Vannak olyan alkotások, melyek szimplán csak hibásan, félkészen jelennek meg, ez azonban később orvosolható – már persze, ha a fejlesztők is úgy akarják. Ahogy nő a játékok komplexitása, úgy gyarapodik az ilyen címek száma is, hisz minél bonyolultabb valami, annál több esély van arra, hogy a dolgok nem az elképzelések szerint alakulnak. Listánkban viszont most nem szimplán bugosan megjelent játékokat szedtünk össze (közhely, de akkor lényegében Bethesda-programokkal is megtölthettük volna), hanem olyanokat, melyek vagy tényleg botrányos állapotban voltak a megjelenéskor, vagy kivágott tartalomból, mechanikákból volt túl sok. De a lényeg: ennek ellenére is remek szórakozást nyújtottak.

5. Cyberpunk 2077

Kezdjük is a legfrissebbel, és talán a legnyilvánvalóbbal. A CD Projekt RED hosszú éveken át fejlesztett grandiózus szerepjátéka nem éppen azt a minőséget képviselte a megjelenésekor, mint ami előzetesen ígérve lett, és akkor most nagyon finoman fogalmaztam. A konzolos verziókról nem szeretnék szót ejteni, mert azok nem igazán esnek bele a „félkész de jó” kategóriába, szimplán élvezhetetlenek voltak. Nem úgy a PC-s változat, mely ugyan szintén a játéktörténelem egyik legnagyobb marketinges melléfogásának áldozata lett, játékként azért hozta a CDPR-tól megszokott színvonalat – legalábbis ami a főbb szempontokat illeti. A történet remek, karakterei őszintén szerethetőek vagy épp utálhatóak, az atmoszféra pillanatok alatt képes beszippantani a műfaj rajongóit, és még játékmenet terén is okozott meglepetéseket. Például a harcrendszer kimonodottan remek lett, amivel kapcsolatban azért voltak kételyek, hisz a Witcher-játékok sem a kifinomult harci mechanikákról híresek. Na, de a feketeleves, tehát a be nem váltott ígéretek: Night City lakói céltalanul bolyongó bábuk csupán, holott egy élő-lélegző világ lett beígérve, sőt ezzel volt leginkább promózva a játék. Ez talán a legszembetűnőbb, de emellett is akadtak hiányosságok rendesen, kezdve a rendőrök borzalmas implementációján át a siralmas AI-ig, olyan „apróságokkal” színesítve a repertoárt, mint a bejárhatatlan területek, a töméntelen bug, és a hiányzó mechanikák, mint például az apartmanok vásárlása, metrózás, átvezetők, a világ reagálása V-re satöbbi. Hosszú hónapokon keresztül még a víznek sem volt animációja, de ez már csak az i-re a pont, mert ha ez a legnagyobb baj, a játék fel sem kerül erre a listára.

4. Mafia 2

Nehéz egy olyan kultikus játékhoz méltó folytatást készíteni, mint a 2002-ben megjelent Mafia: The City of Lost Heaven. A 2K Czech azonban megpróbálkozott vele, a 2010-ben megjelent második rész pedig, ha nem is ért az előd nyomába, azért így is remek lett. Vito Scaletta Empire Bay-be kalauzoló története egy igazi gengszter-sztori, tele emlékezetes figurákkal és küldetésekkel, különösebb problémák a játékmenettel sem voltak. Az pedig a mai napig igazi bravúrnak számít, hogy a történetben levő tíz éves ugrás nemcsak említés szintjén vagy felirat formájában van feltüntetve, de a teljes évszakcserén felül új zenék, járművek, a kornak megfelelő öltözékek várják a börtönből szabaduló főhőst. Valószínűleg ez lehetett a legfőbb ok (egy ilyen dolog azért eléggé erőforrás-emésztőnek hangzik), hogy a játékosok az amúgy hangulatos várost kissé üresnek érezték, mert hát tény, ami tény, nem nagyon volt mit csinálni a fő küldetéseken, vagy a céltalan autókázáson kívül.

