Szokás mondani, hogy együtt minden jobb, ez pedig hatványozottan igaz a videójátékokra. És ezesetben nem is feltétlenül kell a kooperatív módra gondolni, hiszen sokszor egy mesterséges intelligencia által vezérelt társ és egy remek forgatókönyv is elég ahhoz, hogy a játékos ne érezze magát egyedül a kaland során. A történetre fókuszáló alkotások kiváló adaléka lehet egy, a főszereplőnek asszisztáló, esetleg még a jellemfejlődését is elősegítő plusz karakter, az pedig már csak a hab a tortán, ha magát a játékmenetet is sikerül feldobni vele. Erre a legutóbbi példa a bevezetőben említett Resident Evil 4-remake, amelyben Ashley rendkívül sokat hozzátesz a sztorihoz, és sebezhetősége miatt a harcok során is rajta kell tartanunk a szemünket. De a szintén a napokban megjelent Clash: Artifacts of Chaos-ban is megismerhetünk egy felettébb furcsa párost, bár ebben az esetben sajnos nem sikerült érdemben megalapozni Pseudo és a nagyapját elvesztő fiú kapcsolatát. Ilyen duókra pedig számos példa akad az elmúlt évekből, lássunk is néhányat.

5. Alyx (Half-Life 2: Episode One)

Eli Vance felettébb harcias lánya már a Half-Life 2-ben is kivette a részét az eseményekből, de igazán kibontakozni csak az első kiegészítőben tudott. Alyx ugyanis szinte végig mellettünk van a cirka 3-4 órás Episode One során, és egyrészt rendkívül hasznosnak bizonyul a harcoknál (ez nem minden játékban mondható el a társakról), másrészt remekül ellensúlyozza Gordon Freeman némasági fogadalmát – talán túlságosan is, mivel az alapjátékkal ellentétben itt néha elég furcsa szituációkat szült az egyoldalú kommunikáció. Alyx leginkább a történet kezdetén bizonyul igazán hasznosnak, hiszen a főhős ekkor még fegyvertelenül rohangál, így maximum annyiban tudunk segíteni az összecsapások során, hogy zseblámpánkkal megvilágítjuk a sötétben csoszogó (vagy épp rohanó) zombikat. Persze később is előszeretettel osztja az ólmot, nyit ki zárt ajtókat, vagy épp segít a logikai feladványok megoldásában, a karakterben viszont mégis az a legjobb, hogy mennyire emberivé varázsolták a Valve mágusai. 2006-ban még eléggé csodaszámba mentek az arcokra kiülő érzelmek, márpedig a sokat látott hölgyemény képes volt kifejezni örömöt, bánatot, meglepettséget, egyszóval mindent, ami igazán élethűvé tette – a sokszor „annyira rossz, hogy az már jó” humoráról nem is beszélve.

4. Cortana (Halo-sorozat)

Mit is érne egy ilyen lista, ha nem szerepelne rajta a Microsoft ikonikus karaktere, Master Chief, és az őt segítő MI, Cortana. A páros már a Combat Evolved óta elválaszthatatlan egymástól (bár ez bizonyos értelemben végül megtörtént, és nem is nagyon örültek neki a játékosok), ami nem csoda, hiszen kettejük kapcsolata a történet legfőbb mozgatórugója. Az Elisabeth Halsey tudatával bíró mesterséges intelligencia ráadásul remekül kiegészíti a legtöbbször csupán tőmondatokban kommunikáló John-117-et, nem mellesleg a világépítésben és a cselekményvezetésben is kiemelt szerepe van. Emellett pedig – köszönhetően a zömében remek forgatókönyvnek – egy rendkívül kedvelhető karakterrel van dolgunk, aki részről részre nagyobb hangsúlyt kapott a történetben. Bizonyos szemszögből nézve még a kvázi elkerülhetetlen „fellázadása” is megalapozott volt (bár az MI-k veszélyeinek témaköre már nem számított túl eredetinek a Guardians megjelenésére), az Infinite-ben pedig annak ellenére is központi szerepet játszott, hogy csupán egy másolata (Weapon) segített a legendás Spartannak. És ez a befejezésből adódóan a jövőben sem lesz másképp, így jobb, ha hozzászokunk, hogy a küldetés sikerét a későbbi felvonásokban is a kissé szórakozott replika fogja biztosítani.

