A videójátékok közutálat tárgyai megszámlálhatatlanul sok politikus és egyéb "keresztes lovag" számára, akik minden áron ebben látják az ördögöt és megannyi probléma forrását. Ne menjünk bele ezúttal a dolog ezen részébe, elég annyit tisztázni, hogy jelen cikkünk bizonyára még egy indokot ad majd ezen emberek számára, hogy támadják az iparágat. És most jöjjön a feketeleves...
Andrej Szmirnov egy 10 éves gyerek volt, aki jóval többet játszott számítógépén, mint hasonló korú társai. A dolog odáig fajult, hogy Andrej az iskolában folyamatosan rosszul teljesített, magatartása igencsak gyatra volt, s rendre eltűntette a bizonyítékokat - azaz az osztályfőnöke figyelmeztető üzeneteit a szülők felé. Végül a dolog valahogy mégis kiderült, s a szülei azonnal eltiltották gyermeküket a számítógépétől, így a játékoktól is. Andrej a lehető legrosszabb módon reagált erre a lépésre, s leugrott a 19. emeletről. Mikhail Vinogradov pszichológus szerint a gyermekek videójátékoktól való hirtelen elvonása könnyedén vezethet az ilyen lépésekig, ugyanis ilyen korban a gyerekek még nem tudják kellő értelemmel felfogni a következményeket.
Andrej Szmirnov egy 10 éves gyerek volt, aki jóval többet játszott számítógépén, mint hasonló korú társai. A dolog odáig fajult, hogy Andrej az iskolában folyamatosan rosszul teljesített, magatartása igencsak gyatra volt, s rendre eltűntette a bizonyítékokat - azaz az osztályfőnöke figyelmeztető üzeneteit a szülők felé. Végül a dolog valahogy mégis kiderült, s a szülei azonnal eltiltották gyermeküket a számítógépétől, így a játékoktól is. Andrej a lehető legrosszabb módon reagált erre a lépésre, s leugrott a 19. emeletről. Mikhail Vinogradov pszichológus szerint a gyermekek videójátékoktól való hirtelen elvonása könnyedén vezethet az ilyen lépésekig, ugyanis ilyen korban a gyerekek még nem tudják kellő értelemmel felfogni a következményeket.
És most is mint mindig a PC a rossz.......
"Aki, hülye haljon meg!"
Közmondással!
Utánnadobnám a szüleit is!!!!!!!!!
Ugyan is az ő hibájuk!
AVE
Elsőként a hír hallatán az alábbi gondolat megy végig szemünk előtt. A szülők vagy gyeremekeik hibáznak az ilyen esetekben. Nos ezt nehezen itélhetjük meg kivülállóként.De biztos hogy egy család kohézióját (összetartóerejét) a családtagok közötti viszony határozza meg.
Én kisgyermekként egy 10 emeletes bérház 7. emeletén laktam. Életemet, gyermekkoromat már a mindenki általl ismert szülő és gyerek, családi broblémák, konfliktusok keresztüzében éltem meg. A kétségbeesés magaslatáig halmozódott félelemben apám rendszeresen bántalmazott és megalázott.Esténként sokat gondoltam a szüleimre és arra hogy nem szeretnek. Miért élünk így, hogy másoknak is ugyan ilyen hátrányos szociálisan kiegyensúlyozatlan vagy boldog és gontalan életet kell élniük. vagy Akkor gyerekként nem tudtam választadni erre a kérdésre.De... azóta eltelt sok év, rengeteg életérzéssel lettem tapasztaltabb.Ma 25 évesen reális választ adhatok egy gyermekként megélt sokat töprengett kérdésre.IGEN....!Minden ember e világban igy a világ részeseként megoldásokat keres.Mire is ?...Az élet mindennapos megpróbáltatásira emberi és isteni tekintettel megszemlélve. Hogy mit akarok ezzel mondani nektek?.. Azt hogy kisgyerekként nem tudtam elképzelni az élet jelentősségét, értelmét de most pontosan tudom mi tehetné jelentéktelenné és értéktelenné.Ezért az elhatározásaim értelemteljes előrehaladása most célom és emberi kötelességem életem szerves része.
Sok időt tőltöttem magányosan visszahúzódva a világtól, de...... volt és mindig is lesz megoldás a gyermekek problémainak megoldására.A szülők feltétlen kötelessége gyermekük érzelmi tehát lelki problémáival foglalkozni és segitséget nyújtani vagy kérdéseikkel szakemberekhez családsegitő,családgondozó és esetekként pszichiáter szakvéleményét kikérni.Ezen eset családaink utódgondozásának vagy belső nemzetünk rendezetlen működésének következménye.Igy kezelendő szociális hiányosságaink kijavitásának érdekeként kezelendő probléma mely folyamatosan megoldásra vár eredete a egyedi emberenkként változó pszihé (lélek) és a külső világ szünteleln reakcióinak szintézisekként értelmezhetünk egy tárasadalmi(emberi közösség) szerveződésén belül.
"Tehát a mi kötelességünk gyermekeink testi és lelki egészségének megörzése mert a gyermekek öröklik majd a világot tőlünk melyet ők unokáinknak adnak."
Noe 2007.
B.Norbert
2007.10.11
Nos, a legújabb kutatások szerint a szuiciditásra való hajlandóság az esetek 80 százalékában előidézett, és csak a maradék húszban kódolt jelenség. A szülők rettenetesen mellényúltak, ugyanis az egyszerű tiltás, akár magyarázattal alátámasztva, akár nem, a legrosszabb lépés. Gondoljatok bele: ha valaki drogelvonó terápiára kerül, az jó esetben nem csak a teljes elvonásról, hanem csoportos beszélgetésről, programokról, gyógyszeres és terápiás kezelésről is szól. Bármiféle addikcióról beszélünk, minden esetben komoly és megfontolt kommunikáció az első lépés a szabadulás felé, nem pedig egy "megtiltom és kész". Tény, hogy a játékfüggőség UGYANOLYAN veszélyes betegség (és nem leb..ással gyógyítható), mint a többi addiktív jellegű eltorzulás. Sajnálom a szülőket, hiszen nagyon drágán megfizettek a buta "megoldásért".
A jó oldalárol ez a megszámlálhatatlanul sok politikus és egyéb "keresztes lovag" nem is hallott még???
Engem apám 3 évesen ültetett le a Commodore elé és tanitott meg a használatára...
így mivel azóta folyamatosan van számítógépem, megtanultam angolul (és suliban csak németet tanultam), +nyáron dolgozhatok a szomszédos számítástechnika boltban...
Az ilyen példákat észre sem veszik...ez a szánalmas
Nah meg az, amit az a szülök tettek egy gyerekkel...de egyetértek: egy hülyével kevesebb!
L(0_o)L
mennyi jo dolgot elmulasztott 1susulykaPCmiatt