Jellemző korunkra, hogy a múlt heti Trónok harca epizód után ellepték az internetet a kávés poharas mémek. Valahogy a XXI. századi nézőt ez a baki érdekelte a legjobban. Az a háttérben ólálkodó poharacska, amit persze az égvilágon senki nem vett észre csak úgy magától, borította ki vagy nevettette meg leginkább. Természetesen ezen a héten is találtak egy eget rengető hibát, amikor alig észrevehetően megjelent Jamie levágott keze. (Hasonló felszínesség vagy inkább primitívség: miután a tengerentúlon tömegével születnek a Khaleesik, a legfrissebb statisztikák szerint hazánkban is megjelent a Denerisz név.) De lendüljünk túl a korai XXI. század trash-kultúráján, tartalom- és tétnélküliségén és koncentráljunk a lényegre: a Trónok harca nyolcadik évadjára, aminek színvonala olyan brutális lejtmenetet mutat, amit még a kissé lapos hetedik szezon végén sem vártunk.
Amint elfogyott az alapanyagként szolgáló regényfolyam, rögtön érezhető volt a színvonalesés, ám eleinte csak nagyon apró léptekben. A hatodik évad még iszonyú feszültséget hozott, gondoljunk csak a fanatikusokra, Bran Éjkirállyal való találkozására, Arya arcnélküliek közti kiképzésére, a fattyak csatájára, Daenerys khalok feletti diadalára, Cersei robbantására vagy amikor Arya lemészárolja Walder Frey-t. A mából visszatekintve azonban világosan látszik, hogy mindez a korábbi szezonok alatt felhalmozott muníció sorozatos felélése volt, anélkül, hogy – Lyanna Mormont kivételével – új szálakat hoztak volna be a történetbe. A hátország felélését később a hetedik évad sínylette meg, ami már zavaróan kevés helyszínen és kevés karakterrel futott, kezdett egyetlen döntő összecsapásra koncentrálni, miközben sorra vágták el a mellékelten futó síkokat és írták ki a különböző figurákat. Arra azonban senki nem gondolt, hogy a nyolcadik, utolsó évad ilyen szinten múlja alul a nem túl acélos hetediket. Utóbbiban legalább még szép számmal akadtak emlékezetes, megdöbbentő jelenetek és néhány merész cselszövés.
A nyolcadik évad már úgy indult, mintha az alkotók az első perctől kezdve elfogadták volna, hogy ez csak egy kötelességből kiizzadt, fáradt, lassú, önismétlő végjáték lesz. Öt rész után kimondhatjuk, hogy a két monumentális csatát leszámítva (amik egyébként egyáltalán nem érték váratlanul a nézőket, hiszen évadok óta tudjuk, hogy erre a két döntő ütközetre sor kerül majd végül) csupán három rettenetesen gyenge töltelékrészt sikerült összehozni. A nyitányban gyakorlatilag semmi nem történt, a csata előtti eseményeket egy részben is nyugodtan összefoglalhatták volna. Ami előzetesen terhes feszültséget hordozott (pl. Jamie Deresbe érkezése), az sem kavart túl nagy port, ráadásul a mindössze három helyszínre (Királyvár, Vas-szigetek, Észak) csökkentett történetből három és fél részen keresztül csak az északi eseményeket láttuk. Ezzel pont azt a vonását lőtték ki a sorozatnak, ami miatt annyira kiemelkedő és szerethető volt, ti. a sok szálon futó cselekményt, a kifejezetten váratlan fordulatokat, a nagyon morbid eseményeket, a nagyon markáns és egymástól kulturálisan jelentősen különböző karaktereket, a politikai, vallási, mitikus, szerelmi és katonai szálak komplexitását, illetve ezt az egész varázslatos, archaikus univerzumot, amit Martin teremtett. A felsoroltakból egyedül a monumentális (bár sok ponton kritizálható) csaták maradtak.
