Várjuk is, meg nem is (1. rész) – Még mindig túl sok a kérdőjel a Dragon Age: Dreadwolf körül

Máig a Star Wars: Knights of the Old Republic a kedvenc videójátékom, a Mass Effect trilógia pedig olyan élményt adott (pláne társak és történet szintjén), amit soha az életben nem fogok elfelejteni, így aztán nem meglepő, hogy nagy érdeklődéssel figyelem a Trespasser DLC történetét folytató Dragon Age: Dreadwolf fejlesztését. A gond csak az, hogy ebből a fejlesztésből szinte semmit sem láttunk még néhány jól festő kedvcsinálón túlmenően, holott már a 2020-as The Game Awards során leleplezték a széria következő felvonását. Ennél is nagyobb probléma, hogy a kiszivárgott információk és videók/képek alapján maga a szebb napokat látott stúdió sem tudja (pontosabban tudta), milyen irányba terelje a programot, így volt idő, amikor – legalábbis a bennfentes információk alapján – egy Destinyt idéző live-service cím formálódott a csapat műhelyében, az időmegállításon alapuló, taktikát igénylő harcrendszert pedig úgy fest, sikerült feláldozni a gyors, látványos összecsapások oltárán. Ez utóbbival egyébként nem is nagyon lenne gond, ha nem erről a sorozatról beszélnénk, de már az Inquisition is eléggé csalódást keltő volt ezen a téren, az új God of War részek és a Final Fantasy 16 felé fordulva pedig végleg elveszítheti az identitását a franchise – még jó, hogy a második rész után elhagyták a számozást, így lényegében olyan, mintha nem is egymás folytatásai lennének. Ezek alapján tehát bőven akadtak problémák a munkálatok során, ám én mégsem ezek, hanem az Inquisition miatt tartok picit a végeredménytől.

Rendkívül ambivalens érzéseim vannak ugyanis a 2014-ben megjelent, egyébként számos Év játéka díjat bezsebelő (ebben mondjuk vastagon közrejátszott, hogy 2015-re tolták a The Witcher 3: Wild Hunt megjelenését) RPG-vel kapcsolatban, emiatt pedig nem tudok teljes optimizmussal tekinteni az állítólag idén érkező negyedik fejezetre. Mire fel a vegyes megítélés, mikor szinte mindenhol 8-9 pontokat kapott a program? Nos, én leginkább azért éltem meg kisebb csalódásként az Inquisitiont, mert játékmenet terén egyáltalán nem tudott felérni a sztorihoz (bár szerintem az sem volt olyan acélos mondjuk az Originshez képest) és a karakterekhez, hiába ugyanis a magával ragadó cselekmény, ha egy üres színpad ad helyet a darabnak. Márpedig ebben az esetben az adott, hiszen egy szemernyi életet sem tudott belevarázsolni a BioWare ebbe a félig nyitott világba, bizonyítva ezzel, hogy inkább vissza kellene térnie a lineáris(abb) megközelítéshez – úgy azért kevésbé tűnnek fel a semmit sem csináló NPC-k és a teljesen statikus környezet.

Ehelyett mit kapunk? Egy újabb nyitott játékteret (papíron sokkal nagyobbat, mint az előd esetében), ami bizonyára ezúttal sem nagyon mutatja majd az élő, lélegző környezet szikráját (ne legyen igazam), cserébe tele lesz MMORPG-ket idéző, „ölj meg három patkányt és gyűjts össze négy virágot” jellegű küldetésekkel. A missziók jelentették ugyanis a másik legnagyobb problémámat az Inquisition kapcsán, mert míg a BioWare korábbi címeiben (különösen a Mass Effect első két részében, illetve a KotOR-ban) sokszor jobban érdekeltek a mellékes sztorik, mint maga a fősodor, addig itt lóti-futi feladatok adták az opcionális tevékenységek 70-80%-át, egyedül a társakhoz köthető küldetések jelentettek némi vígaszt két fetch quest között. Ha a Dreadwolf nagyobb lélegzetvételű lesz, mint bármi, amit eddig csinált a csapat (a jelek szerint így áll a dolog), fennáll a veszélye annak, hogy még több ilyen időhúzó elfoglaltságot kapunk – pláne, ha valóban olyan körülményesen zajlott a fejlesztés, mint ahogy azt a bennfentesek állítják. Nem beszélve arról, hogy a Mass Effect: Andromedában is sikerült elkövetni az Inquisition szinte összes (többnyire a semi open-world jellegből eredő) hibáját, és tudom, hogy azt egy másik, azóta bezárt részleg csinálta, a csúnyán földbe állt Anthemért viszont már az edmontoni csapat felelt, így talán joggal lehetek óvatos a Dreadwolfot illetően.

Kissé talán pesszimistára sikeredett ez a kis szösszenet, ám félreértés ne essék: én is azok táborát erősítem, akik nagyon várják már a megjelenést. Leginkább azért, mert ha valamilyen csoda folytán sikerül értékelhető nyílt világgal előrukkolnia a BioWare-nek, megtartva a korábbi játékok legnagyobb érdemeit (sztori, társak, hangulat, dialógusok), akkor már most elkönyvelhetjük, hogy az év (egyik) legjobb RPG-je van születőben. Mindebből viszont még semmit sem láthattunk (a grafika szép lesz, de ez manapság már nem akkora bravúr), így jelen pillanatban bizony ott motoszkál bennem az érzés, hogy – a már említett Anthemhez hasonlóan – végül nagyobb lesz a Dreadwolf füstje, mint a lángja. Mindez újabb szöget jelentene a cég koporsójában (ne feledjük, az EA sem riad vissza a leépítésektől), lényegében megpecsételve ezzel az új Mass Effect sorsát, szóval szívből remélem, hogy csak én vagyok túlzottan borúlátó, és egy kimagasló fantasy szerepjáték formálódik a stúdió boszorkánykonyhájában.