Zene. Szinte egyidős az emberiséggel és mindig fontos szerepet töltött be a kialakulása óta. Az évezredek során rengeteg változáson ment át és még most is folyamatosan változik, de fontosságából semmit nem vesztett. Viszont sajna olyan szinten hétköznapjaink részévé vált, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. Ezért úgy döntöttem, hogy beletúrok a játékzenék világába és összeállítok egy teljesen szubjektív listát, hogy szerintem mely 5 játék rendelkezik a legütősebb soundtrackekkel. Két fő szempont alapján válogattam ki őket: az első, hogy legalább egyszer végigvittem-e az adott játékot (a konzoljátékok ezért kiestek, bocsi) és, hogy az adott program zenei anyaga egységes legyen és ne különböző előadók jogdíjas műveiből álljon. De térjünk is a lényegre.

5. Command & Conquer: Red Alert 2

Frank Klepacki 1991-től dolgozott a Westwooddal és mondhatni a neve egybeforrt a stúdióval és a C&C játékokkal. A legelső Red Alert hanganyagát '96-ban a Pc Gamer magazin megválasztotta az év videojáték zenéjének, én mégse ezt raktam fel a listámra, hanem a folytatásét. Hogy miért? Két okból is. Az első az emlékek miatt. A RA2 volt az első C&C játék, amivel játszottam, még a 2000-es évek elején, de már akkor magával ragadtak Klepacki industrial témái. A második ok pedig az, hogy az első részhez képest sokkal energetikusabb és keményebb lett a muzsika.

Azok közül, akik annak idején játszottak a RA2-vel, kinek ne húzódna gonosz mosolyra a szája, mikor eszébe jut, ahogy az Apocalypse tankok a Grinder c. szám zúzására hulladék vasat gyártanak a szövetségesek járműveiből? Vagy ahogy a prizma tornyok felfogják a vörösök rohamait, miközben az Industrofunk szól? De ami egészen biztos mindenkinek eszébe jut, az a Hell March 2. Az intróban hallhattuk először, mikor a szovjetek megindították az offenzívát az USA ellen és valószínűsítem, hogy már csak ezért is, sokak elméjébe beleégett ez a szám.

4. Crysis 2

Hans Zimmer, van még kérdés? Esetleg az, hogy miért csak a 4. helyet kapta? Röviden azért, mert rajta kívül még hárman (név szerint: Lorne Balfe, Tillman Sillescu és Borislav Slavov) dolgoztak a Crsyis 2 zenéjén és ez miatt helyenként kicsit megbicsaklik az album egységessége.  Persze ez csak akkor tűnik fel, ha az ember önmagában hallgatja a soundtracket, játék közben a váltakozások miatt (akció – nyugisabb rész – megint akció) egyáltalán nem észrevehető.

Azt kell mondanom, hogy eme album kiváló és ott a helye mindenképp egy ilyen listán, mivel a feladatát tökéletesen ellátja és rendesen feltolja az adrenalint az emberben egy-egy keményebb összecsapás során. Ráadásul olyan minőségű az egész, hogy akár egy blockbuster filmbe is beillene és ott is simán megállná a helyét.

3. DmC: Devil May Cry

A 2013-as DmC-t lehet gyűlölni és imádni, de az biztos, hogy az egyik legkirályabb zenei anyaggal rendelkezik. Nem tudom kinek a fejéből pattant ki, hogy felkérjék a Combichristot és a Noisia-t, hogy ők szolgáltassák a talpalávalót Dante démonirtó hadjáratához, de remek ötletnek bizonyult.

Egyszerre brutális és halál laza a zene, pont amilyen Dante is, épp ezért illeszkedik tökéletesen a játék világába. Szinte elválaszthatatlanok egymástól, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, ha elindítjuk a Vergil's Downfall dlc-t. Ugyanis abban már egyik banda szerzeménye se köszön vissza és ez is hozzá járul ahhoz, hogy a dlc olyan semmilyen lett.

2. Dark Souls mind

Lehet kicsit elfogult vagyok a Souls játékok zenéjével kapcsolatban, de azt kell mondanom rájuk, hogy közel tökéletes mesterművek. Önállóan hallgatva is képesek megdobni az ember adrenalinját, hát még játék közben, mikor épp egy több emelet magas rettenet próbál kinyírni minket.

De nem csak emiatt gondolom zseniálisnak a DS tételeit, hanem azért is, mert egyfajta kettősség jellemzi őket. Az első pár alkalommal mikor hallod őket akkor még az elkerülhetetlen vég szimfóniáját jelentik számodra, hogy később, amikor már kiismered a bossokat, már a remény himnuszává váljanak.

1.  DOOM

Anno a Doom 3 szakított az elődök játékmenetével és egy lassabb, inkább túlélőhorrorosabb irányba ment el, ami a soundtracken is érezhető volt.  Aztán sokáig úgy tűnt, hogy a szériát utol érte a végzet és örökre feledésbe merül, míg nem a Bethesda fel nem támasztotta.  Egy vérbő, pörgős FPS-t kaptunk, melyhez 100%-ig passzoló muzsikát szállított Mick. Súlyos gitárriffekkel operáló indusztriális metált kaptunk, de Mick úgy gondolta nem elég, ha simán megírja a számokat, aztán majd a többiek szépen bedobálják őket, ahová kell és kész.

Zenészünk részenként vette fel a muzsikákat. Az intro és az outro fix pontok, de a közte levő komponensek a játékstílusunktól függően változnak.  Ha épp berserker üzemmódban téped le a démonok állkapcsát, vagy megállás nélkül irtod őket a duplacsövűvel, akkor a zene is ehhez fog alkalmazkodni és úgy adagolja szépen egymás után a kemény riffeket, de ha elmúlik a powerup, vagy épp átmenetileg elfogytak a dögök, akkor lassabb, de feszültebb részek következnek, amik felkészítenek az újabb hullámra.

És mi a helyzet veletek? Volt már olyan játékzenei élményetek, ami után legszívesebben kézzel hasítottátok volna szét még az atommagot is?