Doom, The Division, Overwatch, XCOM 2… A nagy neveket mindenki ismeri, sokan kapásból tudják, melyik mikor és mire jelenik meg. Na de mi van a kisebb, független fejlesztők játékaival? A Top 5 rovat legújabb cikkében öt olyan játékot szedtem össze, amik mögött nincsenek hatalmas stúdiók kiapadhatatlan pénztárcával (és szoros határidőkkel…), nem bírnak több száz fős stábbal, mégis ígéretesnek tűnnek, s lehet, hogy jobban fogunk ezekkel szórakozni, mint az AAA-kategória idei képviselőivel.
5. Strafe
A Strafe kicsit kakukktojás, mert egyáltalán nem biztos, hogy idén megjelenik. A készítők maguk 2016 végére, 2017 elejére lőtték be, de mivel egy faék egyszerűségű játékról van szó, mi se legyünk borúlátóak. A Strafe ugyanis a Final Doom, a Duke Nukem 3D és a Quake örököse akar lenni. Anno egy olyan reklámvideóval mutatkozott be, amely simán elment volna egy gore mozi trailerének is, ezzel felpezsdítve a nosztalgiára vágyók érdeklődését. Aztán a lelkesedés visszaesett körülötte, túl lassúnak, túl kezdetlegesnek tűnt, ám a pre-alfa változat megjelenése jól meglökte a Kickstarteres kampányt, aminek hála elkészülhet ez a múltidéző FPS.
Mivel a Strafe 1996-ot akarja rövid időre visszahozni, senki se számítson erős történetre, inkább csak ennyire: nagy katona megy kinyírni gonosz szörnyeket. Amire viszont nagyon-nagyon számíthatunk, az vér, sok vér és még több vér, s ez a sok vér pár ezer tonna ólom és robbanás okozta csonkolás közepette fog a pályák különböző pontjaira fröccsenni.
Strafe megjelenés: 2016 vége, 2017 eleje / Platformok: PC
4. The Witness
A listán szereplő játékok közül a legkonkrétabb és legkorábbi megjelenéssel Jonathan Blow, a Braid készítőjének második alkotása, a The Witness bír. A Myst-sorozatra hajazó játékban egy rejtélyes, az említett Braid helyszínénél tízszer nagyobb szigeten kell 667 háromdimenziós feladványt megoldanunk – a maximalisták egy időre le lesznek foglalva.
A fejtörők nehézségükben igen változatosaknak ígérkeznek, például a legnehezebb szinte megoldhatatlan – Blow szerint mindössze a játékosok egy százaléka fogja önerőből megfejteni ezt a feladványt. Persze nem kell minden feladatot megoldanunk, egy átlagos játékos 20-25 óra alatt teljesítheti majd a programot, de aki ki akarja azt maxolni, az jobb, ha szabaddá tesz magának úgy 70-100 órát.
The Witness megjelenés: 2016. január 26. / Platformok: PC, PS4, iOS
3. Adr1ft
Az Adr1ft Adam Orth játéka, azé az emberé, aki anno szimplán lehülyézte azokat, akiknek nem tetszett az Xbox One kezdeti netfüggősége, ezért jól kirúgták a Microsofttól. Bánkódnia viszont nem kellett, hamar alapított egy stúdiót, a Three One Zerót és nekilátott kis csapatával összehozni egy kicsiny játékot.
Szó szerint kicsi, hiszen alig négy órát fog felölelni (és 20-30 dollárba kerül majd) ez a Gravitáció című filmre igencsak emlékeztető alkotás. A koncepció mindössze annyi, hogy űrhajósunkkal le kell jutnunk egy megrongálódott űrállomásról, miközben kiderítjük, mi a fene történt. Egyszerű, ám látványos megvalósítással – márpedig igencsak annak tűnik, ráadásul VR támogatást kap – és megfelelő hangulattal még nagyszerű játék is lehet.
Adr1ft megjelenés: 2016. március / Platformok: PC, PS4, Xbox One
2. Hellblade
A Ninja Theory egy ambiciózus és kreatív csapat – szeretnének minimális költségvetésből összehozni egy AAA-kategóriás indie játékot. Ez lenne a Hellblade, amit különleges hangulattal, erős, karakterközpontú történettel és szamuráj-jellegű harcrendszerrel akarnak kiemelni a TPS-ek szürke tömegéből. Lassan haladnak, hiszen kevesen dolgoznak rajta, és céljuk érdekében nem gazdálkodnak több tíz millió dollárból, éppen ezért sok dolgot maguknak kell megoldaniuk.
A kardozós-szörnyes Hellblade fejlesztése remekül nyomon követhető a Ninja Theory által rendszeresen kiadott fejlesztői naplók által. Ezeknek hála úgyszólván minden lépést láthatunk, a motion capture home made változatának megvalósításától kezdve a kelta és a viking mitológiára épülő világ kialakításán át a főhősnő, Senua megszületéséig.
Hellblade megjelenés: 2016 / Platformok: PC, PS4
1. No Man’s Sky
Míg a Star Citizen folyton éhes szörnyként nyeli a dollármilliókat a végelláthatatlan fejlesztés során, addig a Hello Games semmivel sem kisebb ambícióval hozza el nekünk idén júniusban a No Man’s Sky-t, anélkül, hogy kirabolná a fél játékközösséget. Ennek a játéknak tulajdonképpen ez az alapkoncepciója: minden gyerek szeretne egy űrhajót, amivel bejárhatja az univerzumot.
Ennek szellemében a No Man’s Sky ezt nyújtja: egy folyamatosan változó galaxisban csatangolhatunk a saját űrhajónkkal, felfedezve különböző bolygók különféle flóráját és faunáját. Mert biza itt simán leszállhatunk az utunkba eső bolygókra, de ez csak egy része a játéknak.
