Gyanítom, hogy aki odavan a From-játékokért, az talán épp ebben a percben is a The Lands Between világát járja az Elden Ringben, viszont ha már épp ide tévedt, akkor nosztalgiázzunk most egy kicsit a soulsborne-játékok egyik legvonzóbb aspektusán, a bossok elleni küzdelmeken. Jómagam örökös Bloodborne-fanatikus voltam, vagyok és maradok, elsősorban a lovecrafti kozmikus horror – és a vele együtt járó csápos rémségek – okán, de a FromSoftware, a saját fejlesztésű játékaikat tekintve, szerencsére jóval változatosabb palettával rendelkezik. Ez a lista erősen szubjektív, az összes eddigi soulsborne-játékot számításba vettem (igen, már az Elden Ringet is), és belőlük válogattam ki a kedvenceket – nem nehézség alapján, csak akik valamiért a legjobban megmaradtak.
5. Lady Maria Of The Astral Clocktower
Játék: Bloodborne
Lady Maria az epikus 1v1 harc tökéletes megtestesítője. A vele vívott küzdelem olyan, mintha két egészen mesterien képzett vadász furcsa tánca lenne, akik mesterségük csúcsán állnak. Ellenfelünk villámgyorsan mozog és gyorsan lecsap, könnyedén hárít és tér ki – igazi adrenalin-löket az egész. Egyre kétségbeesettebben próbál távol tartani téged a Fishing Hamlettől, és még a vérművészethez (a vadállatvér felhasználása a fegyverek feljavítására) is folyamodik, melyet egykor ő maga is megvetett. Ez az egyik legbrutálisabb és legvéresebb harc az egyébként is különösen véres játékban, és bár párbajként kezdődik, a végére igazi feszült, kiélezett bossfightba csap át, ahol ellenfeled minden mozdulatára gondosan ügyelned kell. Az Astral Clocktower pedig a sorozat egyik legelképesztőbb arénája, és olyan vizuális látványorgiának ad teret (a gyönyörű, vonósokkal megspékelt főtémáról nem is beszélve!), amilyenre sem a Bloodborne-ban, sem a Dark Soulsban nem volt még példa korábban.
4. Slave Knight Gael
Játék: Dark Souls 3
A Dark Souls 3 egyik csúcspontja. Az epikus lezárásként is felfogható Gael gyors, kiszámíthatatlan csapásaitól rögvest megborulsz, mint kezdő alkoholista a pálinka-fesztiválon, valamint igen szép mennyiségű életerővel rendelkezik. Négykézláb is támad és ugrál össze-vissza, miközben nem tudod nem észrevenni, hogy mennyire mérhetetlenül megnőtt, felpuffadt azok vérétől, akiket felfalt. Az ezt követő átalakulásai a harcot a pattanásig feszülő idegek közjátékává változtatják. Végül mindez egy kihívásokkal teli, de tisztességes küzdelemben csúcsosodik ki, az aréna pedig tökéletes helyszín egy végső összecsapáshoz, a világ szó szerinti végén; a környező földeket hamu és por borítja, és a szélfútta dűnék a pusztulás egyetlen mementóját jelentik, mérföldekre az ősi városok romjaitól.
3. Ornstein & Smough
Játék: Dark Souls
Csalok egy kicsit, mert ők bizony ketten vannak. Ornstein és Smough a Dark Souls számos főellenségei közül a mekis fagyi és a sültkrumpli, vagyis a sorozat két legjobb bossfightja. Ha az Asylum Demon az első röpdolgozat a játékosok számára, a Bell Gargoyle-ok pedig egy órai felelésnek felelnek meg, akkor Ornstein és Smough a témazáró. A két fél tökéletesen kiegészíti egymást, Smough durva, de lassú, Ornstein pedig gyors és könyörtelen. Arénájuk, az Anor Londo katedrális gyönyörű, és a beszűrődő napfényben fürdik. Sajnos a látványos környezet pont szemben áll a benne lévő rémálomszerű kihívásokkal. Ornstein és Smough a sorozat legkönnyebben felismerhető főellenfelei, és az eredetükön kívül is hivatkoznak rájuk a lore-ban. A harc még évekkel később is kihívást jelent ellenük, első találkozásnál pedig tényleg katartikus élmény leverni őket.
2. Knight Artorias
Játék: Dark Souls
Sok más karakterrel ellentétben Artorias és Sif története szorosan összefonódik. Amikor belépsz Oolacile-be, a múltban találod magad, ahol azt gondolhatod, hogy Artorias már legyőzte Manust, és megfékezte a The Abyss-t. Valójában te magad tetted ezt azzal, hogy meglátogattad a királyságot annak bukásakor, és megölted a megfertőzött Artoriast. Ez egyfajta időbeli csavar, hisz Manus legyőzése és Artorias felszabadítása a történelem során elfelejtődött, erőfeszítéseid ellenére is. A megfertőzött lovaggal való harcnak tehát komoly tétje van, és el is tér a többitől, hiszen egykor ő volt a hős, aki megmentette Oolacile-t, de amikor találkozol vele, a The Abyss már elragadta és hatalmába kerítette. A melankolikus zene, amely a csata alatt szól, egy olyan sorozatban, amely jellemzően a zenéjével is rabul tudja ejteni a játékosokat (a Bloodborne OST-t a mai napig hallgatom!), azonnal megadja a hangulatot, és remek aláfestést szolgáltat a tragikus és epikus küzdelemhez.
1. Ludwig, The Accursed
Játék: Bloodborne
Amikor Ludwig megjelenik, nem hasonlít semmilyen más rémségre, amit Yharnam világában korábban láthattál. Részben ember, részben szörny, részben ősi, kozmikus lovecrafti borzalom, de annyi szent, hogy Ludwig valami egészen rémálomszerűvé változott. A testéből kinövő, undorító végtagok vonagló sokasága díszíti ezt a lószerű förtelmet, és sok végtagja vagy kézből, vagy patából áll. Ludwig valóban szörnyű látványt nyújt, és hihetetlen gyorsasággal és brutalitással támad ez a leírhatatlanul ocsmány szörnyűség. Csapkod és üvölt, minden irányba lesújt és vadul rúgkapál. Ludwig arénája áldozatainak a tömegsírja, és a harc bokáig érő vérben zajlik, amiben meg is mártózol, hogy elkerüld azt, aki kiontotta. Miután végre sikerül legyőzni, visszanyeri emberibb alakját, és felkapja a Szent Holdfénykardját (Holy Moonlight Sword), hogy azzal csapjon le rád és szeleteljen fel, mint egy szalámit.
Második formája nehezebb, mint az első, és ez a kegyetlenül feszült pillanatokkal operáló bossfight egy valamikori dicső harcossal vívott, torz kardpárbajjá alakul. A Ludwig, The Accursed tökéletesen ötvözi az elképesztően pörgős harcot egy nagy rémséggel, egyben egy ügyes kardforgatóval, és mindezt csodálatos háttértörténettel, egy brutálisan hangulatos arénával és magával az ikonikus Holdfénykarddal, mint jutalommal fűszerezi meg. Nemcsak a Bloodborne, de az egész műfaj talán legemlékezetesebb főellenfele.
Az Elden Ring tesztünket ITT találjátok, a videotesztet pedig ITT!
