szerettem volna megírni ezt a cikket, de úgy gondoltam, jobb lesz, ha kivárok, mert az E3 csak egy löket, katalizátor, és nem kifejezetten tükre az általa korbácsolt divathullámoknak. Ahhoz, hogy megtudjuk, mit vált ki az E3-as bejelentések sora az ipar szereplőiből, illetve hogy a piacon uralkodó nyár eleji helyzet stabilizálódik-e a játékok legfontosabb időszakaként számon tartott negyedik negyedévig, csak Kölnben derül ki, a Gamescomon ugyanis jó eséllyel már tényleg azt az arcát mutatja a játékvilág, amelyiket az elkövetkezendő év során bámulni fogjuk. És most nagyon úgy tűnik, hogy ez az arc egy kicsit ráncos, öreges, avagy messze van az új konzolok startjakor remélt fiatal, üde vonásoktól.
Szellemgeneráció
Már kilenc éve annak, hogy a játékvilág akkori, két konzolgeneráción átívelő rendjét felborította a kotnyeles Microsoft: az Xbox 360 hatalmas sikere lemosta a porondról a döcögősen induló PS3-at, és bár a Wii diadalmenete egészen 2009-ig tartott, végül mégis az MS gyakran elszenesedő masinája vált a 2005-től 2013-ig tartó generáció leginkább meghatározó gépévé. Előtte tíz éven át a PlayStationé volt a korona, és most nagyon úgy néz ki, hogy felolvadt a pokol jege, mert a PS4 10 millió eladott példánnyal és hét hónapja tartó folyamatos előnnyel pofozza a Microsoft Xbox One-ját. Oké, az Xbox One indulása legalább annyira nem volt zökkenőmentes, mint a szintén lassan magára találó PS3-é, de a helyzetet árnyalja, hogy az MS legalább jó startjátékokról és pár klassz ötletről gondoskodott a tavaly novemberi premierre (nem úgy, mint a Sony, amely a 2006-ban, egy év csúszással piacra dobott PS3-hoz csupán egy marék gagyi programot adott ki).
Ehhez képest mit láttunk a Gamescom 2014-en? Elárulom: nyers és maró ötlettelenséget. A Microsoft Gamescom 2014 konferenciája nem volt kimondottan rossz, csak épp kevés játékot vonultatott fel, melyek nélkülözték az eredetiséget, a Kinectet halálra ítélő Xbox-főnök Phil Spencer pedig még nem tudja, vagy nem akarja eldönteni, milyen módszerrel ragadja vissza az Xbox 360-ról PS4-re váltó játékosok millióit. Mert bizony milliókról beszélünk: John Keller brit sonys reklámszakember még az E3 előtt nyilatkozta, hogy az Xbox One helyett sok volt MS-es gamer PS4-et vesz, szerinte azért, mert a japán gyártó egy pillanatra sem fordított hátat a hardcore rétegnek. Ezzel szemben az Xbox One-nal a Microsoft tévézésre invitálta a gamereket, akik egy nemes „kösz, de kösz nem” felkiáltással már arra is fittyet hánytak, hogy a gép DRM-jét törölték, a Kinectet pedig gyakorlatilag elásták. Hiába, a sebek nem gyógyulnak elég gyorsan, és most, egy E3 és egy Gamescom után már bátran ki merjük jelenteni: a Sony megnyerte a konzolháború nyolcadik csatáját, és elképzelni is nehéz, hogyan lehetne keresztbe tenni neki.
Money, money, money
Ja, de, van egy módszer: a pénz! Tudniillik a Microsoftnak sok pénze van. Nagyon sok. Nem mind a játékokból, sőt, azokból folyik be talán a legkevesebb, de ez nem számít, a lényeg csak az, hogy a pénzen sok dolgot meg lehet vásárolni. Ideig-óráig akár a bizalmat is: így esett, hogy az Xbox One körül zajló Gamescom 2014 show-n az MS bejelentette a Rise of the Tomb Raider ideiglenes exkluzivitását. Persze mindenki tudta már akkor is, hogy a csoda ezúttal sem tart majd három napnál tovább, előbb-utóbb PC-n, PS4-en, mosógépen is terelgethetjük a next-gen Larát, de a szándék azért elég jó példája az ipar bevezetőben említett hátraarcának: ahogy az első Xbox megjelenése idején, úgy most is az lesz a Microsoft-féle módi, hogy ideiglenesen exkluzivitást vásárol a gépére a gyártó egy-egy nagyobb játék kiadójától, és így próbál elhappolni pár vásárlót a Sony orra elől a téli szezonban.