Bár a nyolcadik évad színvonalához képest üdítően izgalmas és a régi szezonokat idéző sötét tónusú epizódot varázsoltak elénk hétfőn, az egész sorozat vonalvezetését nézve, a The Bells is egy alapvetően elhibázott koncepció része. Két évet dolgoztak a befejezésen. Annyi izgalmas csavart lehetett volna beleszőni a cselekménybe, ehhez képest a záróévadban szinte rá sem lehet ismerni a Trónok harcára. Teljesen lineárisan, egy szálon halad a cselekmény, mintha az – egyébként nagyra becsült és korábban briliáns évadokat készítő – alkotók csak le akartak volna tudni minden egyes kötelező lépést a Másokkal való ütközettől kezdve az Éjkirály megölésén, Királyvár ostromán, ill. Daenerys és a jogos trónigénnyel bírók harcán át a Lannisterek sorsának elvarrásáig. Nem akartak már variálni a történeten, csak lépésről lépésre végigvezetni a cselekményt. Lehet, hogy Weiss és Benioff idővel belefáradtak a maratoni hosszúságú produkció készítésébe, ami persze teljesen érthető. Ebben az esetben azonban jobban tették volna, ha produceri kreditjeiket és alkotói beleszólási lehetőségüket megőrizve átadják a szkript kidolgozását lelkes, ötletek armadájával érkező íróknak. (Az is nagy kérdés, hogy vajon Martin mennyit tett hozzá a befejezés kidolgozásához.) Így minden szükségszerű esemény megtörtént, de valahogy mégsem éltek a részek. Láttuk a kötelező pillanatokat: hőseink várták a csatákat, megvívták a csatákat, meghaltak a csatákban stb. Most mindenki Daenerys trónigényére koncentrál, de a sorozat vázán mintha nem lenne élő hús. Bran és az Éjkirály kapcsolata, utóbbi eredettörténete teljesen kibontatlan maradt, Jamie és Cersei faék egyszerűségű véget értek, hogy csak a legfontosabb példákat említsem. Pedig ebből még lehetett volna egy izgalmas végjátékot fűzni, amiben egyszerre folyik a Mások, az északiak, a Vas-szigetek, Királyvár (és egy okosabb történetvezetéssel a dorne-iak) csatája. Kár, hogy lecsupaszított, puritán véget ér ez a csodálatos unvierzum.
A múlt hétfői minden idők leggyengébb Trónok harca epizódjának bizonyult. Nyolcvan perc tömény unalom lényeges történés vagy fordulat nélkül. Rengeteg hosszú snitt a legrosszabb értelemben vett hollywoodias kísérőzenékkel. Műfeszültségkeltés, ahogy kedves TH-rajongó cimborám mondaná, és ez a szó tökéletesen leírja azt a tartalmatlan kínlódást, amit az ötödik rész hozott. Az alkotók érezték, hogy erősíteni kell a politikai szálat, de Tyrion és Varys rövidke eszmecseréje fájóan erőltetett volt. Bár jó érzésű ember senki halálának nem örül, Missandei és Szürke Féreg szerelmének megszűnését elégedettséggel fogadta az ember. Szezonok óta élesen kilógott ez az ízléstelen románc a minden más tekintetben hibátlan univerzumból. Ugyanakkor még a királynő bizalmasának lassú kivégzése is csalódást keltően gyengére sikeredett (legalább rántott volna valakit magával a vár fokáról, amíg hosszú perceken keresztül várta a halált). Bronn régóta jósolható visszatérését (kétszeres jutalmat igénylő belépőjét) is alaposan elrontották, mintha csak az lett volna a cél, hogy eggyel kevesebb karaktert kelljen követni a zárlatban.
Ehhez képest az ötödik rész merőben más lett, az évad legizgalmasabb nyolcvan perce volt. Ugyan, mint már fentebb említettem, egy eleve elhibázott koncepciót követ, ti. mégis miért kell ilyen könnyedén elesnie Királyvárnak, legalább megdöbbentően könnyedén esett el. Erre a mértékű pusztításra pedig senki nem számított, mélyen megrendítettek vele sok-sok nézőt. Egyértelmű üzeneteket hordoz minden egyes snitt:
- a háború szörnyű, értelmetlen pusztítást hoz,
- a hatalom és a bosszúvágy még a nemes vagy higgadt lelket is elboríthatja (vö.: Daenerys, Szürke Féreg).
