Van, ami évszázadokon át sem változik, így ahogy manapság, úgy az emberek többségének a reneszánsz korban is a gondola és az egész várost behálózó csatornahálózat jutott az eszébe Velence említésére. Az inkvizíciónak pedig az, hogy a gazdag és befolyásos kereskedők hajói a bűnözés melegágyai, így aki nem vigyáz, azt az evezők nem a hullámok, hanem a tömlöc felé terelik.
VENICE
- Hazai partner: BoardGameZone
- Kiadó: Braincrack Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,00/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a BoardGameZone-nál jelenleg 27 290 forint
A különlegességekről és külföldi nagykerektől érkező kedvencekről ismert BoardGameZone-tól jött Venice ugyanis pontosan erről szól: minden játékos olyan gazdag, egyre nagyobb befolyással rendelkező kereskedőt irányít, akik a város csatornahálózatát járva rakják le asszisztenseiket, hogy nyersanyagokat szerezzenek, kereskedjenek, pénzhez jussanak, és mindent megtegyenek azért, hogy ne csak övék legyenek a legértékesebb kereskedelmi megállapodások, de a lehető leghatékonyabban is teljesítsék azokat. Turczi Dávid és Andrei Novac mindezt egy pick-up-and-deliver, azaz "vedd fel és szállítsd le" mechanikára épülő, munkáslehelyezős, pontról pontra mozgás mechanikákkal fűszerezezett játékmenettel valósította meg.
A helyszín a 16. századi Velence, ahol minden játékos 2 saját gondolával, 10 asszisztenssel és 2 híddal vág neki a meggazdagodás vagy épp a teljes bukás felé vezető útnak, felváltva, egymást követve hajtva végre a rendelkezésre álló akcióláncot. Ez opcionálisan befolyáskártyák kijátszásával indul, melyek mindegyike valami nagyon erős pozitívumot biztosít, majd ezt egy gondola mozgatása követi; ennek folyományaként lehet más játékosokkal találkozni, egy már korábban lerakott asszisztenst aktiválni azon épületekben, amelyek mellett a gondola elhalad. Végül egy helyszínnél kikötve teljesíthető a küldetés, illetve asszisztenst lerakva/mozgatva lehet egy adott épületet aktiválni.
Bár ez soknak tűnhet, igazából egyáltalán nem az, mivel a fő hangsúly magukon az épületeken, illetve a rájuk helyezett asszisztenseken, azaz a munkásokon van. Kétfajta épület létezik: közösségi, amit csak használni kell, illetve ennek az ellenkezője, ami csak úgy használható, ha oda munkás kerül. Minden épület négy szekcióra van osztva, ezen járnak körbe (a végső pontig) a lerakott figurák, mindig más és más (vagy egy korábbi) akciólehetőséget nyitva meg. Így lehet nyersanyaghoz, pénzhez, tekercshez vagy épp intrikához jutni. A küldetések teljesítéséhez minden esetben adott mennyiségű és típusú nyersanyagot kell egy helyszínre leszállítani, amiért nem csupán győzelmi pont jár, de egy olyan permanens tulajdonság is, amely megkönnyítheti az árumozgatást, az épületek használatát, vagy az ellenfelek visszafogását.
„LA GÚNA”
A küldetések teljesítését több tényező is nehezíti. Egyrészt a pénz, mivel a mozgás minden esetben pénzbe kerül, és ennek mértéke függ a választott útvonaltól és a kinézett célhelyszíntől is. Másrészt a gondolák tárolókapacitása is véges, és a különböző típusú nyersanyagokat esetlegesen a térkép különböző pontjain lehet megtalálni, ezért a saját hajók közti árumozgatásnak is szerep jut. Ha mindez nem lenne elég, időnként adót kell fizetni, amikor pedig két játékos találkozik, nem feltétlen jár jól mindenki. Kétfajta találkozás-típus létezik: ha egy hajó egy olyan dokkon át megy tovább, ahol már egy másik hajó tartózkodik, úgy mindkét játékos vagy 1 tekercset veszít, vagy 1 intrikát kap; ha pedig valaki olyan kikötőben köt ki, ahol más játékosok hajói találhatók meg, úgy a korábban érkezettek markát győzelmi pont üti.
Emiatt alaposan meg kell tervezni a választott útvonalat, és a lehető legjobban kell gazdálkodni a rendelkezésre álló pénzzel, erőforrásokkal, hiszen a mozgást más alszabályok is nehezítik. Például nem lehet saját hajót tartalmazó dokkban kikötni, de szintén kellemetlenséget tudnak okozni a játékosok által lerakható hidak is, melyek ugyan ingyenessé teszik az adott mezőn való átkelést, azonban annak tulajdonosa pénzt kap, ha áthalad alatta, amennyiben pedig más játékos veszi igénybe, úgy építője intrikához jut.
AZ INKVIZÍCIÓ
Az intrika az, amely a komplett játékot el tudja dönteni, a végső pontszámításnál ugyanis az, aki a legtöbb intrikával rendelkezik, automatikusan veszít, függetlenül az általa összeszedett győzelmi pontoktól. Sajnos az intrika szerzése egyáltalán nem következetes: van, amikor az ember saját maga gyűjti be némi ellentételezésért cserébe, de amint a hidak is játékba kerülnek, már önkéntelenül is nő az értéke, és a találkozások sem segítenek ezen. Ráadásul nem ez az egyetlen baj a Venice-szel: használhatóság szempontjából meglepően problémás a tálalása. Egyrészt minden nyersanyagot magukra a hajókra kell pakolni, ami apró méretükből adódóan nem egyszerű, és rendszeresen sikerül felborítani őket a mozgatás során. Másrészt az akcióhelyekre rakott asszisztensek rögtön le is takarják az ikonokat, így folyamatosan pakolgatni kell őket, hogy az ember lássa, hogy az adott helyszínen mit lehet csinálni (igaz, a kézikönyv hátoldala ezt összefoglalja, de segédkártya már nem áll rendelkezésre). Ennek elsősorban magasabb játékosszám mellett van igazi jelentősége, ahol a helyzetet nehezíti a gondolák mérete is: 4-5 hajó bizony már egyáltalán nem fér el rendesen a szűkös kikötőkben.
A Venice éppen ezért kompromisszumkészséget igénylő, se nem egyszerű, se nem túlbonyolított euró, ahol a téma ugyan relatíve erős, ám a felemás megvalósítás miatt türelmet, megszokást igényel, amit az intrikarendszer tesz igazán feszültté. Hiszen a spanyol inkvizícióra senki sem számít – az olasz viszont óramű pontossággal érkezik!
(A játékot partnerünk, a BoardGameZone biztosította – köszönjük! A játék nem nyelvfüggetlen, de magyar nyelvű kézikönyvről nem tudunk.)
