Ghost Recon: Wildlands bétateszt

Megérkezett a Ghost Recon: Wildlands zárt bétája, így néhány rövidke napra a szerencsésebb rajongók kipróbálhatták, hogy milyen küzdeni egy bűnszervezet ellen, ami Bolívia egészét a markában tartja. A teszt során kizárólag Itacua volt a tevékenykedésünk színtere, de ez a térség csupán egytelen apró szeletkéje lesz a végleges programnak, mivel az elkészült játékban összesen 21 régióban barangolhatunk majd. A Béta során a terület összes nagyobb küldetését teljesíthettük, összesen hatot. A hat összefüggő küldetés egésze egy kisebb önálló, teljesértékű történetet adott ki, ami viszont csupán egy történeti kirakós picike darabkája.

A drog rossz, értem?

Bolíviát teljesen behálózta a kokain köré szerveződött kereskedelem; az országot uraló Santa Blanca drogkartellt még a kormány is megtűri, így az emiatt lezüllött nemzet sanyargatott népéből szerveződött lázadók, élükön a vezetőjükkel, Pat Katarival a Santa Blanca ellen küzdenek. Nem egyszerű a felkelők helyzete, de szerencsére képbe kerülünk mi, a Ghost Team. A rebellis társasággal karöltve, egymásra támaszkodva kell küzdenünk a közös célért. Röviden összefoglalva: a Kábítószer-ellenes Hivatal ügynökét, Ricky Sandovalt a Santa Blanca emberei elfogták, 47 órán át kínozták, majd kivégezték.

A mi itacuai feladatunk az, hogy a Ricky szenvedésért felelős egyéneket, név szerint La Yurit és El Politot, a két szerelem által összefonódott szívet megkeressük, és a dobogásukat megszüntessük. La Yurit és El Politot egy végtelenül egymásba habarodott orvos párt alkotnak, és egy szerencsés(?) véletlennek köszönhetően kerültek kapcsolatba a Santa Blancával. Végül orvosból kegytelen vallatókká vedlettek, és drasztikus módszerekkel kényszerítik beszédre a Santa Blanca elhurcolt ellenségeit. Sajnos Ricky is náluk kötött ki.

La Yurihoz és El Politohoz az információ útja vezet, így a hat küldetés során ki kell derítenünk, hogy hol van a kíméletlen páros, és hogy hogyan tudjuk őket előcsalogatni. A lázadók szervezetét Pat Katari (a jelenlegi vezér) és Amaru alapította, utóbbit elfogták, így az első küldetésünk alatt őt kell az ellenséges területről kimentenünk, majd információt szerezni tőle, miután biztonságos helyre szállítottuk.  

Mind a hat küldetés szabadon választható és egyedi lett: ellátmányt szállító konvojt kell megállítanunk és a lázadók számára megjelölnünk/lefoglalnunk, megkínzott lázadót kiszabadítanunk és a bántalmazóiról kikérdeznünk. A legútóbb említett küldetést én például teljesen kihagytam a képletből, mivel a méretes területen ráleltem egy olyan katonai információra (több ilyet is lehet majd találni), aminek megszerzésével egy új, fontosabb küldetést nyitottam meg. Az a bizonyos infó eljutatott egy kapitányhoz, akit a pisztolyom csöve meggyőzött arról, hogy neki elérhető közelségbe kell csalogatnia Elt és Yurit. Utána már csak El Polito csicsás kocsiját kellett elkötnöm, hogy a benne található adatokból végre kiderüljön a „szeretni való” orvos páros helyzete. A megfelelő koordináták megtalálása után pedig a saját vadászlakukban tettem pontot a szerelmi történetük végére.

Stílusos kommandós

Az előbb kivesézett legfontosabb, változatos feladatokkal tarkított történeti szál mellett rengeteg egyéb teendő is akadt Itacuában, de ha már a játékmentnél tartok, akkor kezdem inkább az elejéről. A karakterünk külső jegyeit mi határozhatjuk meg: először csalódásként ért, hogy a karakterünk arcát nem mi formázhatjuk meg, csupán a Ubisoft szorgos dolgozói által elkészített pofik közül válogathatunk.

