Jónéhány alkotás szereti keverni a különböző műfajokat, hiszen egyrészt a változatosság gyönyörködtet, másrészt, ha jól sül el a dolog, akkor az eléggé megdobhatja az élményt. A horror pedig egy olyan zsáner, ami lényegében képes garantálni az emlékezetes pillanatokat, nem csoda hát, hogy számos alkotás vegyítette elemeit a saját műfajával, legyen az akció, lopakodós, vagy épp szerepjáték. Listánkban ezúttal olyan játékokat szedtük össze, amelyek alapesetben nem arról szólnak, hogy a frászt hozzák a felhasználókra, ugyanakkor tartalmaznak olyan szegmenseket, amelyek képesek minket kiugrasztani a gatyánkból.

5. A rémálom szekvencia (Max Payne)

A Remedy 2001-es sikerjátéka (melynek egyébként már nagyban készül a felújítása) a töméntelen akciót helyezte a középpontba, méghozzá oly módon, ahogy előtte még soha egy alkotás sem (azóta viszont nem is kevés). Leginkább a Mátrixból kölcsönzött időlassítás, a bullet time az, ami kiemelte a Max Payne-t a külső nézetes lövöldék tömegéből, hiszen ezáltal Max, a családját elvesztett ex-zsaru bosszúhadjárata felettébb látványos harcokkal lett kikövezve, az élményről nem is beszélve. No, a rémálom szekvenciában nem kerülünk lassan szálló lövedékeket, és nem szórjuk az ólmot 360°-ban, ellenben ismét átélhetjük a történet mozgatórugójának tekinthető eseményeket, méghozzá eléggé szürreális formában.

Végtelennek tűnő, üres folyosók, a semmibe vezető vércsíkok, teljes sötétség, miközben mindenfelé sikolyok és gyermeksírás hallatszik… ez az a fajta álom, amiből mindenki a lehető leghamarabb szeretne felébredni. A fejlesztők ráadásul úgy gondolták, hogy egy tortúra nem elég a főszereplő számára, így a szekvenciának egy némileg tüzesebb hangulatú (de pályaszerkesztés szempontjából ugyanolyan borzalmas) folytatása is van, sőt a Max Payne 2 is tartalmaz hasonló jeleneteket, már némileg kidolgozottabb formában. Ha ezek a részek a játékosoknak nem is feltétlenül okoztak álmatlan éjszakákat, játékmenetben és hangulatban markánsan eltértek az alaptónustól.

4. A kripta (Return to Castle Wolfenstein)

Maradjunk 2001-nél és a lövöldözésnél, csak immáron belső nézetben. A Nerve Software által fejlesztett Return to Castle Wolfenstein a széria talán legjobb darabjának tekinthető (az én listámon legalábbis mindenképp az első), B.J. Blazkowicz kalandja pedig már az intro során világossá teszi, hogy az okkulttal bőven lesz dolgunk. A természetfeletti pedig meg is érkezik a Dark Secret című fejezet második pályáján, ami találóan a Catacombs (katakombák) nevet viseli, melyet a szintén sokatmondó Crypt (kripta) követ. A játékban eddig a pontig csak katonákra lövöldözünk, a dohos járatokba érve viszont ők jelentik a kisebbik problémát, a sírokból ugyanis felkeltek a holtak, és egyáltalán nem örülnek a jelenlétünknek. A fritzekkel egyetemben a föld alatt mi is csak prédák vagyunk, és bár holmi múmiák természetesen nem állhatnak az utunkba, a hirtelen jött hangulatváltás így is sokkolóan hat, pláne, hogy az atmoszféra megteremtésében kiváló munkát végeztek a fejlesztők. A fáklyák pislákoló fényében lassan közeledő zombik, az ügyesen időzített jumpscare-ek csupán a jéghegy csúcsát jelentik, leginkább a hangok varázsolják horrorisztikussá az élményt. A lények üvöltéseit és a baljóslatú zenét nem könnyű elfelejteni.

3. Ravenholm (Half-Life 2)

Ismét egy FPS, ráadásul az egyik legjobb, ami valaha készült. Gordon Freeman második (és, ha a két kiegészítőt nem számoljuk, utolsó) kalandja kimondottan változatosra sikeredett, mind a helyszínek, mind pedig a játékmenet szempontjából. A Half-Life 2 pályái közül messze kiemelkedik a hamar legendássá vált (az Arkane még egy különálló, ennek a helyszínnek szentelt kiegészítőn is dolgozott) Ravenholm, a hely, amitől mindenki óva int, tehát értelemszerűen ott kötünk ki egy sajnálatos incidenst követően. A szerencsétlenül járt településsel a Valve lényegében a gravitációs fegyver képességeit szerette volna demonstrálni, de ennél sokkal többet kínál a szebb napokat is látott város, amit mostanra már csupán elveszett lelkek laknak.

