Vannak olyan játékok, melyekben a beesteledés körülbelül annyiból áll, hogy a fejlesztők kicsit lejjebb tekerik a fényerőt, és csillagokat festenek az égboltra. Személy szerint én ezt kissé lusta megoldásnak tartom, ugyanakkor a döntés érthető, a realisztikusan ábrázolt éjszaka ugyanis játékélmény szempontjából nem mindig előnyös, sőt vezethet kimondottan frusztráló pillanatokhoz is. Akadnak ugyanakkor stúdiók, akik mégiscsak megpróbálkoznak a tényleges sötétséggel, és ez néha még kifizetődőnek is bizonyul. Ezen játékokból szemeztünk most.
5. Kingdom Come: Deliverance
A cseh Warhorse Studios 2018-as RPG-je, a Kingdom Come: Deliverance anno leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy teljesen valósághű módon ábrázolta a 15. századi Bohémiát, ez pedig nem csupán arra terjedt ki, hogy nem kellett sárkányokkal és egyéb fantasy lényekkel hadakoznunk, de játékmenet terén is fő szempont lett a realizmus. Ez magában foglalta a különböző túlélő mechanikákat (evés, ivás, fürdés, pihenés stb.), az NPC-k hozzánk való viszonyulását, és természetesen az éjszakát is. A játék annyiból kakukktojás ezen a listán, hogy az éj leple itt lehet a barátunk is – már amennyiben lakott területen tartózkodunk, hiszen a tolvaj lelkületű játékosok (jelen), némi zsákmány reményében, az árnyékok közt lopódzva „némileg” könnyebben törhetnek be a gyanútlan áldozatok otthonaiba. Ha viszont kint, a vadregényes tájon borul ránk a sötétség leple, nos, az okozhat néminemű problémát. A vaksötét erdőben bolyongva ugyan elővehetünk egy fáklyát (már ha épp van kéznél), annak fényét viszont az itt-ott táborozó kunok szempillantás alatt észreveszik, ők pedig – velünk ellentétben – nagyon is jól látnak a sötétben, így konfrontáció esetén általában nem ők húzzák a rövidebbet. Különösen a gyorsutazás az, ami egyáltalán nem javallott, miután lemegy a Nap.
4. Metro Exodus
A 4A Games 3. Metro-játéka az első a sorozatban, ami a félig-meddig nyílt világ mellett napszakváltozással is rendelkezik, ez pedig ad némi taktikai mélységet az amúgy sem „ajtóstól a házba” jellegű játékmenethez. Az emberek lakta bázisok kipucolásához a legtöbbször kifizetődő megvárni az estét, hiszen sokkal nehezebben vesznek minket észre, és többségük ilyenkor amúgy is nyugovóra tér, szóval a mozgolódás is kevesebb. A radioaktív sztyeppéken ugyanakkor csak ilyenkor kezdődik az élet, veszélyes mutánsok indulnak vadászatra, Artyom pedig relatíve könnyű préda a semmi közepén, miközben úgy világít a zseblámpája, mint egy karácsonyfa. Különösen nehezebb fokozaton jelent kihívást az éjszaka, amikor nem csupán kevesebb erőforrásból kell gazdálkodnunk, de a horrorfilmekből szabadult rémek is szívósabbak. Emellett az első, lápos területen könnyedén vízbe is eshetünk egy-egy óvatlan lépés után, szóval a szörnyek mellett még a terep sem kimondottan a barátunk. A telihold ugyan ad némi fényt (és az általa megvilágított terep látványnak sem utolsó), de a nappali álmot alvó lények miatt így is erősen meggondolandó az éjszakai portyázás.
3. S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl
Ha pedig már Metro, természetesen a másik ukrán csoda sem maradhat ki. A GSC GameWorld állítólag – érthető okokból – nem áll túl jól a második rész munkálataival (bár ezt folyton meg is cáfolják), de így is van három S.T.A.L.K.E.R. (melyek közül amúgy bármelyiket választhattuk volna), amivel el lehet ütni az időt. Pláne, hogy ezek a játékok a modderek közbenjárása miatt a mai napig szolgálnak új, vagy épp korszerűsített tartalommal. A Zóna önmagában nézve is rengeteg potenciális „sírforrással” szolgál, ez pedig csak hatványozódik, miután a Nap a horizontvonal alá bukik.