A No Man’s Sky ugyanis műfaját tekintve MMO, amiben a játékosok a szabad repkedés mellett kereskedhetnek, harcolhatnak (az űrben és a felszínen egyaránt) és gazdagodhatnak meg vagy éppen válhatnak kalózok áldozatává – vagy lesznek ők a kalózok. A játék tulajdonképpen egy megelevenedett űropera világa is lehetne, ahol a lehetőségek tárháza konvergál a végtelen felé. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy igencsak szép játékról van szó és akár VR-támogatást is kaphat, nos… Azt hiszem, kijelenthetem: 2016 legígéretesebb indie játéka a No Man’s Sky.
No Man's Sky megjelenés: 2016. június / Platformok: PC, PS4
Íme hát a lista azokról az indie játékokról, amikre érdemes lesz odafigyelni. Hogy beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket, az egyelőre jó kérdés. A No Man’s Sky-nál még mindig megvan annak az esélye, hogy egy szép nagy lufi, ami ki fog pukkanni. A Hellblade is megbukhat még azon, hogy AAA-kategóriásnak harangozták be, úgyhogy más szemmel fogunk ránézni, mint a többi indie játékra. Az Adr1ft talán csak egyszeri élményt fog nyújtani, a The Witness megbotolhat a fejtörőivel, a Strafe meg lehet, hogy képtelen lesz azt a nosztalgiafaktort hozni, ami megmentené az öncélú vérengzés bélyegétől, arról nem beszélve, hogy ami jó volt 1996-ban, az nagyon hamar unalmassá válhat 2016-ban.
Ráadásul rengeteg más játék is maradt, ami bár a listára nem fért fel, azért még érdemes megemlíteni. Ilyen a víz alá kalauzoló ABZU, a nyílt világú, puzzle-központú Rime, az 1960-as Oroszországba kalauzoló, klónokat felvonultató The Tomorrow Children, a Firewatch című kalandjáték, amiben egy tűztorony őrének bőrébe bújhatunk, vagy éppen a nagyszerű RPG folytatása, a Banner Saga 2.
Ti melyik 2016-ra datált indie játékokat várjátok?
Továbbá ne értem, hogy a NMS mitől "gyerekes"? A grafikai megjelenítés miatt? Mert ilyen alapon akkor a Borderlands is gyerekes. :D Nem tudom mire gondolhatsz.
Próbálom megfogalmazni mire gondolok. Nem elég élethű (nem a grafika). Bepattant az űrhajóba és zsupsz kinn volt az űrben, megnyom egy gombot és zsupsz leszállt kiszállt. Egy ilyen játékban én pont azt a szépséget és megfontoltságot keresem amit az Elite ad: hosszadalmas igazgatással leszállsz a megfelelő területen, leállítod a motorokat, hallod ahogy elcsendesülnek a gépek majd rátaposol az indításra és megremeg a kép ahogy a nagy gép erőt gyűjt magába és a gravitációval küzd ahhoz, hogy felemelje magát, harcolsz a fizikával, hogy megfelelő szögben indulj el stb. Nekem ez nagyobb élvezetet ad a felfedezésben mint a NMS gyors ugrálása.
Remélem így érthető mire gondolok. Persze lehet hogy ez csak videó alapján tűnik így, lehet, hogy a teljes verzió más lesz, lehet hogy stb... Amiben biztos hogy veri az Elite-et az a készültsége. Az Elite már 2 éve megy (asszem) és most hozták be az élettelen bolygókat, a NMS meg megjelenéskor tele lesz mindenféle színes világgal, sőt a gépből is ki lehet szállni.
Szóval nem azt mondom, hogy rossz lesz, csupán az Elite stílusa jobban bejön. Megjelenéskor biztosan nem, de valamikor ki fogom próbálni a NMS-t és remélem rájövök, hogy tévedtem. Addig is hátrébb tolódik a wishlist-en :D
A No Man's Sky-ért megőrültem mikor először bemutatták, aztán alábbhagyott az érdeklődésem mert még mindig nem tudták megmutatni, hogy mit is lehet benne csinálni, csak annyit hogy Math így meg Math úgy. Van egy pisztolyod amivel szórakoztató szétlőni minden robotot egy réten aztán másfél perc alatt meghalni. Na tessék most nézd meg mennyi pötty van a galaxisba. A bolygó felfedezése biztos nagyon érdekes lehet, de most vettem meg az Elite-et Horizons-al együtt és úgy érzem hogy a NMS az Elite nyomába sem érhet. Persze ez lehet azért van mert a NMS inkább "gyerekes" (no offense) az Elite meg szimulátor féle és nekem sokkal jobban bejön.
Továbbá ne értem, hogy a NMS mitől "gyerekes"? A grafikai megjelenítés miatt? Mert ilyen alapon akkor a Borderlands is gyerekes. :D Nem tudom mire gondolhatsz.
A No Man's Sky-ért megőrültem mikor először bemutatták, aztán alábbhagyott az érdeklődésem mert még mindig nem tudták megmutatni, hogy mit is lehet benne csinálni, csak annyit hogy Math így meg Math úgy. Van egy pisztolyod amivel szórakoztató szétlőni minden robotot egy réten aztán másfél perc alatt meghalni. Na tessék most nézd meg mennyi pötty van a galaxisba. A bolygó felfedezése biztos nagyon érdekes lehet, de most vettem meg az Elite-et Horizons-al együtt és úgy érzem hogy a NMS az Elite nyomába sem érhet. Persze ez lehet azért van mert a NMS inkább "gyerekes" (no offense) az Elite meg szimulátor féle és nekem sokkal jobban bejön.
Adr1ft még várós nálam.