Érdekes véleménnyel van a Ubisoft kreatív vezetője, Serge Hascoët a lineáris történetmesélésről. A francia Le Monde nevű újságnak adott interjújában kifejtette, hogy őt zavarják az átvezető animációk, mert ezek megfosztják attól, hogy bármit megcsinálhasson.
„Eme jelenetek alatt nem tehetem meg azt, amit akarok, ami fejlesztené a világot. Nem akarok egy történetet. Több tízezer történetet szeretnék, minden karakternek egyet és azt, hogy ezek felfedezéséhez beszélnem kelljen ezen karakterekkel.”
Szerinte a legjobb egy olyan világ megteremtése, ami mindenki számára érdekes. Példának a Watch Dogs 2-nek teret adó San Franciscót hozta fel, ahol lehet hajót, helikoptert vagy autót vezetni, és érdekes emberekkel találkozhat. „Azt szeretném, ha még az anyám is élvezhetné” – mondta, majd elárulta, hogy szerinte az a legjobb, ha a játékosok a saját feltételei szerint élvezik a játékot. „Sokféle lehetőséget akarunk adni: magánnyomozó, bérgyilkos, hekker, vadász… Kipróbálhatod ezeket a szakmákat a hátulütőikkel együtt, és így fejlődik ez az egész.”
Nos, ez is egy vélemény, és igaz, hogy jót tesz egy játéknak, ha minél változatosabb, szerteágazóbb. Ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy a Ubisoft játékai – Far Cry, Assassin’s Creed, Watch Dogs – bár valóban nyitottak, mindegyik egy lineáris történet mentén bontakozik ki. Hiszen még a Watch Dogs 2 történetét is erőteljesen promózták. A lineáris történet mozgatja a nyílt világú játékokat, viszik előre az embert a felfedezésben, még akkor is, ha olyan sok mellékküldetés van benne, mint a Skyrimben vagy a Witcher 3-ban – megjegyzem, a Ubisoftnak még lenne mit tanulnia ezektől.
Én ezért imádja mindenki feltétel nélkül mindenekfölött a Far Cry 627-et és újra és újra és újra és újra és újra és újra csak ezzel csak újra ...
ööööö... N.E.M! >:E
Az mmo játékok is mind egytől egyig erre a grindelésre épülnek, de ezen játékoknak a legnagyobb ismérve, hogy szocializálódhatsz benne, találkozhatsz hasonló érdeklődésű játékosokkal (sok barátom ilyen játékokból szedtem össze), mert közösen csinálhatjátok a monoton küldetéseket és egymással el tudtok hülyéskedni.
Másik jó példa a mount & blade sorozat, mert ez jól ötvözi a farmolást, kalandot, élvezetes akciókat, csatákat és emellett még a karakterek jó része is érdekes és nagy teret játszhatsz be bennük, meg rendkívül mod barát, ami szinte megunhatatlanná teszi a játékot, mert mindig vannak jó és új ötletek és korok feldolgozásai.
Viszont a témához szorosabban, igenis kellenek olyan játékok is a piacon, ahol történetet mesélnek el, még ha vannak is megkötések, lehet az attól még élvezhető, persze mindenre megvan a célközönség és mindkét dologra van igény, ezért nem jelenteném ki azt, hogy nem kell a lineáris történetvezetés. Neki nem kell, akkor nem játszik olyan játékkal, neki az általam felhozott, vagy a Sims való. :)
Ahogy előttem írták, a sok menj ide, öld meg, hozd el ezt küldetés csak unalmassá tesz egy játékot. Van akit ez nem zavar ugyan, mert a legtöbb MMO erre épít, és mégis milliók játszanak velük, én viszont 20 perc alatt megunom őket.
Egy olyan játékot tudok mondani, ami ilyen stílusu, de szeretem, az pedig nem más, mint a Borderlands. Ott az érdekes karakterek, poénok elterelik a figyelmet a monotonításról.
Persze, ha tudnak egy olyan játékot csinálni, ami több ezer Mass Effect minőségű küldetést tartalmaz, én tuti megveszem
Ja meg dlc... végtelen sok dlc :D
ellenben a Far Cry 1, teljesen lineáris, mégis szerintem jobban élveztem mint a 3-at. Nehéz volt, kihívás volt és nekem jobban átjött.
Lehet csinálni nyílt világú játékokat, de ahhoz kell egy kis tapasztalat is :)