De ezt a fajta ódivatúságot mutatja a már emlegetett Kinect-gyilkosság is: kipukkadt a mozgásérzékelős lufi, manapság a streamelés meg a közösségi média a nyerő, szóval nosza, tegyünk magasról egy sok-sok millióért kifejlesztett termékre, és mentsük inkább a menthetőt! Mindez azonban nem így volna, ha a játékosoknak nem a klasszikus felállás lenne a legszimpatikusabb. Forradalmat messzire elkerülő játékok, „sima” játékkonzolok, trilógiákból kilógó folytatások és átásítható konferenciák otthona volt a Gamescom 2014 -- és innentől kezdve biztos, hogy a teljes 2014-2015-ös üzleti év is pontosan ugyanilyen semmitmondó lesz.
Vagy folytatás, vagy indie
Szintén régimódi megoldás, hogy bár a kiadók egyre-másra kezdik észrevenni az indie-szférát, az arrafelé tanyázó innovációból köszönik, nem kérnek, és inkább crtl+c, ctrl+v folytatásokat készítenek, amik mindössze nyers technikai fölényük miatt tudnak profitálni a kurrens hardverekből. Az Assassin’s Creed: Unity, a Far Cry 4, a Battlefield: Hardline, a Dragon Age: Inquisition, de még az olyan nagy és vonzó alkotások, mint a The Witcher 3: Wild Hunt vagy a Gamescom 2014-et kihagyó Uncharted 4 is mind-mind ugyanazt a receptet használó sokadik részek, amik persze ettől még lehetnek jók, sőt! De azon a tényen, hogy a kreatív törekvések szikrája hiányzik az alapötletükből, egymillió „Év játéka” díj sem változtat.
Aztán ott vannak a már emlegetett indie-k, akiket szokás felmagasztalni, még úgy is, ha az ég világon semmi többet nem látunk tőlük, mint pár színes, cuki, vagy hű, de nagyon sötét artworköt. Ideje lenne végre megtanulni: attól még, mert egy játék független fejlesztés, nem biztos, hogy jó, és abszolút távol állhat a zsenialitás magasságaitól. Igen, voltak remek indie címek. Igen, lesznek is. De csak azért hosszasan nyalni az indie alkotók alfelét, mert pár embernek sikerült a kitörés a nulla pénznél is kevesebbel gazdálkodó szférából, kimeríti a ló túloldalán való átesésének szóképét. Jelenleg boldog-boldogtalan indie-játékot fejleszt Xbox One-ra és PS4-re, a Steamet pedig elözönlötték a no name alkotók no name programjai. A végén pedig azon kapjuk magunkat, hogy egy olyan játékot nyüstölünk a nyolcmagos processzorral felturbózott vasunkon, amiben három pixel kerget egy negyediket, és közben hangosan sóhajtozunk, hogy „jaj, milyen innovatív és eredeti ez az élmény”. Holott csak be kéne kapcsolni az Atari 2600-at és nosztalgiázni picit...
És hogy hová akarok kilyukadni ezzel az egész agymenéssel? Oda, hogy pontosan ugyanazt látjuk az idei, illetve a 2015-ös esztendőben, amit nagyjából tíz éve: uralkodik a Sony, nincsenek innovatív AAA-címek, a PC-s játékipart pedig össze lehet foglalni a MOBA és az MMOG betűszavakkal. A Gamescom 2014 tényleg tükör a játékvilágra, de sajnos egy kicsit sem torzítja a képet, amit az önismétlés motívumai és a nex-gen hardverek lehetőségeinek mindössze technikai kihasználtságig terjedő álomképei fednek el. Reméljük, jövőre kicsit színesebb lesz az összkép.
Ezzel szemben, a mostani fiatalok, akik most kezdtek rátalálni a játékokra, el tudom képzelni, hogy úgy érzik, ez az igazi digitális kánaán, hiszen évente jönnek a látványosabbnál látványosabb játékok, közösségi élmény hegyek várják őket, azonnali online megosztás a 321. aranytallér/kávétermosz/enigma-kód megszerzéséről, stb-stb. Valljuk meg, ők sokkal többen vannak, mint mi, ráadásul ha nem ismerik a régi nagy játékokat, akkor mi lehet náluk az etalon? Persze, hogy valami mostani AAA cím. (Erre akkor döbbentem rá, amikor egy fiatalabb ismerősöm vissza kérdezett, hogy mi az a Starcraft...) Ha így nézzük, érthető a mostani állapot...
