Pénteken olvashattátok Mothmen 1966-tesztünket, ami lényegében egy szerelmeslevél lett a ’80-as évek CGA-monitoros kalandjátékaihoz. Minimalista megvalósítása ellenére is emlékezetes és szórakoztató élményt képes nyújtani, és vele kapcsolatban fogalmazódott meg bennünk, hogy bizony a grafika egyáltalán nem minden, ha egy videójátékról van szó. A pixelart hamar az indie játékfejlesztők egyik kedvenc eszközévé lépett elő abban, hogy átadhassanak igazán emlékezetes történeteket úgy, hogy az ne izzassza meg az ember öregecske otthoni PC-jét. Nem minden esetben kellenek milliárdnyi poligonból álló karakterek, vagy 4k-s textúrák a térképekre. A pixelart lényegében teljes szabadságot nyújt a független fejlesztő(k) által elmesélni kívánt történethez. Egy igazán szívhez szóló, minden aspektusában kiváló játék sikere tényleg nem a grafikán múlik, és az alábbi listából láthatod azt is, hogy minimalista látványvilággal is lehet korszakos remekműveket alkotni.
5. Shovel Knight (2014)
A Shovel Knight egy olyan alkotás, amely nemcsak úgy néz ki, mint egy 8-bites platformer a '90-es évek elejéről, de a játékmenete és a zenéje is pontosan ilyen. A Shovel Knight a címszereplő hős kalandjait követi, aki társa, Shield Knight megmentésére indul egy fantasztikus, ám veszélyekkel teli vidéken. A játékban használható elsődleges fegyver természetesen egy lapát (mi más?), de menet közben egyéb tárgyakat is feloldhatunk. 2019-ben újra kiadták Shovel Knight: Treasure Trove címmel, amely az alapjátékon kívül három további kampányt tartalmaz, amikben más lovagok szerepelnek, sőt még többjátékos mód is került bele. A Shovel Knight egyike azon indie gyöngyszemeknek, amelyek ékesen bizonyítják, hogy a retró még mindig releváns (mi több, piszok szórakoztató!) a játékvilágban, és lényegtelen, hogy 1992-t, vagy 2022-t írunk éppen.
4. Papers, Please (2013)
A Papers Please a legkülönlegesebb cím, nemcsak ezen a listán, de úgy összességében is. A célod mindössze annyi, hogy hatékony kormányzati bürokratának kell lenned. Arstotzka nemzetének határátkelőjén dolgozol, amely nagyon hasonlít az 1980-as évek keleti blokkjára, és elsődleges feladatod az, hogy gondoskodj arról, hogy a határon átkelőknek minden papírjuk rendben legyen – eközben meg a családod túlélése is fontos szempont. Minden nap új dolgokkal szembesülsz: személyi igazolványok, munkavállalási engedélyek és belépőjegyek sokasodnak előtted, és persze nem egy ember próbál megvesztegetni vagy megfenyegetni. Mégis, valahol egészen különös örömöt okoz, ha jól végzed a hétköznapi feladatokat, még akkor is, ha a siker érdekében félre kell tenned az erkölcsi normáidat. A játék sivár színei és depresszív képi világa miatt úgy érezheted, hogy a lélekölő monotonitás csapdájába estél, de ezzel a Papers, Please valójában máris elérte a célját.
3. Stardew Valley (2016)
A Stardew Valley nem véletlenül az egyik legnépszerűbb pixelart játék még manapság is: nyugtatóan chill világa tele van olyan karakterekkel, akiket előbb vagy utóbb biztosan meg fogsz szeretni. Egy hosszú nap után hazatérve tökéletes módja a kikapcsolódásnak a játékbeli farmod gondozása, a termény betakarítása, vagy egy kis locsolgatás. No, persze Pelican Townban is zajlik az élet, ugyanis virtuális szomszédjaidnak is megvannak a maguk problémái, amik nem tűnnek el csak azért, mert egyszer már segítettél nekik. A kapcsolatok építése itt legalább annyira fontos, mint a megfelelő kertgazdálkodás, és bár mindez összetettnek tűnhet, mégis lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy a Stardew Valley mennyire megnyugtatóvá tud válni. Remek zenéi, egyszerű, de nagyszerű megjelenése és imádnivaló karakteri mellett pedig egyáltalán nem nehéz elveszni a varázslatos világában.
2. Hotline Miami (2012)
Neonfényes pixel-halmazok és jéghideg synthwave dallamok. Üdv a Hotline Miami vértől tocsogó világában, ahol egy névtelen férfit alakítasz, aki a maffia ellen küzd, és szépen lassan a bűn legmélyebb bugyraiba kerül. A Hotline Miami erőszakos, felkavaró és nagyon szürreális, utóbbit pedig nagyrészt a pixelart képi világ használatának köszönheti. A játék akármennyire is nehéz, megvan a maga bája. A synthwave, vagy erősen szintetizátorokra építkező zenei anyag, a gördülékeny és gyors játékmenet, valamint egy meglehetősen érdekes történetet is hozzájárul ahhoz, hogy ne add fel egyhamar, ha elbukod az adott pályát. A megjelenése óta eltelt években a Hotline Miami bebizonyította, hogy miért is számít modern klasszikusnak, és ezzel mi sem szeretnénk vitába szállni.
1. Undertale (2015)
Ha van olyan videójáték, amely szinte könyörög érte, hogy menj és meséld el minden barátodnak a benne átélt kalandjaid, akkor az az Undertale. Minimalista művészeti stílusával, szerethető karaktereivel és gyönyörű zenéjével szinte abban a pillanatban örökérvényű klasszikussá vált, ahogy megjelent. Hozzá kell tenni azt is, hogy sokkal több van benne, mint amit a felszínen látsz. Az alapkoncepció annyi, hogy miután egy szörnyekkel teli világba csöppentél, rejtvényeket kell megoldanod, és ellenségekkel kell megküzdened a túlélésért – igen ám, de itt jön a csavar. Az egyedi harcrendszer lehetővé teszi, hogy egyáltalán ne harcolj az ellenséggel, hanem helyette, mondjuk, barátkozz velük, ez pedig több szempontból megváltoztatja a játék teljes történetét. Erre rátesz még pár lapáttal a fantasztikus soundtrack, a remek történet és a számos érdekes karakter, amik együttesen teszik az Undertale-t a retró RPG-rajongók egyik legnagyobb kedvencévé.
A listáról épp csak lemaradt a Celeste, illetve jelen sorok írójának legnagyobb kedvence, a The Last Door, de biztosak vagyunk benne, hogy sokaknak a Carrion, az Eastward, vagy épp a Blasphemous is kellemes emlékeket szerzett. És neked melyik a kedvenc pixelart játékod?
