Ahogy azt a néhány órával ezelőtt közzétett cikkünkben már előrevetítettük, a remekül sikeredett A Gyűrűk Ura-játékok után átnyargalunk a skála másik oldalára, és górcső alá veszünk három olyan produkciót, ami vagy képtelen volt megfelelni az elvárásoknak, vagy egyenesen meggyalázta a fantasztikus író, J. R. R. Tolkien milliók által imádott munkásságát. Talán mondanunk sem kell, hogy az épp a 16. születésnapját ünneplő The Lord of the Rings: Conquest is bekerült ebbe a csokorba, na de ne szaladjunk ennyire előre, előbb lássuk, mi történt Északon.
The Lord of the Rings: War in the North
Bár papíron remek ötletnek tűnt egy olyan játék elkészítése, melynek története A gyűrű szövetségével párhuzamosan zajlik, a 2011 novemberében megjelent The Lord of the Rings: War in the North felett bábáskodó Snowblind Studios (aminek nem meglepő módon ez volt az utolsó alkotása) sajnos nem igazán tudta kiaknázni a koncepcióban rejlő lehetőségeket. Hármas fogatunk első darabja a kooperatív módot is tartalmazó akció-RPG-k világában igyekezett kikaparni a maga gesztenyéjét, hiába azonban a három eltérő karakterosztály, az ismerős karakterek és a kellemesnek mondható harcrendszer (bár a középiskolai filozófiatanárom szerint csak a lábvíz lehet kellemes), a Szauron szolgálatában álló Agandaur végül csupán 61 pontot tudott kiharcolni Metacriticen.
Hogy mi ment félre a fejlesztés során? Nos, az újságírók zöme egyetértett abban, hogy a War in the North sokkalta több szkriptet tartalmazott a kelleténél (mondjuk a Call of Duty-szérián nevelkedett játékosokat ez feltehetően nem igazán zavarta), emellett pedig a karaktermodellek és az audio rész is hagyott némi kívánnivalót maga után, arról már nem is beszélve, hogy aki nem ismerte betéve a teljes lore-t, az könnyedén elveszhetett a nevek és szövevényes családfák tengerében. A rajongók egyébként egy leheletnyivel elnézőbbek voltak a játékkal (legalábbis erre utal a 7,3 pontos felhasználói értékelés), ám így is teljesen egyértelmű, hogy a The Lord of the Rings: War in the North nem a jobban sikerült próbálkozások táborát erősíti.
The Lord of the Rings: Conquest
Ezzel a lendülettel pedig rá is kanyarodhatunk az ünnepeltünkre, amely felett az a 2009-ben bezárt Pandemic Studios bábáskodott, vagyis az a csapat, aminek a remekül sikeredett, mára klasszikussá érett Star Wars: Battlefront-sorozatot is köszönhetjük. Ebből adódóan könnyedén azt gondolhatták a fanok (és minden bizonnyal a kiadásért felelős EA is ezt látta a kristálygömbben), hogy a 2009. január 16-án befutott The Lord of the Rings: Conquest egy A Gyűrűk Ura világába oltott Battlefrontként fog bevonulni a videójátékok történelemkönyvébe, ami a műfaji hovatartozást nézve ugyan meg is valósult, más kérdés, hogy a születésnaposunk minősége sajnos köszönőviszonyban sem állt a messzi-messzi galaxisba kalauzoló opuszokkal. Hiába rukkolt ugyanis elő a stúdió két, grandiózus csatákat magában foglaló kampánnyal (köztük a „Sötét oldal” sztorijával), a hamar unalomba fulladó gombpüfölést és területfoglalást még a filmes betétek, a játszható hősök és Howard Shore instant libabőrt okozó muzsikái sem voltak képesek kompenzálni, ráadásul a program gerincének számító multiplayer szegmens sem bizonyult annyira addiktívnak, hogy bárkit is maradásra bírjon – leszámítva persze a legelvakultabb rajongókat. Ettől függetlenül mi azért szívesen megnéznék egy hasonló alkotást modern köntösben (a kisebb-nagyobb bukkanók ellenére a már említett Battlefrontnak is jót tett a vérfrissítés), ám erre egyelőre nem sok esélyt látunk – persze a remény hal meg utoljára, nemde?
The Lord of the Rings: Gollum
Jól jelzi egy játék minőségét (pontosabban inkább „minőségét”), ha nem sokkal a debütálását követően az alkotói nemes egyszerűséggel felhagynak a fejlesztéssel – márpedig a 2023 májusában belopakodott The Lord of the Rings: Gollum esetében pontosan ez történt. A most már csak kiadóként működő Daedalic Entertainment A Gyűrűk Ura egyik legkevésbé kedvelt karakterét, a néhány éven belül a nagyvászonra is visszatérő Gollamot állította a sunyulásra kihegyezett opusz középpontjába, ami eleve sok embernek rajzolhatott kérdőjelet a feje fölé, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy listánk utolsó képviselője a protagonistától eltekintve is borzalmasan sikeredett.
Eleve óriási negatívumként élte meg a rajongótábor, hogy a Gollum játékmenete évtizedes lemaradásban volt a zsáner többi képviselőjéhez viszonyítva, ez azonban csak a jéghegy csúcsát képezte a negatívumok armadájában, hiszen emellett technikai fronton is egy vonatszerencsétlenséggel álltunk szemben. Égbe kiáltó bugok, teljesen elbaltázott platformrészek és nem létező mesterséges intelligencia szegélyezte ugyanis a „drágaszágot” hajszoló rondaság útját, ami egyenesen a Végzet Hegyéhez vezetett – legalábbis a játékosok szemében, akik legszívesebben a The Lord of the Rings: Gollum összes létező kópiáját (a digitálisakat is beleértve) az Egy Gyűrű után dobták volna a lávatengerbe. Cikkünk záróakkordja sajnos túl nagy port kavart ahhoz, hogy szimpla lábjegyzet legyen A Gyűrűk Ura univerzumában, mindenesetre így is lett némi haszna, mivel elrettentő példaként szolgálhat azon csapatok számára, amik halva született ötleteket kívánnak formába önteni.
A sokat látott olvasók jól tudják, hogy bőven akad még olyan, Mória bányáiba száműzött produkció, ami gond nélkül helyet kaphatott volna a felsorolásban (The Lord of the Rings: Aragorn’s Quest, The Lord of the Rings: Fellowship of the Ring, The Lord of the Rings: Tactics, hogy csak néhányat említsünk), ám mi ezzel a trióval kívántunk megemlékezni a születésnapi tortát majszoló Conquestről, ami sajnos semmilyen téren nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. És nektek melyik A Gyűrűk Ura-játék okozta a legnagyobb rémálmokat?
A borítóképek forrása: Tom's Guide, PC Gamer