Eredetileg azonban akadt tennivaló rendesen, de ezek sajnos ki lettek vágva a végső verzióból. Legalább két karakter, Charlie Lopez és Monique biztosan a kukában landolt, előbbi mellékküldetésekkel szolgált volna, a hölgyet pedig Vito barátnőjének szánták. A játékmenetet színesítő tevékenységeknek gondolták ki a fejlesztők a harcosok klubját (nem azt, amiről nem lehet beszélni), a lőteret (ehhez kapcsolódóan pedig a fegyverekhez szerezhető engedélyt), a taxizást, a kutyaviadalt, a letartóztatásnak való ellenállást, de egy reputációs rendszer is tervben volt a fejlesztés korai szakaszában, ami kimondottan illik az alvilági témához. Emellett hat darab megvásárolható ingatlanról is le kellett mondani, valamint Vito legénylakásának változásai is le lettek söpörve az asztalról. Ami viszont talán a legfájóbb, az a befejezés. Alapból négy különböző epilógust szántak az amúgy remekbeszabott történetnek, ebből maradt végül egy, és az utolsó fejezeten látszik is picit a kapkodás, van némi hiányérzete az embernek. A játék viszont így is kultikus státuszba emelkedett (ennek örömére kapott is egy kissé felesleges remastert), néhány aspektusa a mai napig kiemelkedő, de a fenti sorokat olvasva azért ott motoszkál a gondolat: Mi lett volna, ha?

3. Vampire: The Masquerade – Bloodlines

A jobb sorsra érdemes Troika Games 2004-ben megjelent hattyúdala egy nagyon szomorú história, sok szempontból ugyanis mai napig az egyik legjobb szerepjátéknak tekinthető a World of Darkness világán alapuló vámpíros sztori. Kezdve például az atmoszférával... és így félúton meg is ragadnám az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a nyilvánvalóra: a listán szereplő öt cím nem csupán abban hasonlít, hogy nem igazán lettek befejezve, de abban is, hogy a hangulat az, ami legfőképp menti az élményt. Ez pedig különösen igaz a Bloodlines-ra, melynek minden egyes helyszíne egyedi és emlékezetes, a történet csavaros és kellőképp hosszú, tele remekül megírt karakterekkel, a mellékküldetések pedig olyannyira parádésan lettek megalkotva és kivitelezve, hogy az egyszeri játékos még a Witcher 3 vagy a Skyrim után is elismerően csettint.

Nem kerülgetném azonban a forró kását: Nagyon messze volt a játék 2004-ben a kész állapottól, és a stúdió csődje után rájuk már nem is nagyon lehetett számítani, hogy valaha be lesz fejezve. Nem úgy a rajongókra, akik szépen lassan elkezdték visszapakolni a hiányzó tartalmakat, és javítani a hibákat, az erre hivatott Unofficial Patch legutóbbi változata pedig 11.2-es verziószámon áll, ami jól jelzi, hogy volt dolog bőven. A Valve Source motorját nem igazán tudták kezelni a fejlesztők (ami pláne szembetűnő, mert a Half-Life 2 után jelent meg), ez látványban, fizikában és animációkban is megmutatkozott. De ki lett vágva egy rakat fegyver, a tervezett multiplayer mód, olyan küldetéstárgyak, melyek nélkül be sem lehetett fejezni az adott missziót, valamint legalább öt helyszínt és jópár képességet is töröltek. Ezek zöme viszont mostanra visszakerült, így a játék nagyjából úgy fest, ahogy 18 éve kellett volna. Kár, hogy nem így alakult, a Bloodlines azonban ennek ellenére is felejthetetlen élményt nyújtott már akkoriban is.

2. Gothic 3

A Piranha Bytes sosem arról volt híres, hogy bármelyik játékát is sikerült befejeznie, bár akad pár üdítő kivétel, például a Risen első része már a debütáláskor is rendben volt. Mindezek közül azonban „kiemelkedik” legendás sorozatuk, a Gothic 2006-ban megjelent harmadik része, melynek állapota valahol a katasztrofális és a vállalhatatlan között lavírozott a kiadásakor. Akárcsak a Bloodlines esetében, úgy itt is a közösség sietett az alig pártucat főt számláló német csapat segítségére (akik azért nem is törték össze magukat az igyekezetben, hogy helyrepofozzák a programot), a nem hivatalos javítás legutóbbi, 1.75-ös verziója csaknem egy gigás, ami ma már ugyan édeskevésnek számít, de egy szimpla DVD-n terpeszkedő játék esetében nagyon is számottevő. Ami a kivágott tartalmakat illeti, akkora gond nem volt, hisz a játék így is tartalmasan startolt, de az állapot már egy teljesen más lapra tartozik.