A macskaköves utcákat csupán zombik róják, na meg Grigori atya, aki megbízható sörétesével hirdeti az igét, elméjét pedig jól láthatóan megviselték a történtek. Ravenholm egy igazi hangulatbomba, ami nem hirtelen ránk támadó rémségekkel próbálja megemelni a pulzusszámot (bár azért akad pár, a sötét sarkokból előugró alak), inkább az elhagyatottság érzése az, ami szépen lassan ránk telepszik, miközben próbálunk kijutni az elátkozott városból. A lista előző címéhez hasonlóan itt is kiemelendők a hanghatások. A távolból hallatszó üvöltések, a disszonáns zene mind-mind hozzátesz ahhoz, hogy a gyéren bevilágított szobák és szűk sikátorok még sokáig velünk maradjanak.

2. Ocean House Hotel (Vampire: The Masquerade – Bloodlines)

Mégis mitől félhet egy vámpír (mármint a napfényen kívül persze), mikor ő maga az, akitől tartani kell? Nos, a Troika Games 2004-ben megadta a választ, bár tény, hogy The Ghost Haunts at Midnight címet viselő küldetés során nem a főszereplő, hanem a játékos az, aki nem bírja idegekkel a kísértetjárta hotelben való bolyongást. Utunk ekkor ugyanis egy mostanra bezárt szállodába vezet, ahol korábban véres gyilkosságok, egészen pontosan egy családirtás történt. Az eset részletei azóta sem lettek tisztázva, a féltékenységből elkövetett mészárlás viszont nyomot hagyott az épületben.

A családfő és az anya azóta is a folyosókon kószálnak, és egyáltalán nem örülnek a jelenlétünknek – pláne, hogy egy személyes tárgyat kívánunk eltulajdonítani. A borzongató atmoszférán túl ez fejezet ténylegesen tartalmaz horrorisztikus, ijesztő részeket, a távolban utat mutató nőalak még hagyján, de a baltával a kezében sétáló apa látványa már képes ránk hozni a frászt. Nem is beszélve arról, hogy az entitások előszeretettel dobálóznak mindenféle tárgyakkal, aminél jobb jumpascare-forrást elképzelni sem lehet. A nyomasztó hangvételt erősítik az itt-ott fellelhető újságcikkek (az egyikből például kiderül, hogy az fiúgyermek fejét a mosógépben találták meg), na meg persze a fényforrások és az élénk színek szinte teljes hiánya. Témájából adódóan számos természetfeletti, sokszor groteszk elem található a Bloodlines-ban, de talán egyik sem nyújt annyira borzongató élményt, mint az elhagyatott hotel.

1. Árvaház (Thief: Deadly Shadows)

A Thief-szériában az árnyékok a legjobb barátaink, hiszen egy mestertolvajt alakítunk, aki a sötétben meghúzódva igyekszik elkerülni a rend éber őreit, miközben mindenféle értékes dolgokat tulajdonít el. A sorozat már az első résztől fogva tartalmazott természetfeletti elemeket, de rémisztőbe nemigen ment át, egészen a 2004-es Deadly Shadows Robbing the Cradle küldetéséig, ami még a Silent Hillen edződött játékosokat is próbára tette. Drept felügyelő tanácsára Garrett egy először elmegyógyintézetként, majd később árvaházként funkcionáló épületbe megy nyomozni az őt korábban megtámadó boszorkány ügyében, de amit az elhagyatott falak között talál, abban nincs túl sok köszönet.

A Cradle ugyanis emlékszik mindazokra, akik benne tartózkodtak, így miközben főszereplőnk segít eltüntetni egy Lauryl nevű kísértet nyomait, ő maga is bekerül az épület „tudatába”, ellehetetlenítve ezzel a menekülést a kísértetjárta kúriából. A szintet sokan máig az egyik legfélelmetesebb videójátékos helyszínnek tartják (a nem horror műfajban indulók közül legalábbis mindenképp), és nem véletlenül. A sötétség itt maximum az épületben csoszógó, félelmetes zombik elkerülése miatt hasznos, alapjáraton csak még tovább növeli a parafaktort, amit a kiválóan sikerült hanghatások amúgy is képesek végig magasan tartani. A küldetés ráadásul kellően hosszú is (pláne a listán szereplő többi címhez képest), így mire nagy nehezen sikerül megszökni a csapdából, valószínűleg mindenki színek és napfény után epekedve áll fel a székéből.

Ez lett volna post-halloweeni összeállításunk, de természetesen most is vannak olyan alkotások, melyek már nem fértek fel a listára. A Winter Lodge a Fable 2-ben például kívülről egy csalogató, otthonos házikónak néz ki, belépve viszont egy romos, elhagyatott épületté válik, csontvázakkal, és egy kínzókamrával. De a leginkább a szüntelen hentelésről szóló Painkiller Asylum nevű pályája is horrorisztikus atmoszférával rendelkezik, ahogy a The Last of Us Part 2 kórházi alagsora is megér egy misét, élén a Rat kinggel.