Az Exodusszal ellentétben itt a Kalasnyikovot szorongató bakák is borsot tudnak törni az orrunk alá, pláne sötétedés után, ugyanakkor ők jelentik a kisebbik gondot. Nagyobb probléma, hogy az éjszaka itt ténylegesen azt jelenti, hogy koromsötét van, a mindenhol jelenlévő anomáliák pedig még nappal sem mindig észrevehetők, így elég akár egy meggondolatlan lépés, hogy egy darabokra szaggató örvényben találjuk magunkat. Emellett a mutánsokat is nehezebb észrevenni, egy amúgy is láthatatlanná válni képes bloodsucker éjszakai felbukkanása például garantált szívroham. Persze megvan a varázsa annak, ha a sötétben kóborlunk: egy közeledő vihar villámlásának látványa, majd a hirtelen ránk zúduló eső olyan hangulatot kölcsönöz a játéknak, amit azóta sem tudott megismételni semmi. Csak hát úgy nehéz átadni magunkat az élménynek, ha közben a szélrózsa minden irányából érkeznek a fenyegetések.
2. Dying Light
Ez a lista nem igazán létezhetne a Techland legendás zombis címe nélkül, hiszen a Dying Lightnak már a szlogenje is az, hogy „Jó éjszakát, és sok szerencsét!”. A program lényegi részét képezi az éjszakai menet, ami ugyan teljességgel ki is hagyható (maximum a fejlődés lesz lassabb), ugyanakkor van annyira izgalmas és adrenalindús, hogy minimum egyszer mindenki kipróbálja. Ugyanis míg nappal csupán csoszogó élőholtak róják az utakat, arra várva, hogy miszlikbe aprítsuk őket a számos fegyver egyikével, addig az óra csipogása után ők már csak statiszták csupán, a főszerepet pedig a volatile-nak nevezett rémségek kapják, akik bizony ránk vadásznak, méghozzá nem is akárhogy. A meglehetősen gyors és agilis szörnyek ellen parkour képességeink mit sem érnek, hiszen játszi könnyedséggel másznak utánunk az épületek tetejére, emellett pedig nem csupán erősek, de szívósak is. Nem halhatatlanok ugyan, de így sem mindig éri meg a harc, sőt az esetek többségében (pláne kisebb szinten) illik elkerülni azt. Legjobb barátunk ellenük az UV lámpa, amiből nálunk is lehet, de a Harran városában található csapdák formájában is aktiválhatók. A The Following című kiegészítő annyiból még növelte is a tétet, hogy a volatile-fészkeket csak éjszaka tudjuk kipucolni, hiszen nappal ott szunyókálnak a lények. A feszült percek garantáltak.
1. The Forest
Ugyan túl sok túlélőjátékkal nem játszottam életem során, de az biztos, hogy az Endnight Games 2018-ban megjelent programja nálam az első helyet foglalja el, és ezen a nemrég megjelent Grounded sem változtatott. A The Forest alapból legendássá vált azzal, hogy az egyik első olyan játék, ami kilépett a korai hozzáférésből, és valóban megjelent a teljes kiadás. De emellett a túlélő elemeket a horrorral ötvöző játékmenete az, ami miatt sokan rajonganak érte. A repülőgép-szerencsétlenség után magához térő főhős kalandja alapjáraton nem különösebben irigylésre méltó fajta, hiszen meg kell találnia eltűnt fiát, de emellett a sziget nem túl vendégszerető lakóival – akik nem mellesleg kannibálok – is fel kell vennie a harcot, sőt néha inkább a nyúlcipőt. Ha pedig a bennszülöttek nem jelentenének elég veszélyt, ott vannak még a groteszk, a testhorrort kimaxoló mutánsok is, szóval egy valódi tortúra vár arra, aki beleveti magát a programba.
A horrorszegmenseket leginkább a koromsötét barlangrendszerek felfedezése teszi ki, ugyanakkor kint is para tud lenni a helyzet, főleg, ha ránk esteledik. A lista legtöbb tagjához hasonlóan ugyanis az egyenlő azzal, hogy semmit nem látunk, ellenben halljuk, hogy körülöttünk strázsálnak a kannibálok (jobb esetben „csak” azok), emellett pedig még a környezeti viszontagságokkal is meg kell küzdeni, így az éhség, szomjúság, eső mellett könnyedén meg is fagyhatunk. Mindemellett gondosan megépített erődünk sem feltétlenül jelent 100%-os biztonságot, hiszen a falak nem elpusztíthatatlanok. Mindent összevetve azért került az első helyre a The Forest, mert a többi címhez képest sokkalta kiszolgáltatottabbak vagyunk, ez pedig többszörösen igaz az esti utakra.
Ezek lettek volna az éjszakát a barátságtalan oldaláról bemutató játékaink, de természetesen ezeken kívül is akadnak címek, melyekben nem feltétlenül szerencsés sötétben bóklászni. A The Witcherben például sokkalta aktívabbak ekkor a „halottizék”, és a vérszívók is előmerészkednek rejtekhelyeikről, de a Red Dead Redemption 2-ben sem tanácsos az éj leple alatt felfedezni, mondjuk, a mocsarat – és nem csupán a szellemek miatt. Neked mi a kedvenced, melyik játékban féltél leginkább az éjszakától?