Mondom én: parasztvakítás no.
Mondom én: parasztvakítás no.
A cikk indie-s részével viszont nem értek egyet. Mivel nincsenek fanboyaik es nincs meglévő IP vagy pénz a hype ra ők igenis rá vannak kényszerítve az innovatív vagy hiánypótló játékok készítésére. Mivel valoban sok út nyitott mára az ilyen játékoknak sok köztük a rossz, felesleges, elbaltazott. De a legnagyobb őszinteséggel mondhatom hogy 2x annyi időm van a Prison Architect / Minecraft /Pixel piracy / Starbound / Space Run / FTL játékok bármelyikében mint az agyonhypolt de összességében rossz Watch Dogs ban. Az indie nem varázsszó de megmutatja hogy ha vennék a fáradtságot a kiadók ( és nem a grafika vagy a *****helyzet kötné le őket a'la Bioware) akkor sokkal alacsonyabb költségvetéssel is tudnának új és jó játékokat készíteni, nem is beszélve a mentalitásról amit ezek a készítők mutatnak. Mindenki emlékszik Notch kalózokkal kapcsolatos kijelentésére, vagy az ingyenes frissítésekre, vagy a fórumokra ahol a "tulajokat" valóban érdekli mi folyik a játékokban. Nem hallottam még indie első napos DLC ről vagy season passrol es meg alfa verzioban is játszhatóbbak voltak mint a M&M:H VI a kiadás után 4 hónappal. EZ az amit az indie jelent. Egy lehetséges jelzőfényt. És még mindig állítom: Ha az új generáció is rájön hogy az indie játékok és a warez mellett igenis a pénztálcájával szavaz egy-egy játékot illetően akkor végre visszaeshet a gagyi-tsunami.
A cikk indie-s részével viszont nem értek egyet. Mivel nincsenek fanboyaik es nincs meglévő IP vagy pénz a hype ra ők igenis rá vannak kényszerítve az innovatív vagy hiánypótló játékok készítésére. Mivel valoban sok út nyitott mára az ilyen játékoknak sok köztük a rossz, felesleges, elbaltazott. De a legnagyobb őszinteséggel mondhatom hogy 2x annyi időm van a Prison Architect / Minecraft /Pixel piracy / Starbound / Space Run / FTL játékok bármelyikében mint az agyonhypolt de összességében rossz Watch Dogs ban. Az indie nem varázsszó de megmutatja hogy ha vennék a fáradtságot a kiadók ( és nem a grafika vagy a *****helyzet kötné le őket a'la Bioware) akkor sokkal alacsonyabb költségvetéssel is tudnának új és jó játékokat készíteni, nem is beszélve a mentalitásról amit ezek a készítők mutatnak. Mindenki emlékszik Notch kalózokkal kapcsolatos kijelentésére, vagy az ingyenes frissítésekre, vagy a fórumokra ahol a "tulajokat" valóban érdekli mi folyik a játékokban. Nem hallottam még indie első napos DLC ről vagy season passrol es meg alfa verzioban is játszhatóbbak voltak mint a M&M:H VI a kiadás után 4 hónappal. EZ az amit az indie jelent. Egy lehetséges jelzőfényt. És még mindig állítom: Ha az új generáció is rájön hogy az indie játékok és a warez mellett igenis a pénztálcájával szavaz egy-egy játékot illetően akkor végre visszaeshet a gagyi-tsunami.
A kiadók le is szoktak róla, hogy kockázatot vállaljanak új IP-kkel és innovatív játékelemekkel, mert nincs rá szükségük, a játékosok az unalomig ismételt nulla fejlődést mutató, olcsón sorozatgyártható játékokkal jóval nagyobb haszonkulccsal is gigászi bevételeket biztosítanak nekik. Ráadásul rájöttek, tökmindegy, hogy csesznek ki a játékossal, akkor is bőven elég meg fogja venni. Kiadhatják a játékokat félkészen vagy megcsonkítva, hogy akár a játék szerves részét képző elemeket pénzért DLC-ként adják, vagy
Hiszek benne, hogyha a játékosok ma is kritikusabban állnának a játékokhoz és nem vennének meg mindent a hype és a neve miatt, mostanában élnénk a második nagy videojáték válságot.
