Igazából úgy kezdődött minden, hogy gyanútlanul elindítottam a programot, ráböktem az egyetlen kiválasztható játékmódra, majd egyetlen épülettel és néhány őrrel gazdálkodva nekiálltam a fejlesztésnek. Felépítettem pár vályogházat, egy-két termeléssel foglalkozó építményt, majd… jól megszívtam, mert elfogyott a fa, ami kell az építkezéshez, viszont fakitermelőt nem húztam fel korábban, szóval nem volt utánpótlás. Oké, öreg hiba, szánom és bánom, majd legközelebb. A legközelebb úgy indult, hogy tanulva hibámból egyből a fakitermelésre összpontosítottam, utána jött csak az étel, aztán rögtönzött cölöpökkel vettem volna körbe az élőhelyet, de arra nem volt pénz és alapanyag, hogy minden oldalról bevédjem a lakosokat. Útra keltem kis seregemmel, megnézni a környéket, a közeli szurdokban állomásozó zombihordát harcosaim messziről végezték ki, majd hazatértek. Igen ám, de a zajra és mészárlásra még több élőhalott figyelt fel, amik aztán megjelentek a tábornál, és pillanatok alatt mészároltak le mindenkit. Sokan voltak.
No, jól van, ez még a betanuló szakasz, nincs semmi gond, szerencsére nem öltem órákat a városka kinézetébe, sőt az a pár ház nem is nevezhető városkának, szóval lépjünk is tovább. Újra mindent, még aprólékosabb tervezéssel, megfontoltabb húzásokkal és taktikázással. Lépésről lépésre sikerült is beindítani a termelést, volt fa, volt élelem, volt ember. Jött a fejlődés. Kell kő, kell vas, ehhez kell még több ember, még több élelem, amihez kell még több pénz, még több kunyhó és így tovább. Nem gond, van idő, ráérünk. Hát hiszi a piszi, merthogy időnként a térkép egy sötét területéről megindul egy horda, aztán a random irányból zúduló áldás bizony hoz némi kihívást a harcosoknak. Aztán ha van túlélő, jöhet az újraépítés, ha nincs, akkor meg az újrakezdés. Mint írtam, sokan vannak, sokan jönnek. Nem túlzás – milliárdnyian.
Egységben az erő – no és a községben
Egyelőre csak egy Survival mód indítható, ami néhány helyszínen kínálja a túlélést. Az Early Access túlélőmódja azonban már most izgalmas, mivel a hagyományos, valós idejű stratégiai játékok hangulatát, összetettségét és élményét hozza el. A They Are Billions lényege tulajdonképpen az, hogy egy zombiapokalipszis közepén milyen módon tudod menedzselni és fejleszteni, a túlélésre kiképezni a megmaradt embereket.
A helyszín véletlenszerűen jön, a központi épület random kerül az eltérő kialakítású pályákra. Lehet, hogy egyik irányból erdő állja az élőhalottak útját, netán egy nagyobb tó, vagy sziklarengeteg. De az is előfordulhat, hogy egyik falad sincs védve, bárhonnan érkezhet a támadás. Sőt az sem eldöntött, hogy a térkép melyik részén látod meg a napvilágot. Mivel pedig a fekete homály takarta map többi része talány, bizony csak és kizárólag felfedezéssel lelheted meg a teljes terület utánpótlást rejtő lelőhelyeit. Vagy azokat a nagyvárosokat, amiket már elért a pestis, amiknek lakossága öntudatlan zombihordaként indul meg minden kisebb nesz irányába. Ha pedig beindulnak az első gépek és a termelés, vagy az őrszemek nagyobb hangzavar mellett ölnek le néhány, a falak felé kóricáló szörnyeteget, akkor bizony a közelben állomásozó kreatúrák megindulnak.
Ahogy néha a már említett hordák is, a térképen megjelenő, villogó koponyás jelzéssel, ami nagy gondot jelent. De a fő probléma mégis az, hogy egy-egy esetben észrevétlenül megközelítheti a várost néhány agyzabáló, amik a kunyhókba és házakba bejutva a másodpercek töredéke alatt átváltoztatnak mindenkit – avagy ha a védvonalakon átjutott akár csak egy bestia is, esélyesen vége a dalnak, mert a fertőzés megállíthatatlanul terjed a lakosok között, akik aztán a központot is megtámadják.