Bár Daenerys a kezdetek kezdete óta makacs, akaratos, következetlen, érzelmileg kiegyensúlyozatlan és folyamatosan radikális megoldásokat eszközölő karakter volt, az utolsó évadra mintha teljesen elborította volna a hatalomvágy. Michael Corleonera hajazó átszellemülése követhető, de karakterfejlődését alig dolgozták ki a forgatókönyvírók. Látjuk a részről részre, lépésről lépésre erőszakosabbá váló uralkodót, de hogy mégis mi indokolja változásait, arra sosem derül fény. Ezt nem elég az Őrült Király személyiségére való utalásokkal lerendezni, már csak azért sem, mert Daenerys láthatólag nem őrült meg.
Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a nyolc éve és nyolc évadon keresztül folyó történet vége. Félő, hogy túlságosan nézőbarát finálé vár ránk. A végső felállás túl egyértelmű: mindenki láthatta, hogy milyen agresszív pusztítást hozott Királyvárra Daenerys. Végül ott áll a leigázott Westeros két Daenerys-nél erősebb trónigénnyel bíró karakterrel az oldalán, velük szemben pedig az újdonsült királynő, akitől könnyen lehet, hogy kutyahűséggel harcoló katonáin kívül még korábbi támogatói és tanácsadói is elpártolnak majd a nagy csata után. Remélhetőleg az a Benioffék által múlt héten ígért nagy csavar még hátra van. Nem ártana az se, ha nem vágnának vagy varrnának el minden szálat, nem helyeznének mindenkit nyugvó helyzetbe kényszeresen. A főszálat kell csak lezárni, az élet ugyanis nem áll meg Westeros-on csak azért, mert a sorozat véget ér. A tanulságok mindenesetre már régóta körvonalazódnak. Gondoljunk csak bele, hogy pár apróság
- az Őrült Király gyilkos terve,
- Kisujj mesterkedése és Jon Arryn megölése,
- Ned Stark Királyvárba érkezése és Joffrey-val szemben meggondolatlanul tanúsított ellenállása,
- a biztonságot és stabilitást teremtő Tywin Lannister halála,
- Cersei agresszív rombolás árán megőrzött hatalma
milyen következményekkel járt:
- az elszegényedett Westeros romokban hever,
- majd minden nagy ház kihalt vagy megtizedelődött (akárcsak a lakosság),
- hatalmas ellentétek szövődtek a korábbi békés állapotokhoz képest,
- a főváros és a legtöbb nagy vár helyén csak por és romhalmaz maradt.
Most már tényleg csupán a finálé van hátra. Nem lennénk meglepve, ha a kezdetben agyontaposott, kisemmizett, sokszorosan elárult és kicsinált Starkok (és persze a félig Stark Jon Targaryen) maradnának egyedül állva Westeroson. Ti mit vártok a befejezéstől?
Viszont egy dolgot kiemelnék: már előre jelezték, hogy a 7. és a 8. évad csak a lezárásokról szól. Vagyis bár 'fizikailag' külön évadok, nyugodtan lehet rá egy évadként (két félévadként) tekinteni. És igen, érződik, hogy ez a trónok harca már nem ugyanaz, mint rég - de régen nem úgy írták a részeket, hogy tudták, hogy 14 részen belül le kell zárni minden fontosabb szálat (hiszen vége - kasza/kapa). És ezért nem jöttek be újabb szereplők, újabb szálak, újabb hosszabb távra vonatkoztatható cselszövések, ... Mondjuk nem is értem, mit várt a kedves kritikus. Hogy majd újabb és újabb szálak keletkeznek, amik nem lesznek lezárva, mert nem férne bele az időbe? Hát igen, logikusan kellene gondolkodni; de úgy látszik, valakinek nem megy. Ez már nem a 'régi' világ, ahol minden megy tovább - itt lezárást kértek (a csatorna/a producerek/az írók/...), és azt is csináltak. És igen, pont ezért minden más. Más a hangulat, más a kivitelezés, más a logika. Nekem sem tetszik, hogy mennyire meg tudnak változni a szereplők, mennyire logikátlannak hat a korábbi részek alapján ez a 'vég'; de EZ A VÉG. Igen, el lehetett volna még húzni kétszer ennyi részre is a végét, de nekik csak ennyi idejük volt. Ebben a 14 részben kellett minden főbb szereplő életét valamilyen módon befejezni (halállal, vagy egyéb módon). És ez látszik/érződik is ezeken a részeken; de ez pont ezen indokok miatti kompromisszumok miatt van.