Az ekkor elszenvedett arcátlanság (hehe… elnézést) után viszont újra csalódnom kellett, de ezúttal pozitívan: lehet, hogy egyéni arcszerkezet nélkül kell majd túlélnem a játékban, de cserébe a kis katonám ruházatát és a megjelenésének finomabb részleteit számtalan lehetséges variáns kombinálásával állíthatom össze. Sokféle haj, pulóver, póló, kabát, nadrág és speciális öltözék közül kereshettem ki a legmegfelelőbbet.

A legmenőbb napszemüveg felpattintása után pedig kifejezeten sok tetoválás és festés közül kereshettem ki a számomra leginkább szimpatikusat. Maximum csak akkor panaszkodhatnék a testreszabhatóságra, ha egy nagy becsben tarott szervet szerettem volna a kommandósom homlokára tetováltatni… hála Istennek ilyesmire nem adódott lehetőség. Stylist viszont nem lehet belőlünk, mivel a társaink öltözködésébe nincs beleszólásunk. 

Így vadásznak a szellemek

És ha már társak: Holt, Midas és Weaver gyarapítja az egységünket; ügyes kommandósok ők, de igazából a jellemüket csak csekély mértékben ismerhetjük meg, az olykor-olykor oda horkantott mondataik alapján. Szóval nem szerettem meg úgy őket, mint például a Mass Effect-széria híres csapatát, de hát végül is nem virtuális barátokat akarunk szerezni ebben a játékban, hanem megbuktatni a Santa Blancát. A csapatunknak egy körmenü használatával oszthatunk ki alapvető parancsokat. Ezek kimerülnek, a „maradj a helyeden”, „kínáld meg lőszerrel azt a célpontot”, „menjél oda” és „ide hozzám” ukázokban. Őszintén, én nem nagyon vettem igénybe az általuk kínált segítséget, mivel egyedül próbáltam lopakodni az alapvetően külső nézetű játékban, szerencsére ebben ők nem nagyon zavartak meg.

A koooperatív módnak köszönhetően a négyfős, gép által brigádunkat lecserélhetjük más játékosok által irányított Ghostokra. Ilyenkor az előbb felvázolt körmenüvel csupán megfontolandó üzeneteket tudunk adni, olyanokat, mint például, hogy „ne csapj zajt”. Azért néha az elég élvezetes, amikor a mások által vezetett járműből lövöldözünk. A kooperatív mód dobhat a játékélményen, de leginkább akkor, ha a barátainkkal. Én általában magányos farkasként játszok, így csak picit kóstoltam bele a kooperációs lehetőségbe. Egy vadidegen segítségével csetlettünk-botlottunk át néhány küldetésen. Sajnos az illető többet ment a saját feje után, mint kellene, de azért így is sikerült közös erővel lerendezni pár rosszfiút és megbízást.

Apropó lopakodás: a fegyverünk zaját (és sajnos egyúttal a sebzését is) hangtompítóval gyengíthetjük. A közeli célpontokat pedig ügyesen bevitt, meglepetésszerű ütésekkel semlegesíthetjük. Egy kiválasztott ellenfelet akár távolról is lelövethetünk, akár szinkronban a saját célpontunk leszedésével. Esetleg a fogvatartott rebellis katonákat celláikból kiszabadítva zavarhatjuk meg az ellenséget. A limitált ideig röptethető, korlátozott távolságig elérő drónunk kamerájával pedig könnyedén megjelölhetjük az ellenséges katonákat. Ezt úgy is megtehetjük, hogy az ellenfelünkre célzunk, vagy a távcsövünket használjuk. Célozni harmadik személyű, és első személyű nézetből is tudunk, utóbbinál a fegyver szemünkhöz viszonyított távolságát is állíthatjuk.

Sajnos még nem igazán sikerült ráéreznem a lopakodás ízére, mivel minden sunnyogásra kihegyezett akcióm közvetlen tűzharcba torkollott. Általában több célpontot sikeresen észrevétlenül likvidáltam, de egy elhibázott lövés, vagy fel nem fedezett ellenség mindig felülírta az eredeti tervemet. Ilyen esetben sem kell kétségbe esni, mert a hangtompító eltávolítása után is van élet: a saját és társaink tűzerejét bevetve felülkerekedhetünk az ellenségen. Persze nem árt ésszel játszani, és egy ideális objektumhoz lapulva feltartóztatni a felénk süvítő töltényeket. A fedezékekkel nem kell bajlódnunk, mivel minden arra alkalmas tereptárgyhoz hozzásimul a hősünk, egyedül az alacsonyabb fedezékekhez szükséges leguggolni.