3. Hugo (A Plague Tale: Innocence)

Eléggé meglepte a közönséget az Asobo Studio 2019-es alkotása, hiszen az A Plague Tale: Innocence lényegében úgy kínált AAA minőséget, hogy papíron nem a nagyok ligájában indult. A leginkább a lopakodásra kihegyezett játékban egy testvérpár, Amicia és Hugo történetét kísérhetjük nyomon, méghozzá egy pestissel, patkányhordákkal és inkvizítorokkal teli sötét világban. Ez a felütés egy csontig hatoló drámát sejtet, a készítők pedig éltek is ezzel a lehetőséggel, hiszen leginkább a testvérpár kapcsolatára építették fel a sztorit. Amicia eleinte csupán tehernek érzi beteg öccsét, és leginkább kötelességből viseli gondját, később viszont – annak rendje és módja szerint – egyre közelebb kerülnek egymáshoz, bár ehhez sajnos tragédiák és sokkoló jelenetek egész sora szükséges. Az egymásra utaltság motívuma gyönyörűen (már ha ez rá a megfelelő szó) bontakozik ki a lineáris, ugyanakkor eléggé tartalmas kaland során, amelyben mindennél fontosabb embernek maradni, hiszen ebből a torz világból már kiveszett a szeretet és a gondoskodás. A Requiem nevet viselő folytatásban még inkább sikerült elmélyíteni a testvérek kapcsolatát (továbbra is kifogástalan prezentáció kíséretében), így a játék csupán azért nem került feljebb a listán, mert van egy japán cég, amely a történetközpontú alkotások legjobbjait tudhatja az esernyője alatt.

2. Ellie (The Last of Us)

Ez a cég természetesen a Sony, amelynek az előző generáció talán legjobb egyjátékos élményeit köszönhetjük, és nagyon úgy fest, hogy ez a jelenlegi érában sem lesz másként. A Naughty Dog által készített The Last of Us-t sokan a valaha készült egyik legjobb és legnagyobb hatású videójátékként tartják számon, ami főként a két főszereplő, Joel és Ellie kapcsolatának köszönhető. Játékmenet termén ugyanis egyáltalán nem találták fel a kereket a készítők, hiszen az alapokat tekintve egy „egyszerű” TPS-ről beszélünk, amit végül a világépítés és a filmszerű tálalás repített a csillagok közé. Na meg persze Troy Baker és Ashley Johnson kimagasló alakítása, akik játékban addig még soha nem tapasztalt módon keltették életre a lányát elvesztő Joelt és a kegyetlen világban felnövő Ellie-t. Kettejük viszonya eléggé viharosan indul, éppen ezért nevezhetjük bravúros írói (és rendezői) teljesítménynek, hogy a stáblistára lényegében apa-lánya kötelék alakul ki közöttük – bár ennek alapját egy végzetesnek bizonyuló hazugság adja, ugyebár. Ellie már csak azért is megérdemelte az ezüstérmet, mert nem csupán a cselekmény katalizátoraként szolgál, de a játékmenetnek is a szerves része, hiszen ahogy haladunk előre, úgy válik egyre aktívabbá a harcok során, sokszor pedig a továbbjutás kulcsát is ő jelenti. Akad viszont egy szereplő, aki még nála is jobban kiveszi a részét a küzdelmekből.

1. Atreus (God of War)

Talán nem nagy meglepetés, hogy az összeállítás első helyére a Santa Monica Studio 2018-as mesterműve, a nagymúltú szériát az alapjaitól megváltoztató God of War került. Kratos fagyos északra kalauzoló története önmagában véve is szinte hibátlan (akár a játékmenetet, akár a sztorit és a prezentációt vesszük alapul), de a recepthez még azt is sikerült hozzáadniuk a készítőknek (leginkább a projekt felett bábáskodó Cory Barlognak), hogy a folyton dühös félistennek ezúttal apaként kell helytállnia. Pontosabban kellene, hiszen – akárcsak a The Last of Us esetében – eleinte képtelen felnőni a feladathoz, és számos (konfliktusokkal teli) játékórának kell eltelnie ahhoz, hogy Atreus-t ne felesleges teherként, hanem ténylegesen a fiaként kezelje. Ezt talán az szemlélteti a legjobban, hogy eleinte még a nevét sem hajlandó kimondani, csupán Boy-ként (fiú) hivatkozik rá, és szinte mindenbe beleköt, amit az ifjú csinál vagy mond. A későbbiekben aztán fokozatosan elkezd felolvadni a jég (persze csak képletesen, hiszen jön a Ragnarök), az egészben pedig az a legnagyobb bravúr, hogy a narratívára maga a játékmenet is rímel. Értendő ezalatt, hogy Atreus képességeit és felszerelését a gyakorlatban is fejleszthetjük, így a fiú fejlődése nemcsak Kratos szavaiban köszön vissza, hanem ténylegesen is érezzük a hatását. Többek között ezért is éreztük úgy, hogy ő kapja a képzeletbeli koronát, még ha a Naughty Dog játéka drámaibb jelenetekkel is szolgált.

Mint mindig, természetesen most is akadnak olyan címek, amelyek végül nem kerültek fel a listára, ugyanakkor könnyedén itt lenne a helyük. A Bioshock Infinite Elizabeth-jének például csak a Half-Life 2 iránti rajongásom miatt jutott hely a felsorolásban, hiszen alapvetően kiváló párost alkotnak a játék főhősével, Booker DeWittel. De az Uncharted 4: A Thief’s Endben is öröm hallgatni, ahogy a Drake tesók folyamatosan ugratják egymást, ahogy Ratchet és Clank (igen, mi is érezzük a PlayStation dominanciáját), valamint Lee és Clementine (The Walking Dead) kapcsolata is rendkívül sokat hozzátesz az élményhez.