Januári teljes játék: Overlord II

Reklámblokkok a filmek közepén, moziban beszélgető majmok, index nélkül sávot váltó autósok, bosszúszomjas tanárok. Mindennapos idegesítő dolgok, amiket kénytelenek vagyunk folyamatosan lenyelni. De nem kell tovább!

Legalább egyszer mindenki életében eljön az a pillanat, amikor szeretne valami gonoszságot csinálni. Mentost rakni a kolléga kólájába és megkínálni vele, vagy képernyőmentést csinálni a desktopjáról, levenni az ikonokat és betenni azt háttérképnek. Vagy egyszerűen csak elgáncsolni az osztály bunkóját a folyosón, és azt mondani, hogy a mellettünk álló gyerek volt. De nem teszünk ilyeneket. Nem, mert mi alapvetően jó gyerekek vagyunk. Ám néha tényleg jó lenne. Ilyenkor elképzeljük, hogy vajon egy másik életben miként vennénk elégtételt mindazért a megaláztatásért és szomorúságért, amit mások okoztak nekünk. Szerencsénkre a gőz kiengedésére mindig kéznél voltak a videojátékok, amelyekben vérgőzös katonától kezdve gazdag polgármesteren át bárkit alakíthattunk. Akár még egy olyan démoni vezetőt is, mint az Overlord II főszereplője.

E havi teljes játékunkban ugyanis egy gonosz nagyurat személyesítünk meg, akinek sanyarú sorsát már a kezdetektől végigkísérhetjük. Főhősünk szegény, különc gyerekként éli életét egy csendes kisvárosban, ahol épp a karácsonyra készülődnek. Megfigyelhetjük, ahogy csak azért, mert képes egy csettintéssel tüzet csiholni kezében, az amúgy jólelkű fiúcskát szépen lassan kiveti magából a társadalom. Először csak kigúnyolják, aztán kiközösítik, de szerencséjére hamar új barátokra tesz szert. No, nem épp a legideálisabb fajtából, hiszen gonosz kis manókkal bútorozik össze, akik annyira csodálják, hogy idővel követni kezdik minden parancsát. Talpnyalói örömmel vesznek elégtételt mindazért a megaláztatásért és gyötrelemért, amit az évek során kellett elviselnie. Ez persze nem egy finom művelet: egész egyszerűen mindent apró darabokra törnek, amihez csak hozzáérnek, de ez már legyen más problémája. Hősünk, és persze mi magunk inkább vigyorogva figyeljük, ahogy az otthonunkként szolgáló kis falvacska élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik. Gonosznak lenni jó!

THIS IS A BEGINNING OF A BEAUTIFUL FRIENDSHIP

Az Overlord II-ben tehát egy gonosz nagyurat alakítunk, akinek feladata az, hogy igába hajtsa a környező vidék embereit, akik eddig kényelmesen élték egyszerű életüket az úgynevezett Dicső Birodalomban, ami egyébként leginkább az ókori Rómára és csatolt területeire emlékeztet. Hősünk egymaga persze nem veheti fel a harcot ezzel a gusztustalanul boldog, lusta civilizációval, de szerencséjére erre nincs is rászorulva. Küldetésében számtalan csatlósa lesz segítségére, akik hasonlóan az előző részhez, ezúttal is követik uruk minden parancsát. Játékosként csupán annyi a dolgunk, hogy rámutatunk egy adott területre, szörnyecskéink pedig máris porrá zúzzák az ott található kunyhókat, ládákat, vagy épp ellenséges katonákat. Sőt, ha a helyzet úgy kívánja, még ostromgépeket is irányíthatnak. A gond csak annyi, hogy ezek a puhatestű kis csatlósok fogyóeszközök – szerencsére szinte bármikor kérhetünk további utánpótlást belőlük, ha netán kimerülne a készletünk. Ehhez csupán keresnünk kell egy portált, amin keresztül eljuthatnak hozzánk, és biztosítani a művelethez szükséges életenergiát, amit a helyi állatvilág szolgáltat számunkra. Bébifókák, fákat ölelgető tündérek, ilyenek. Tudjátok, a szokásos dolgok, amiket minden gonosz előszeretettel pusztít – reméljük, nálatok sem jelent ez komolyabb fennakadást.

Talán mondanunk se kell, hogy csatlósaink rettentő fontos szerepet töltenek be életünkben. Nemcsak azért, mert elvégzik helyettünk a piszkos munkát, de különlegesebb fajtáik segítségével képesek lehetünk felvenni a kesztyűt a természet tomboló, gyakran utunkat álló erejével is. Ott van ugye a víz, amibe szerencsétlen barna impjeink azonnal belefulladnak. Igen ám, de a játék későbbi szakaszában találunk kék követőket is, akik már könnyedén suhannak át az efféle akadályokon. A piros színűek is hasznosak, ők felzabálják az elénk tornyosuló tüzes torlaszokat, lángra lobbantják a gyúlékony ellenfeleket, valamint begyújtják a bombák végéből kilógó kanócokat, amelyekkel sziklafalakat rombolhatunk darabokra. Mindegyik csatlós előszeretettel pakolja magára a levert katonákból felvett holmikat, sőt, még a farkasok is jó barátaik, ezért azok hátára pattanva képesek lesznek kisebb akadályok felett átugrani, vagy ellenségeinket gyorsabban maguk alá gyűrni.

