Vélemény – 2017, a végletek éve

Ahogy közeledik az év vége, az ember valahogy késztetést érez magában, hogy leüljön és számba vegye az elmúlt tizenkét hónap eseményeit, esetleg meg is próbál belőlük valamilyen konklúziót levonni. Mi is ezt tettük négyrészes cikksorozatunkban, ahol 2017 legfontosabb híreit, legjobb játékait és legnagyobb botrányait szedtük össze nektek.

De vajon milyen volt az év összességében? Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam ezen, és arra jöttem rá, hogy fogalmam sincs. 2017-t szerintem nem lehet egyértelműen rossznak vagy jónak titulálni, ugyanis ebben az évben a játékipar legszebb és legrondább oldalát is megcsodálhattuk. Hogy pontosan mit is értek ez alatt, azt mindjárt kifejtem.

Be nem tartott ígéretek

Kezdjük talán a negatívumokkal, mert sajnos ezekből is akadt bőven. Nagyon úgy néz ki például, hogy az idei évben néhány címben lapuló potenciált ilyen vagy olyan okok miatt nem tudtak kihasználni a fejlesztők és kiadók. Az egyik legjobb példa erre talán a For Honor, ami egy kifejezetten kellemes és masszív verekedős játék lehetett volna, de sajnos a megjelenéskor még benne lévő rengeteg hiba miatt gyors ütemben elvesztette a felhasználóit. Mondjuk az Ubisoft a Rainbow Six Siege esetében már bebizonyította, hogy képes visszahozni egy-egy címét akár a sírból is, de a For Honor a jelenlegi helyzet szerint egy sokak által várt, de végül csalódást keltő program lett.

Szintén hasonló cipőben jár a Mass Effect: Andromeda, melynek a megjelenésekor eléggé elszabadultak az indulatok. Bár azon lehetne vitatkozni, hogy pontosan mi és mennyire lett rossz a játékban (engem például a technikai nehézségek nem zavartak, ellenben a sztori nem tudott beszippantani, és pár óra után rá is untam az egészre), de abban a legtöbben egyetértenek, hogy az Andromeda elmaradt a várakozásoktól, sőt, a kedvezőtlen fogadás után valószínűleg magát a Mass Effect sorozatot is jegelték pár évre.

Elő a pénztárcákat!

A fent említett két játék körüli elégedetlenkedés azonban eltörpül az év végén kirobbant balhék mellett, melyek közül egy még a fősodrú médiába és a politikába is begyűrűzött. Az egész a Star Wars Battlefront 2-ben lévő loot boxokkal kezdődött, mikor a játékosok rájöttek, hogy mennyit is kéne játszaniuk, ha mondjuk fel akarják oldani a Darth Vadert. Az EA végül visszakozott, és ha ideiglenesen is, de kivették a mikrotranzakciókat, ekkorra viszont túl késő volt. A botrány hatalmasra duzzadt, és ez bizony a kiadó részvényeiben is meglátszott.

De nehogy azt higgyük, hogy egyedül a Star Wars Battlefront 2 kapcsán kezdtek elégedetlenkedni az emberek. Hasonló problémái akadtak a mikrotranzakciókkal és a loot boxokkal a Need for Speed Payback, az NBA 2k18 és a FIFA 18 játékosoknak is. Legújabban pedig a Destiny 2 kapcsán borult ki a bili, ahol a karácsonyi szezonális esemény tartalmának jó részét loot boxok mögé rejtették a fejlesztők. Ha felnézünk a Bungie hivatalos fórumára, azt fogjuk látni, hogy oldalakon keresztül a mikrotranzakciókkal foglalkozó Eververse eltávolításáért tüntetnek a játékosok.

És mégis van ok mosolyogni

Az előbbi pár bekezdés alapján könnyen arra juthat bárki, hogy 2017 volt a mélypont, ahol a legjobban várt címek sorra csődöt mondtak, míg a kiadók gátlástalanul megkopasztottak mindenkit, aki csak a szemük elé került, szerencsére azonban ez még csak az érem egyik oldala. Bár az emberben valahogy jobban megmaradnak a negatívumok, ráadásul az év végén kirobbanó nagyobb balhék sem adnak okot bizakodásra, azért emlékezzünk arra, hogy 2017-ben kifejezetten pozitív dolgok is történtek.

Megjelent például a Hellblade: Senua's Sacrifice, ami egyrészt bebizonyította, hogy kis csapattal is lehet AAA kategóriás címet készíteni, másrészt pedig megmutatta, hogy a játékok igen komoly témákhoz is hozzá tudnak szólni a saját eszközeikkel. A Ninja Theory még egy igencsak szívhez szóló videót is közzétett a mentális egészség világnapja alkalmából, melyben a nekik címzett hálás rajongói levelekből idéznek. Ez alapján nagyon úgy tűnik, hogy sokan pont a Hellblade segítségével tudták megértetni a rokonaikkal, barátaikkal, hogy milyen is az ő állapotuk.

De nem csak a Hellblade jelent meg idén, hanem sok egyéb remek játék is, például a Resident Evil 7, a Legend of Zelda: Breath of the Wild, a Nioh, a Cuphead, a Horizon Zero Dawn, a Nier: Automata, a Divinity: Original Sin 2, a Total War: Warhammer 2, a Little Nightmares vagy a Super Mario Odyssey. Igazából sokáig lehetne még folytatni a listát, de ami a lényeg, az az, hogy az idei év megjelenései szerintem kifejezetten erősre és kiemelkedőre sikerültek. Ezért fontos, hogy amikor visszatekintünk az évre, ne csak a botrányokra és negatívumokra emlékezzünk, hanem arra a sok élményre és kalandra is, melyekkel a fejlesztők idén megajándékoztak minket.

De mit hoz a jövő?

Ami 2018-t illeti, én óvatos optimizmussal tekintek az új év elé. Bízom benne, hogy a kiadók számára is jelentett valamit az ősszel kirobbanó botrányok sorozata, így jövőre visszafogottabb, korrektebb mikrotranzakciós rendszereket láthatunk majd tőlük. Lehet, kifejezetten naiv gondolat tőlem, de én szeretnék hinni benne, hogy jövőre egy ugyanilyen vagy ennél is erősebb játékfelhozatalt kapunk majd, csak ezúttal negatív felhangok nélkül.