Terepen fejlődik igazán az ember

Karakterünket különböző képességekkel is felruházhatjuk. Ahhoz, hogy bizonyos képességek elérhetővé váljanak, szintet kell lépnünk, a szintlépés hozadékaként képességpontokat is kapunk, amiket természetesen képességekre költhetünk. Képességpontokat akár a pályán elszórva is találhatunk, ahogy különböző passzív bónuszokat adó medálokat, fegyvereket és az azok fejlesztésére, teljes átalakítására használható alkatrészeket is. Szóval lesz teendőnk bőven. A szintlépéshez szükséges tapasztalati pontok sok, eltérő cselekedetért járnak, mint például ölésért.

Viszont nem elég pusztán képességpontokat szerezni ahhoz, hogy új, vagy épp feljavított régebbi tulajdonságokra együnk szert: a képességek a pontok mellett különböző ellátmányokat (élelem, egészségügyi készlet, üzemanyag, kommunikációs eszközökk) igényelnek. Minden képesség más ellátmányt igényel; találhatunk a pályán különböző tárolókat, amiket megjelölhetünk a lázadó barátink számára, ezeket használhatjuk a képességeink fejlesztésére. Sajnos a tárolókban nem fogunk sok készletet találni, így érdemes inkább megállítani és megjelölni az ellenség ellátmányos konvojait, vagy ellopni fontos készletekkel rendelkező egyéb járműveket.

Sok ilyen nem esszenciális küldetést találhatunk, főleg akkor, ha a megkeressük és kikérdezzük a térképen felkiáltójellel megjelölt informátorokat. Az informátorok többféle küldetést is felajánlhatnak, csak rajtunk áll, hogy melyiket választjuk. Rebel Ops feladatokat is elvégezhetünk: ezek teljesítésével támogató képességeket is szerezhetünk, amelyek használatával a lázadóktól kérhetünk segítséget, példának okáért „rendelhetünk” egy járművet, vagy fegyveres lázadó katonákat magunk mellé.

És hogy a karakterfejlesztés során milyen képességeket szerezhetünk? Vannak olyanok, amik az alapvető készségeinket és tulajdonságainkat fejlesztik: nagyobb stabilitás célzáskor, kisebb szórás, cipelhető lőszer mennyiségének növelése, stb. De komolyabb előnyöket is szerezhetünk így: C4, zajkeltő gránát, akna, drónhoz való (gyógyításra, zajkeltésre, robbantásra és elektronikus eszközök kisütésére) kiegészítők, stb.

Ellenség uralta gyönyörű táj

A játékot PlayStation 4 Prón próbáltam ki: grafikája nem tökéletes, de összeségében nagyon szép, a főleg a gyönyörűen kidolgozott tájakat fogjuk megcsodálni. A nedvesebb, sárosabb területek különösen szépek. Láttam néhány grafikai hibát és játékmenetet befolyásoló bakit, de egy béta verzióhoz képest szerintem nem ütköztem komoly problémákba. A térkép nagy, és említettem feljebb, hogy rengeteg karakterfejlesztést segítő tevékenység vár ránk a terepen.

Egy ilyen nyílt világú játékmechanikához a bizonyos területeken elérhető gyorsutazás, és a járművek szerepeltetése elengedhetetlen volt, így bőven van is mivel utaznunk. Vezethetünk autót, repülhetünk helikopterrel, vezethetünk hajót, szóval minden van ami kell. A vezetési élmény jó, de természetesen közel sem életszerű, inkább árkádos. Az irányítást kicsit szokni kell, de én szerettem benne vezetni, főleg a különböző motorokat.

Az is gondoskodik a változatosságról, hogy nem csak a Kartell embereivel kell megküzdenünk, hanem a bűnszervezetet kényszerből toleráló kormány katonai egységével, a Unidadel is. A Unidad eredetileg a Santa Blanca felszámolására lett létrehozva, de a terv nem vált be. A kormány kénytelen volt engedni a Santa Blanca nyomásának, így a Unidad is eltűri a Santa Blanca erkölcstelen tevékenykedését, amíg az erőszakmentes. A Santa Blanca elleni akciónkat viszont már nem tolerálják ennyire: harcolnak ellenünk, és nagyjából olyan funkciót töltenek be, mint a GTA rendőrei: ha nagy tűzharc közepette csökkentjük a létszámukat, akkor erősítést hívnak és növekszik a körözöttségünk szintje, így egyre halálosabb erővel lépnek fel ellenünk.