PIHENJÜNK MEG EGY PERCRE!

Alattvalóink tehát jó szolgálatot tesznek nekünk, de időről időre nekik és nekünk is meg kell pihennünk, hogy rendezzük sorainkat, feltöltsük készleteinket, és megtudjuk, mi zajlik a nagyvilágban. Erre tökéletes hely föld alatti búvóhelyünk, ami nemcsak kényelmes otthont biztosít csatlósaink és jó magunk számára, de bevehetetlen erődöt is – már amennyiben egy lávatenger közepén magasodó sziklatömbnél beszélhetünk kényelemről, ugye. Egy gonosz nagyúr számára persze ez a hely a célnak tökéletesen megfelel, ahol egyébként a zsákmányolt kincsekből fejleszthetjük seregünket (minden csatlósfajt külön-külön), új fegyvereket és páncélokat kovácsoltathatunk magunknak, valamint tróntermünkben audienciát tarthatunk azok számára, akik elénk kívánnak járulni ügyes-bajos dolgaikkal. Ezeket hívhatjuk küldetéseknek, de mivel egy olyan rettentő fontos fickónak, mint mi, senki nem adhat parancsot, legyenek inkább idegesítő problémák, amikkel sajnos foglalkozni kell.

Ezek megoldásához az Overlord II mondhatni sandbox játékmenetet kínál, főhadiszállásunkból több helyszínre is elindulhatunk egyidejűleg. Külön érdekesség, hogy a játék végigjátszása során bármikor visszatérhetünk azokra a területekre, amelyeket egyszer már végigfosztogattunk. Ezeken a helyeken újra kincseket gyűjthetünk, hogy továbbfejlesszük képességeinket és seregünket, valamint eljuthatunk olyan titkos helyszínekre is, melyeket csak különleges csatlósokkal (piros, kék vagy zöld) közelíthetünk meg. Őket ugyanis nem azonnal, hanem szépen lassan kapjuk csak kézhez a történet végigjátszása folyamán. Idegesítő, tudjuk, de ez van, nem mi írtuk a történetet. Ha mi írtuk volna, akkor úgy kezdődne, hogy sztrádát építünk a Dicső Birodalom fővárosának helyére. A történet egyébként Rhianna Pratchett, a híres fantasyíró, Terry Pratchett lányának agyszüleménye – nála lehet panaszkodni.

A PUSZTÍTÓ TE VAGY!

Az Overlord II egy közel négyéves játék, de szerencsére a külsején ez egyáltalán nem látszik. A grafika még most, 2014-ben is felettébb impozáns, a mai gépeken pedig már attól sem kell tartanunk, hogy a fizikai motornak köszönhető rombolás megakasztja az animációs fázisokat. Minden folyékonyan, látványosan robban darabokra vagy omlik össze, igazi öröm ez a szemnek. Sajnos a fülünket érintő kényeztetésről már nem áradozhatunk, ugyanis előfordulhat, hogy furcsa csendre leszünk figyelmesek ott, ahol épp egy látványos animáció pereg a képernyőn, de reméljük, ez az apróság nem szegi kedveteket egy kis pusztítás közepette. Azt is kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy az Overlord II bizony nem egy könnyű játék. Anyámasszony katonáira, törékeny lelkű, mindent hamar feladó nagyurakra nincs szükség, tehát érdemes alaposan felkötni azt a bizonyos gatyát, ha úgy döntötök, hogy nekiveselkedtek az idegesítően vidám társadalom teljes elpusztításának. Te elég tökösnek érzed magad ehhez a feladathoz? Ha igen, akkor itt az ideje beállni a gonoszok közé!

HASZNOS INFÓK A TELJES JÁTÉKRÓL

Ebben a hónapban az Overlord II DRM-mentes változatban került a DVD-mellékletre, tehát csak a lemezről telepíthető, a Steamen nem aktiválható verzióról van szó. A játék eredetileg nem kapott lokalizációt, de köszönhetően a HUNostítók lelkes csapatának, rajongói felirat készült hozzá, amit meg is találhattok a magazin mellé járó lemezmellékleten. Az Overlord II eredetileg 2009-ben jelent meg, így szinte minden mai gépen elfut, a hardverigényét a kapcsolódó információk dobozban láthatjátok.