Most még elég kevés
A főépület pedig a legfontosabb. Nem említettem, de köré kell felépíteni mindent. Először a lakosoknak szánt kunyhókat, a nyersanyagot és utánpótlást biztosító épületeket, majd a katonai szállást, ami aztán termeli a bakákat. Később jöhetnek a plusz energiaforrások, amik a szükséges energiát biztosítják, majd az iparosítás egy-egy szegmensben, hogy aztán képbe kerüljenek a fejlesztések. Nagyobb raktár mindennek, mesterlövészek, hatalmas falak, gépesített páncélok – mechek. A lehetőségek szinte végtelenek, vagyis inkább csak szinte végtelen számban érkeznek majd, méghozzá a kész játékkal, amiben persze kampány is lesz, nem csak és kizárólag egy túlélőmód. Persze ez szimplán feladatokat és fejlesztési, túlélési célokat takar majd, egy-egy esetben védelmi missziókkal és hasonlókkal, de akkor is, legalább lesz valami cél.
Mert ugyan a Survival is remek móka, méghozzá viszonylagos szabadsággal (milyen irányba tolod a fejlődést, hogyan rendezkedsz be a néppel), amiben a nagyobb populáció esetén megjelenő vezetők – egyikük több embert, a másik erősebb fegyvereket ad – is kiveszik a részüket, csak hiányzik némi meder, amiben a sztori is folyhat. Egyébként viszont az alap minden téren megvan, néha mondjuk kicsit gyorsan és furán beeszik magukat a zombik a falakon belülre, de na, kell a kihívás, legalább egyre körültekintőbb és szemfülesebb az ember. Egyébként nagy bugokat és bajokat nem láttam, nem tapasztaltam, szóval már ez is komoly eredmény egy indie, félkész játéknál, ami még csak pár hete van a piacon.
Már most szerethető
A spanyol Numantian Games már a 2014-es Lords of Xulimával is bizonyított, Steamen kifejezetten csípték a gamerek a klasszikus, körökre osztott RPG-k szeretetét minden téren visszaadó szerepjátékot. A They Are Billions ugyanezt a lelkesedést és szeretetet hozza, csak éppen az RTS-ek világában. Van Pause opció, amivel a komoly döntésekhez és a legjobb formációk megteremtéséhez kaphatsz egy lélegzetvételnyi szünetet, de amúgy minden a megszokott módon zajlik a steampunkos világban, ahol te felelsz az utolsó életben maradt emberekért. Egy idő után pedig muszáj egyre nagyobb falakat húzni, egyre brutálisabb katonákat bevetni, egyre magasabb szintre fejleszteni apró kis birodalmad, mert a cím nem túlzás: ezek a zombik milliárdnyian vannak.
A spanyolok sem véletlenül büszkék az engine-re: egyszerre akár 20 000 egység is a képernyőn lehet, a hömpölygő zombihad pedig mindent legyalul, ami az útjába kerül. Komolyan, rosszabbak, mint a sáskák, pláne miután az egyre durvább mutálódások is megjelennek köztük. Ezért is kell egyre többet kihozni a kolóniából, ezért kell mindent felfedezni, néha leigázni a közeli halálvárosokat, amik egyben utánpótlást is adnak. Ha pedig már felállnak a lángszórós, shotgunos tömegek, amiknek egész egyszerűen szó szerint nekizúdul a hullákból álló áradat… nos, azt nem nagyon lehet szavakkal visszaadni, mert azt bizony látni kell.
A jelenleg 23 eurós (kb. 7200 forintos) ár emelkedni fog a végleges megjelenésig, emiatt pedig pláne azt mondom, hogy már most nyugodtan bele lehet ugrani a vásárlásba. A fejlesztésre maximum hat hónapot szánnak a fejlesztők, ami a jelenlegi állapotot nézve teljesen reális, miközben a váz tökéletes, a Survival kimondottan jól fut, a látvány nagyon kellemes a szemnek (a tipikus madártávlatból szépen be lehet zoomolni), a stratégiázás és menedzselés pedig adja magát, jó végigzongorázni a lehetőségeket. Az emberek élik mindennapjaikat, teszik a dolgukat (a végleges verzióban fontos NPC-k is lesznek), a They Are Billions világa él, szerethető, működőképes. Éppen ezért várom a fejlesztés befejezését, meg a megszámlálhatatlanul sok élőhalottat. Mind a milliárdnyit.
