Szerintem minden rajongó egyetért velem abban, hogy a Star Wars-játékok 2003-2006 környékén élték csak igazán a fénykorukat, hiszen olyan legendás alkotások láttak napvilágot ebben az időszakban, mint a Knights of the Old Republic első és második része, a Jedi Academy, a nagysikerű Republic Commando, az első két Battlefront, vagy épp a stratégiák kedvelőit megcélzó Empire at War. Az elmúlt évek során sajnos a kelleténél sokkal kevesebbszer utazhattunk el a messzi-messzi galaxis interaktív bugyraiba, hiszen a DICE féle Battlefrontok (melyek második része ugyebár kirobbantotta minden idők talán legnagyobb loot box botrányát), a repkedés szerelmeseinek szóló Squadrons és a Respawn Entertainment által jegyzett Jedi címek mellett nem igazán született érdemi produkció, a jövőben viszont ismét lesz miért vágni a centit, hiszen az EA után más kiadók is beszállnak a franchise-ba. Ennek első fecskéje lesz a Ubisoft égiesze alatt készülő, augusztus 30-án érkező Star Wars Outlaws, amely az eddig látottak alapján egy valódi szerelmes levélnek tűnik az univerzum kedvelői számára, kérdéses viszont, hogy képes lesz-e meglepni minket a jó ideje megrekedt kiadó egy valóban kiemelkedő, a tisztes iparosmunkán túlmutató produkcióval.
Nos, ennek kiderítéséhez értelemszerűen meg kell várnunk a debütálást, addig azonban még kifejteném a gondolataimat az alkotás kapcsán, hiszen mégiscsak május 4-ét mutat a naptár. Az én szememben eleve előnyből indul a The Division-szériát és az Avatar: Frontiers of Pandorát is jegyző Massive Entertainment akció-kalandjátéka, hiszen ezúttal nem a Jedik és a fénykardok, hanem a csempészek és az alvilági szervezetek állnak majd a cselekmény középpontjában, kimozdulva ezzel a jól megszokott komfortzónából. A jeles nap alkalmából épp csütörtökön néztem újra az eredeti trilógiát, és újfent rájöttem, hogy az Egy új remény droidokat bemutató képsorai, valamint a méltán híres kocsmajelenet is a kedvenc részeim közé tartozik, nemes egyszerűséggel azért, mert imádom, amikor a Star Wars nem steril folyosókon lendíti előre a cselekményt, élére vasalt öltözékben tündöklő karakterek segítségével. Erre a miliőre pedig most egy egész játékot húznak fel a készítők, így már most dörzsölöm a tenyeremet az előreláthatóan fantasztikus atmoszféra miatt – rengeteg dologért lehet szidni a Ubisoftot, ám a hangulat megteremtéséhez mindig is értett a cég, függetlenül attól, hogy melyik stúdióhoz köthető az adott játék. Attól tehát egyáltalán nem félek, hogy esetleg nem tudnék elveszni a jobb esetben aprólékosan megalkotott világban, más kérdés, hogy pont a sztorinak otthont adó terep szokott lenni a kiadó kétélű kardja.
Hiába ugyanis az aprólékos, minden részletre odafigyelő kidolgozás, mind az Assassin’s Creed, mind pedig a Far Cry-széria amiatt vált megosztóvá, hogy a fejlesztők rendre a mennyiséget részesítették előnyben a minőséggel szemben, melynek az lett az eredménye, hogy az adott felvonás már az első néhány órájában felfedte a nem túl választékos lapjait. Ezalatt azt értem, hogy az említett franchise-ok szinte mindegyik darabja a térkép módszeres radírozásáról szól, ami sok esetben ugyan opcionálisnak mondható, ám előfordul (főleg mondjuk a Valhalla esetében), hogy a megfelelő fejlettségi szint eléréséhez kvázi rákényszerít minket a játék a tizedik láda felkutatására vagy a sokadik, ugyanarra a sémára épülő tábor kipucolására. Az ilyen mellékes tevékenységek ugyan szórakoztatónak hatnak az első néhány alkalommal, ám amint elmúlik a prezentáció és a hangulat okozta varázs, hamar felfedi magát, hogy minden esetben ugyanaz a váz, épp csak a körítés változik.
Jelen pillanatban pedig ez a legnagyobb félelmem az Outlaws kapcsán, mert bár a program kreatív igazgatója, Julian Gerighty már megerősítette párszor, hogy ezúttal nem egy tipikus, évek óta használt panelekből építkező Ubisoft címet kapunk, a már említett Avatar-játék sem volt több egy Pandorára költöztetett Far Cry-nál, így aztán felettébb nehéz elhinni ezt az állítást. Ettől függetlenül azért igyekszem optimistán állni a felfedezéshez, hiszen az például már most tényként kezelendő, hogy ezúttal nem tornyok és egyéb magaslati pontok által fogja magát felfedni a térkép, ám ez még nem jelenti azt, hogy a játékidőt feleslegesen túlhúzó gyűjtögetnivalók kimaradnának a repertoárból. Bízom abban, hogy az ígéretekhez híven valóban a narratívába fog simulni a játékmenet, ám az elmúlt években ez egyszer sem nagyon jött össze a cégnek (a Valhalla és az Odyssey esetében például azt is elfelejtettem néha, hogy hol tartok a történetben), szóval egyelőre inkább a rosszabb forgatókönyvet várom, és így talán kellemesebb lesz a meglepetés.
Ugyancsak aggódom a történet miatt, mert míg a korábbi Assassin’s Creed epizódok rendre emlékezetes karaktereket és cselekményt voltak képes felvonultatni, addig az utóbbi 2-3 fejezet már nem igazán brillírozott ezen a téren, a Far Cry 6-ról nem is beszélve, ami lényegében minden létező klisét ellőtt a rettenetesen elnyújtott játékideje alatt. A The Divisionök pedig ugyebár a műfajukból eredően sem rendelkeztek túlzottan acélos sztorival, így akaratlanul is felmerülhet az emberben, hogy mire lesz képes a Massive ezen az új terepen, ahol a Frontiers of Pandorával még csak félig-meddig sikerült megvetnie a lábát. Ehhez szorosan kapcsolódva pedig őszintén remélem, hogy bejárható területek terén is sikerül mértéktartónak maradni, így végig Kay Vess kalandján lehet a fókusz a századik kérdőjel felkutatása helyett.
Ha mérlegre teszem a fent leírt pontokat, akkor egy látványos és ígéretes program képe rajzolódhat ki a szemünk előtt, ami sajnos több jól ismert banánhéjon is elcsúszhat a cél felé menetelve. Amennyiben sikerül a készítőknek érdemi tartalommal és érdekfeszítő történettel felruházni az Outlaws-t ahelyett, hogy 5-6 féle mellékküldetést kellene ismételgetnünk egy söralátéten is kényelmesen elférő sztori mellett, minden esély megvan arra, hogy napvilágot lásson az elmúlt évek (egyik) legjobb Star Wars-játéka. Ha viszont a stúdió szakijai elkövetik ugyanazokat a hibákat, amiket a Ubisoft legutóbbi 5-10 AAA (vagy AAAA, amennyiben a hamar megfeneklett Skull and Bones-t is belevesszük az egyenletbe) címében láttunk, nos… akkor majd megvesszük egy 60-70%-os leárazás keretében, nemde?