A kiadók le is szoktak róla, hogy kockázatot vállaljanak új IP-kkel és innovatív játékelemekkel, mert nincs rá szükségük, a játékosok az unalomig ismételt nulla fejlődést mutató, olcsón sorozatgyártható játékokkal jóval nagyobb haszonkulccsal is gigászi bevételeket biztosítanak nekik. Ráadásul rájöttek, tökmindegy, hogy csesznek ki a játékossal, akkor is bőven elég meg fogja venni. Kiadhatják a játékokat félkészen vagy megcsonkítva, hogy akár a játék szerves részét képző elemeket pénzért DLC-ként adják, vagy
Hiszek benne, hogyha a játékosok ma is kritikusabban állnának a játékokhoz és nem vennének meg mindent a hype és a neve miatt, mostanában élnénk a második nagy videojáték válságot.
Miért van az, hogy amikor megjelenik egy ilyen sokadik részes AAAAaaa cím, akkor folyton csorgatjátok a nyálatokat és adtok neki 90akárhány százalékot, pl. Assassins Creedek, Battlefield-ek stb., aztán pedig megjelennek az ehhez hasonló írások, és azt mondjátok, hogy jajjj nincs semmi kreativitás meg önismétlő meg nem innovatív meg ilyenek.
Nem is tudom, mit mondjak erre, kicsit kétszínűségnek tartom. Tényleg bocsi, ha megbántottam akárkit, csak egyszerűen nem értem, miért kell mindent így túlértékelni.
#nDrew277: más véleményt mond valaki külső szemlélőként valamiről, de a kipróbálás után megváltozhat az illető véleménye, oda is, vissza is érvényes (jóról-rosszra és fordítva).
#dekkan: a 10-15 évvel korábbi időkben azért volt innováció-innováció hátán, mert például sehol máshol nem láttál ahhoz hasonlót (pl. láttál a Wolf3D és a DooM előtt FPS játékot? Persze hogy nem...). Miután az innovatív jelenség sikeres lesz, azt követően egyre több fejlesztő is "másolja" azt a feature-t, ami onnantól kezdve már NEM innovatív. Aztán mára egyre kevesebb egyedi ötlet születik, mert egyhamar el lett lőve az összes "puskapor" (vagyis annak legnagyobb része).
De azért bízzunk abban, hogy azért jönnek jó/jobb címek. Ahogy mondod, hogy ami bevált, minek variálni rajta (teljesen mindegy hol és milyen tevékenységi körben). De akadnak esetek, ahol egymás ötleteit lopják (feltéve, hogy milyen lesz a kész termék és persze minden téren).
Miért van az, hogy amikor megjelenik egy ilyen sokadik részes AAAAaaa cím, akkor folyton csorgatjátok a nyálatokat és adtok neki 90akárhány százalékot, pl. Assassins Creedek, Battlefield-ek stb., aztán pedig megjelennek az ehhez hasonló írások, és azt mondjátok, hogy jajjj nincs semmi kreativitás meg önismétlő meg nem innovatív meg ilyenek.
Nem is tudom, mit mondjak erre, kicsit kétszínűségnek tartom. Tényleg bocsi, ha megbántottam akárkit, csak egyszerűen nem értem, miért kell mindent így túlértékelni.
#dekkan: a 10-15 évvel korábbi időkben azért volt innováció-innováció hátán, mert például sehol máshol nem láttál ahhoz hasonlót (pl. láttál a Wolf3D és a DooM előtt FPS játékot? Persze hogy nem...). Miután az innovatív jelenség sikeres lesz, azt követően egyre több fejlesztő is "másolja" azt a feature-t, ami onnantól kezdve már NEM innovatív. Aztán mára egyre kevesebb egyedi ötlet születik, mert egyhamar el lett lőve az összes "puskapor" (vagyis annak legnagyobb része).
De azért bízzunk abban, hogy azért jönnek jó/jobb címek. Ahogy mondod, hogy ami bevált, minek variálni rajta (teljesen mindegy hol és milyen tevékenységi körben). De akadnak esetek, ahol egymás ötleteit lopják (feltéve, hogy milyen lesz a kész termék és persze minden téren).
IGEN.
Vagyis: Ha a folytatás jó, akkor folytatás, ha az indie jó, akkor indie. Ezt nem célszerű „elvi” alapon eldönteni annak, aki nem szavazni akar, hanem játszani egy jót.