Lehet nem szeretni; de ismét csak kérdezném, hogy hogyan lehetett volna minden mellékszálat ilyen rövid idő alatt 'megnyugtatóan' lezárni? Mi lehetett volna jobb? Tudom, ha nem zárják le, és csak 'félbehagyják'; de ez nem volt opció, miután elkaszálták a sorozatot. Végleg.
Egyértelműen idióták a készítők, mert megmagyarázzák rész után, hogy hát Daenerys kicsit elfelejtette a Vas Flottát, és azért Arya a hős, mert 3 éve kigondolták, hogy hát erre nem számít senki. Aha, oké.
Fájt volna a tárgyalós jelenetnél csak 1-1 követet küldeni értelmesen, és nem odaállni meghalni? Fájt volna Daenerys random megőrülése helyett annyit csinálni, hogy harangszó után csak a palotát bántja? Az is tabu, akkor is félnek emberek, és nem csak random az utcákon öl civileket.
Csatát ígértek, aminek meg is volt az alapja, mert nem lehet a sárkányt használni ballistzták miatt. Erre látunk 1-2 perc sárkány égetést és kész. Köszönjük szépen. Aztán meg fél óra mészárlást.
Az pedig nem kifogás, hogy mert vége lesz és sietni kellet, Az rohadtul nem a mi problémánk, az az övéké. Nem azért követik milliók 8 évig a sorozatot, hogy egy összecsapott szart kapjanak, de oké, mert hát csak 6 rész. Ha eleinte is ilyen baromságokkal lett volna tele, el se kezdem a sorozatot, és nem fáj. De volt egy színvonal, ami miatt nézték az emberek, és teljesen más most már az egész.
Ami nekem személyesen a legjobban fáj, hogy 0 magyarázatot kaptunk bármilyen háttér rejtélyre. Ki volt Melisandre? Ki volt Quaithe? Miért most indult az Éjkirály, és miután személyiséget is adtak neki, mi volt a motiváció? Miért fontos Bran, ha nem is csinál semmit? Mi a Fény Ura, vagy miért volt fontos neki a Mások ellen összegyűjteni mindenkit? Ez mind el van felejtve. Vagy tartogatják spin-off-okra, amiket biztos el se kezdek ezek után.
Viszont egy dolgot kiemelnék: már előre jelezték, hogy a 7. és a 8. évad csak a lezárásokról szól. Vagyis bár 'fizikailag' külön évadok, nyugodtan lehet rá egy évadként (két félévadként) tekinteni. És igen, érződik, hogy ez a trónok harca már nem ugyanaz, mint rég - de régen nem úgy írták a részeket, hogy tudták, hogy 14 részen belül le kell zárni minden fontosabb szálat (hiszen vége - kasza/kapa). És ezért nem jöttek be újabb szereplők, újabb szálak, újabb hosszabb távra vonatkoztatható cselszövések, ... Mondjuk nem is értem, mit várt a kedves kritikus. Hogy majd újabb és újabb szálak keletkeznek, amik nem lesznek lezárva, mert nem férne bele az időbe? Hát igen, logikusan kellene gondolkodni; de úgy látszik, valakinek nem megy. Ez már nem a 'régi' világ, ahol minden megy tovább - itt lezárást kértek (a csatorna/a producerek/az írók/...), és azt is csináltak. És igen, pont ezért minden más. Más a hangulat, más a kivitelezés, más a logika. Nekem sem tetszik, hogy mennyire meg tudnak változni a szereplők, mennyire logikátlannak hat a korábbi részek alapján ez a 'vég'; de EZ A VÉG. Igen, el lehetett volna még húzni kétszer ennyi részre is a végét, de nekik csak ennyi idejük volt. Ebben a 14 részben kellett minden főbb szereplő életét valamilyen módon befejezni (halállal, vagy egyéb módon). És ez látszik/érződik is ezeken a részeken; de ez pont ezen indokok miatti kompromisszumok miatt van.
Lehet nem szeretni; de ismét csak kérdezném, hogy hogyan lehetett volna minden mellékszálat ilyen rövid idő alatt 'megnyugtatóan' lezárni? Mi lehetett volna jobb? Tudom, ha nem zárják le, és csak 'félbehagyják'; de ez nem volt opció, miután elkaszálták a sorozatot. Végleg.