Csak úgy vehetjük fel a harcot a Unidad jól felszerelt és alaposan felfegyverzett katonáival, ha igazi szellemként viselkedünk. Észrevétlenül, csendben kell megszabadulnunk tőlük, olyan óvatossággal és precizitással, hogy még az ördögnek se tűnjön fel, hogy egy újabb gyanútlan lelket küldtünk a pokolra. A kulcsa a dolognak az, hogy viszonylag elszigetelt, figyelmen kívül eső helyen, hangtompítós puskából kilőtt golyó általi fejlövéses halálra kell ítélnünk a Unidad egységeit.

Szellemnek lenni élvezet?

A Tom Clancy's Ghost Recon-sorozattal ez volt az első találkozásom, így csak a Ubisoft többi játékával tudom valamilyen szinten összehasonlítani. Jobb általam ismert összehasonlítási alap híján leginkább a Far Cry zseniális harmadik részéhez tudnám hasonlítani: van egy nagy, gyalog és járművekkel szabadon bejárható terep, egy rakás hasznos jutalommal járó küldetéssel megtömve. A Far Cry-al ellentétben, ez a játék egy kicsit sem volt képes bevonzani. A történet nem tudott megfogni, a hangulatból hiányzik valami, és a játékmenet a hangulat hiánya miatt nem tudott kellően motiválni.

A Far Cry-ban folyton teendőről teendőre haladtam, mert annyira élveztem amit csinálok, sőt, általában két küldetés között mindig történt valami váratlan esemény vagy feladat, ami elvonta a figyelmemet. Szóval a Far Cry 3-al egy percig nem unatkoztam, itt viszont végig. Nem is az legjobb megfogalmazás, hogy unatkoztam, inkább csak nem volt számomra egyetlen kiemelkedő pillanata sem a játéknak. Semmi nem motivált a játékra. És mielőtt azt hinnétek, hogy csak a némileg hasonló játékmenettel megáldott Far Cry 3-ról szépültek meg az emlékeim, akkor tévedtek, mivel mostanában a harmadik résszel szinte teljesen azonos, Far Cry 4-el (vagy inkább Far Cry 3 Remastereddel) játszom, és úgy élvezem, mint korábban az előző epizódot.

Ez viszont nem feltétlenül a játék hibája, mert ahogy azt a cikk többi része is mutatja: a játék egészen jól működik. Tény, hogy csak (nagyon) mérsékelten vártam ezt a játékot, így valószínűleg csak az én ízlésemnek nem felelt meg. De az is lehet, hogyha több időt tölthettem volna a játékkal, és több tartalomhoz fértem volna hozzá, akkor engem is kellően elvarázsolt volna. A végleges játéknak egyszer valószínűleg adok majd egy esélyt, de a béta (és a saját tapasztalataim) alapján nem tudom tiszta szívből ajánlani, de lebeszélni sem szeretnék róla senkit.

A béta alapján azt mondanám, hogy ez egy tartalmas, grandiózus méretekkel és rengeteg tennivalóval felvértezett játék, ami a maga nemében jó, így jogosan meg fogja találni a saját közönségét. Az szerintem viszont nem valószínű, hogy az év legjobb játéka címért szálhathat majd versenybe az idei év legnagyobb programjaival, mert ahhoz túlságosan lelketlen, saját karaktertől mentes, innen-onnan összeollózott iparosmunka lett a Wildlands. De reménykedem abban, hogy csak a rövidke, nem egész képet mutató, tesztelésre, kipróbálásra szánt változat alapján ismertem félre a játékot, és bizakodom abban, hogy értékesebb annál, mint amit a béta alapján megmutatott magából.

Nektek mi a véleményetek a játékról? Ti jobban rákaptatok a játék ízére, vagy a béta alapján ti is egy aránylag jó, de könnyen felejthető játékot sejtetek a Tom Clancy's Ghost Recon: Wildlands páncélja alatt?