3. Mario, mint ellenség
Örökzöld elmélet, hogy a Super Mario sorozat főhőse valójában nem is a királyság megmentője, hanem egy hatalmas szemétláda, s teljesen rosszul értelmeztük a történetet. Az igazság akár az is lehet, hogy Bowser a jó fiú, aki ügyesebb, okosabb és felkészültebb, mint Mario, s csak azért rabolja el rendszeresen Peach hercegnőt, hogy megvédje őt a bajszos vízvezeték-szerelőtől.
Az erre utaló nyomok szép számmal fellelhetők, kezdve Mario első feltűnésétől: olasz barátunkkal először az 1981-ben megjelent Donkey Kongban találkoztunk, ahol hősiesen megmentette a bajba került hölgyeményt. A játék folytatásában azonban már Mario a rossz fiú, aki bebörtönözte Donkey Kongot, akit a fia igyekszik megmenteni. Innentől kezdve lehetett gyanakodni arra, hogy nem tisztességesen játszik a főhősünk. A későbbi játékokban észre lehet például venni, hogy a teknőcök és gombalények tejesen nyugodtan elvannak magukban, nem zavarnak senkit, de mi ösztönösen eltapossuk őket vagy lelökjük egy szakadékról, s csak akkor kezdnek agresszívvá válni, ahogy közelítünk a játék végéhez, megpróbálva megállítani minket -- ez teljesen normális reakció egy agresszor jelenlétére.
Érdemes beszélni arról is, ahogyan Mario a társaival bánik: Luigit nem kell emlegetni, ő ugyanis mindig a rövidebbet húzza, sokkal érdekesebb viszont a yoshik szerepe, akiket állandóan bántalmaz, s mikor már nem kell az adott „hátas”, úgy dobja el őket, mint a szemetet, pedig a többi játékból nagyon jól tudjuk, hogy a yoshi faj elég intelligens ahhoz, hogy gokartversenyekben vehessenek részt. Továbbá ne felejtsük el azt sem, hogy Mario szimplán önös érdekekből indul megmenti a hercegnőt, ugyanis miután legyőzi Bowsert, semmilyen lépést nem tesz annak érdekében, hogy az újabb felemelkedését megakadályozza. Röviden tehát Mario egy agresszív, nemtörődöm szemétláda, aki rosszul bánik a testvérével, s abban leli az örömét, hogy a hős szerepét játssza, a legrosszabb esetben pedig ő Peach erőszakos volt pasija, aki erővel mindig visszakényszeríti magát a hercegnő életébe.
A Donkey Kongban feltűnt Pauline volt az első nő, akit megmentett Mario, róla azóta sem hallottunk semmit. Csak mondom…
2. Chell GLaDOS lánya
A Portal sorozattal kapcsolatban a csavaros feladványok jutnak először az ember eszébe, majd pedig a sötét humor. Van azonban egy harmadik erénye is a játékoknak, mégpedig az, hogy a tesztkamrák mögötti történetet nem rágja az ember szájába, csak egy kis szegletét mutatja meg a valójában gazdag történelemnek, a többit a játékosokra bízza, hogy felfedezzék, de még inkább elméleteket gyártsanak az elszórt nyomok köré. A kissé puritán történet itt valójában nagy előny, ugyanis közösségteremtő szerepe van, ami a játék teljesítése után még hónapokkal is aktívan tartja az embereket, különböző beszélgetéseket indítva a játékban látott és elhangzott foszlányokra alapozva.
Az egyik ilyen népszerű elmélet szerint a konok, kitartó, de egyetlen szót sem szóló Chell Cave Johnson és GLaDOS (Caroline) lánya. Az ötlet a Portal 2 megjelenése után pattant ki a játékosok fejéből, akik arra jutottak, hogy Cave Johnson szerelmes lesz a titkárnőjébe, Caroline-ba, akiről tudjuk, hogy nagyon közeli kapcsolatot ápoltak. Kettejüknek gyermeke születik, ám mivel egy házasságon kívüli csecsemő rontana Cave presztízsén, arra kényszeríti Caroline-t, hogy adja örökbe a babát az egyik megbízható kollégájának. Ez a gyerek aztán idővel visszatalál a komplexumba a „Hozd el a lányod a munkába!” program keretében, s megkezdődik a kísérletezgetés GLaDOS felügyelete alatt, aki Caroline digitális mása, ám annak egy hiányos memóriával rendelkező, pszichopata változata.
A családi kapcsolathoz passzoló nyomokat az elszórt beszélgetésekből, a kutatóközpontban megtalálható, Chell névvel szignózott diorámán lehet megtalálni, illetve a játék legvégén mindközül a legmeggyőzőbb utalást is megkapjuk. Itt GLaDOS egy végső búcsút int a legnagyobb fejfájást okozó tesztalanyának, de nem egyszerűen útjára ereszti, hanem egy olasz nyelven elénekelt dallal engedi szabadjára, ennek szövege pedig egy lányról szó, utalva arra, hogy GLaDOS/Caroline a játék végére kibogozta, hogy kicsoda Chell.
Azon megoszlanak a vélemények, hogy GLaDOS pontosan kicsoda vagy micsoda, így az is inkább csak egy elmélet, hogy Caroline digitális változatával (vagy a személyisége egy részével) van dolgunk.
1. A Mass Effect agymosásos teória
Nagyon sok játékosnak egyáltalán nem tetszett a Mass Effect trilógia lezárása, az elégedetlenkedők egy része pedig tiltakozni kezdett, illetve habzó szájjal szidta a BioWare-t, míg mások inkább érdekes teóriákat gyártottak, olyanokat, amik magyarázatot tudnak adni a végkifejletre.
A legnépszerűbb és legtöbbet elemzett teória arról szól, hogy Shepard parancsnok már a játék elején a reaperek befolyása alá került, s a lázálmok, illetve különös események ennek az elnyújtott agymosásnak a mellékhatásai voltak. Ehhez sok nyomot találtak a játékosok, bizonyítva ezzel az igazukat, miközben voltak olyanok is, akik hevesen cáfolták, ellenérveket felhozva. Egyszóval nagyon jó, hosszú beszélgetések alakultak ki, s vitatható lenne az, hogy a BioWare valami ilyesmit szeretett volna elérni a lezárással -- vagy legalábbis ez volt az eredeti cél, mielőtt a problémák támadtak az írói szobában.
A teória szerint az egész agymosás folyamata a játék fináléjában csúcsosodik ki, mikor a szövetségesek az utolsó nagy hajrát indítják meg, de nem sikerül elérni a portált. Itt ugyebár hősünk elveszti az eszméletét, s rajongók szerint nem is tér magához, hanem az egész utolsó traktus a fejében játszódik le, harcolva az agymosás ellen. Az itt megjelenő sok furcsaság mind a reaperek műve, valamint a minket győzködő Illusive Man és Anderson a saját énünk egy-egy darabja -- a meghozott döntés jelképezi azt, hogy sikeresen tudtunk-e ellenállni.
A Mass Effect 3-hoz megjelent letölthető tartalmak nem segítették a teória hívőit, de teljesen és totálisan azért nem zárták ki az agymosásos teória lehetőségét a fejlesztők.
Neked van kedvenc rajongói teóriád, netán te magad álltál elő egy sajáttal? Oszd meg velünk is a kommentek közt!
írta ki magát teljesen a sztoriból.