André Øvredal neve az olyan filmekből lehet ismerős, mint A boncolás vagy A trollvadász, de ő áll a Lidérces mesék éjszakája és a The Tunnel mögött is. Øvredal nagyszerűen ért a hangulatteremtéshez, amire jó példa A boncolás, ahol Brian Cox és Emile Hirsch halottkémek, akik természetfeletti jelenségeket tapasztalnak meg egy azonosítatlan nő holttestének vizsgálata közben. A rendezőt ezután tart karokkal fogadta Hollywood és elkészíthette a Lidérces mesék éjszakája című, fiatalabb korosztályra belőtt horrorfilmet, aminél maga Guillermo del Toro volt a producer. Róla köztudott, hogy nagyon szeret visszanyúlni a klasszikus szörnyfilmekhez és a gótikus-horror védjegyeihez, és talán éppen ez inspirálta Øvredal-t, hogy a The Last Voyage of the Demeter is ebben a stílusban készüljön el – lényegében olyan, mintha egy régi Universal –féle szörnyfilmet kapnánk, persze jócskán a mai kor igényeihez igazítva.
Drakula utazik és élvezi
Az egész sztori egyébként Bram Stoker klasszikus horror-regényének egyetlen fejezetét dolgozza fel, amelyet "A kapitány naplója" néven ismerhetünk. Persze jócskán kiszínezték és kiegészítették az egészet, úgyhogy lényegében megismerhetjük az utat, amin át a történelem legismertebb vámpírja Havasalföldről Angliába került. 1897-ben kezdünk, mikor is Clemens (Corey Hawkins) elszegődik a Demeter nevű hajóra, mint orvos és a legénység hasznos tagja. A kapitány a Trónok harcából ismert Liam Cunningham, aki szívesen fogadja a pasast, miután az megmentette a fia életét a dokkoknál. Viszont van, aki nem ennyire barátságos. Wojchek (David Dastmalchian – Az Öngyilkos osztag) például rossz ötletnek tartja, hogy Clemens is velük utazzon, azonban miután kihajóznak, pár napon belül sokkal durvább dolgok miatt fájhat az elsőtiszt feje. A Demeter ugyanis – több rakomány mellett – jelöletlen ládákat is szállít Londonba. Ezeknek a ládáknak a tartalma titkos, de a berakodásnál az egyik megsérül, és a benne lapuló lény magához tér. Már tudjuk, hogy ki az: maga Drakula gróf, a vérszívó vámpír, akinek táplálkoznia kell, hogy visszanyerje erejét.
A tenger közepén azonban ezt elég nehezen tudja megtenni, így lényegében a hajó egész legénysége veszélybe kerül. Mikor Clemens és a többiek kutakodni kezdenek a raktérben, előkerül egy Anna nevezetű nő (Aisling Franciosi – The Nightingale), aki hisztérikus rohamban tör ki és mindenkit arra kér, hogy azonnal hagyják el a hajót. Csakhogy kikötni napokig nem tudnak, és a kapitány nem is szándékozik – aztán persze elszabadul a pokol és akkor már késő. André Øvredal egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a The Last Voyage of the Demeter olyan, mintha az Alien a tengeren játszódna. Én ezt még kiegészíteném annyival, hogy néha A dolog is visszaköszön benne. Az Alien tényleg megidéződik, ugyanis maga a rémség (azaz Drakula) itt is az árnyak között bújik meg és teljes valójában szinte csak pillanatokra lehet látni. Emberi alakja nincs, inkább egy torz, csont és bőr borzalomra hasonlít, aki függőként epekedik a vér után – legyen az állati vagy emberi. Az első gyilkosság (ha nem számolom az állatokat) elképesztően brutális és azonnal megalapozza a film hangvételét. Øvredal egyszerre nyúl vissza a klasszikus rémfilmekig és emeli be a modern horrorok brutalitását és gore-ban bővelkedő esztétikáját. A The Last Voyage of the Demeter egy kifejezetten véres film lett, helyenként egészen megrázó pillanatokkal (az egyik ilyen a kapitány fiához köthető).
A VOD lehet a mentőcsónak
A látvány szerencsére rendben van, a CGI nagyon korrekt és a hajón sem érződik úgy, hogy a színészek csak díszletek között mászkálnak. Nagyon sokszor szakad az eső, vihar tombol és az éjszakák a fedélzeten kellően vészjóslóak. A zene gyönyörűen épít erre, amiért egyébként Bear McCreary volt felelős, aki a két utolsó God of War zenéit is szerezte. A színészek egytől-egyig hozzák a kötelezőt, de kiemelkedőt talán csak a kapitány, Liam Cunningham, valamint az Annát alakító Aisling Franciosi nyújtanak. Összességében viszont a The Last Voyage of the Demeter egy nagyon korrekt kis horrorfilm lett, amely megismerteti velünk Bram Stoker klasszikusának egy eddig kevésbé ismert fejezetet: a vérrel és könnyekkel teli utat Londonig. Sajnos a 45 millió dolláros költségvetésből mindössze alig 16,2 milliót tudott visszatermelni, szóval kijelenthető, hogy a Demeter a mozikban megbukott (idehaza be sem mutatták). Ez jól jelzi, hogy a mai közönség már nem igazán vevő a klasszikus rémfilmekre, amik inkább a hangulatkeltésben és nem az ijesztgetésben jeleskednek. Ettől függetlenül a The Last Voyage of the Demeter egyáltalán nem rossz film, csak épp elég szűk réteg az, amely tényleg tudja értékelni André Øvredal legújabb alkotását.
Képek forrása: Bloody Disgusting!, Variety, IMDB
