Manapság nem sok minőségi stratégiai játék jelenik meg: gyakorlatilag egyetlen kezünkön meg tudjuk számolni azokat a közelgő címeket, amiket tényleg érdemes lehet várni. Hiába, az RTS-ek átalakulnak, fogynak, és szép lassan kimennek a divatból – legalábbis akkor, ha nem a Blizzard fejleszti őket. Ugyanakkor a valós idejű stratégiáknak van egy alfaja, ami, bár sokkal komolyabb befektetés, mint egy multis rushra kihegyezett program, megtalálja a saját közönségét, sőt, itt-ott túl is lép a megszokott játékelemeken, hogy reálisan szimulálhassa a hatalmas hadseregeket mozgató háborúkat.
Ezeket a játékokat hívjuk wargame-eknek, a műfaj királya pedig a brit Total War-sorozat. A TW-széria egyszer már végiglovagolt a világtörténelmen, de most visszatér az ókori Rómába, ahol korábban császári győzelmet aratott a 2004-es Rome: Total Warral. Az eddigi infók alapján is sejtettük, hogy lenyűgöző játék készül a Creative Assembly műhelyében, ám a csapat horshami irodájának meglátogatása után biztosak lettünk benne, hogy az év vége felé érkező történelmi stratégia ugyanakkorát szól majd, mint elődje.
IGEN, ÍGY NÉZ KI!
A Total War: Rome II (a cím szórendje a Shogun II óta megváltozott) tehát visszatér az ókor legnagyobb birodalmához, ami végső soron jó hír, hisz sokan szerették volna látni, mit hoz ki a Creative Assembly a modern PC-k képességeiből, ha díszes légiókról és összevont, tengeren és szárazföldön egyaránt vívott csatákról van szó. Nos, nem szeretnénk nagyon előreszaladni, de az általunk élőben is megtekintett demó után ismét kalapot kell emelnünk az angol srácok előtt. Volt idő, mikor az RTS-eket nem a számítógépek képességeinek csillogtatására használták, de ez mára végképp megváltozott, annyira, hogy a Rome II-nél jobban kinéző stratégiát még nem nagyon láttunk. A grafikai részletesség egységenként nagyjából olyan, mint a PC-s Assassin’s Creed II volt három éve, csak míg ott egy karaktert irányítottunk és láttunk harcolni, addig itt több száz katona esik egymásnak – még ha az animációk nem is olyan részletesek.
A fejlesztők persze ígérik, hogy ez a végleges változatra sokat javul majd, minden egyes baka egyedi mozdulatokkal, grimaszokkal indul csatába, amit csak még izgalmasabbá tesz a különböző kultúrák egyéni harcmodora. Változatosságra tehát nem lesz panasz, mindezt pedig valósághű környezettel tetézi a csapat. A világtérkép előreláthatólag nem változik sokat, de a csataterek jobban hasonlítanak majd a történelemkönyvekből ismert helyszínekre. Ott vannak mindjárt a képeken is látható magaslatok, fák, arányok. Ezekkel a Total War mindig bajban volt, még a Shogun II-ben is kilógott a lóláb. Ehhez képest a Rome II-ben a legmagasabb fa ötven méteres, és a sziklaormok, völgyek is hasonlóan felskálázódtak, így aztán a játék nyújtotta látványvilág sokkal realisztikusabb, mint eddig bármikor, egyszersmind rámutatva, miért is éreztük olyan furcsának az eddig megjelent epizódokat. Noha a bemutatott demó mindössze egy germán erdei csatát prezentált, Európa különféle helyszínei kellően sokféle terepet villantanak majd, elég csak megtekinteni a karthágói összecsapást bemutató játékmenet-prezentációt, mely homlokegyenest eltérő környezetben játszódik. S hogy mi a helyzet a gépigénnyel?
Nos, mivel a motor a Shogun II-ben is alkalmazott erőmű továbbfejlesztett változata, a srácok igyekeznek a gépigényt az előző felvonás szintjén tartani, legalábbis ami a minimumbeállításokat illeti – erről részletesebb tájékoztatást a mellékelt szövegdobozban találtok. Most pedig, miután megnyugtattunk benneteket azzal kapcsolatban, hogy a program futni fog a PC-teken, és nem kell azonnal új, méregdrága hardverekért a boltba rohanni, ideje rátérni a játékmenet újdonságaira – lesz belőlük bőven.
KÖNYÖRÜLJENEK AZ ISTENEK!
A Rome II általunk látott prezentációja egy Historic Battle volt, mely játékmód nem ismeretlen a sorozat rajongói előtt. A pálya az időszámításunk szerint 9-ben vívott teutoburgi ütközetet dolgozta fel, mikor is a római Varus tábornok három légiója (cirka 20 ezer fő) megsemmisítő vereséget szenvedett a germán törzseket egyesítő Arminiustól, aki mellesleg római nevelést kapott. Hatalmas pofon volt ez a Római Birodalomnak, hisz nem egy összeszedett, évszázados múltú állam alázta meg az egyébként történelmi jelentőségű légiókat, hanem egy halom vadember, akiket a hazájuk iránti szeretet és a római beavatkozással szemben érzett gyűlölet fűtött.