A srácok-lányok nem igazán ismerték az optimalizáció fogalmát, így akkoriban nem nagyon volt olyan gép, ami teljes pompájában tudta futtatni az amúgy valóban szép játékot. A sokszor már-már az élvezhetetlenség határát súroló teljesítmény ugyanakkor a jéghegy csúcsa csupán, majdhogynem eltörpült az olyan problémák, mint a teljesíthetetlen küldetések, a semmitérő páncélok, a néha sebezhetetlen ellenfelek, a rosszul belőtt sebzések (a varázslatokat kvázi lehetetlen volt túlélni), és a számtalan bug mellett. Legendás például a vaddisznó, melynek támadási sebessége olyan gyors volt kezdetben, hogy vele szembekerülni egyet jelentett a biztos halállal. De olyan anomália is sokszor ütötte fel a fejét, hogy az esőnek volt ugyan hangja, de effektje nem, és fordítva. És mégis: A Piranha Bytes varázslata így is működött. Szokás mondani, hogy a stúdió alkotásainak lelke van, és ez a Gothic 3 esetében is így volt. Myrtana élő, lélegző világát már az első nap élvezet volt felfedezni, belesni minden bokor mögé némi kincs reményében, rácsodálkozni a látványos, hatalmas vízesésekkel szegélyezett horizontra. Pláne, mikor felcsendültek Kai Rosenkranz csodálatos dallamai, melyek a mai napig ott vannak a legjobb játékzenék között. A játék NPC-i valóban életszerűnek hatottak, mindenkinek megvolt a napi rutinja (ez pláne az Oblivion sokszor nevetségesen viselkedő lakói után volt felüdülés), így a Gothic 3 már akkor is elkapta az embert, ha nem is csinált semmit, csak járt-kelt a vidéken.

1. Star Wars: Knights of the Old Republic 2 – The Sith Lords

A BioWare legendás szerepjátékának folytatása 2004-ben olyannyira hiányosan jelent meg, hogy a nemrégiben kiadott Nintendo Switch-verzióhoz alapból DLC-ként érkezett a Restored Content Mod, melynek célja a kivágott tartalmak visszaállítása. Ezzel szerintem tökéletesen leírtam, hogy mekkora bajok voltak az Obsidian alkotásával, de egy icipicit azért részletezném. A LucasArts mindenáron szerette volna, ha a KotOR 2 a boltok polcaira kerül az ünnepi időszakra, így a fejlesztők nemes egyszerűséggel nem tudták befejezni azt. Közel sem. A különböző bugok és glitchcsek jelenléte egy dolog, ez sokszor előfordul, de egy komplett bolygó kidobása például már egészen hajmeresztő, itt pedig pontosan ez történt, és az M4-78 nevű droid-planéta később szintén mod formájában került vissza.

Ennél is nagyobb baj, hogy a történet megértése szempontjából létfontosságú dialógusok is az időhiány áldozatai lettek. Emlékszem, harmadik végigjátszásra sem állt össze a sztori, és akkoriban még azt hittem, hogy bennem van a hiba, majd kiderült, hogy tényleg nem kerek a dolog. A befejezés is minimalizálva lett, amelyben a csapattársak sorsáról lett volna 1-1 átvezető, amiket végül nem kaptunk meg, legalábbis hivatalosan. Mindezek ellenére a The Sith Lords magasan az egyik legjobb, legérettebb Star Wars-alkotás, médiumtól függetlenül, melynek minden képkockájáról süt a fejlesztők tapasztalata és odaadása. Az írás fenomenális, a három Sith úr kidolgozása és történetbe integrálása pedig példaértékű, különösen Darth Traya, kinek filozófiájáról nem egy terjedelmes videóban értekeznek, annyira mélyreható. Mechanikák terén is több előrelépés történt az első részhez képest, ami a rövid fejlesztési idő fényében különösen elismerésreméltó. Egy szó, mint száz, a KotOR 2 az egyik legjobb dolog, ami a Star Wars-szal valaha történt, épp csak eleinte a lényeg volt az, ami „cseppet” hiányosan érkezett.

Ezek lettek volna hát a félkész, de élvezhető játékok, persze akad még ilyen bőven. A Mass Effect: Andromeda például, bár csalódástkeltő még a hibák javítása után is, a harcrendszer, a fejlődés, vagy épp a craftolás talán ebban a legjobb az egész sorozatban. De a Stalker-széria is megér egy misét, bár ezek esetében inkább az X-Ray motor a ludas, és a bajok forrása. És a Just Cause 3-ban is el lehetett szórakozni, pedig akadtak (és akadnak a mai napig) hibák és hiányosságok bőven. Ti mely játékokat szerettétek a befejezetlenségük ellenére?