A Legends of Void a Twoid Games első játéka, ilyenformán az épphogy összejött kickstarteres gyűjtés mellett nem csoda az sem, hogy elsőre mertek túl bizonytalan talajra lépni. Mert mi tagadás, a játék asztalképe, alapvető koncepciója és működése mind-mind kísértetiesen emlékeztet A Mars terraformálására. Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám, hogy fantasy köntösbe bújtatták és egy kicsit újracsomagolva ismét eladták, de ez nem lenne igazságos, mert ennél azért többről van szó.
Legends of Void
- Partner/kiadó: Twoid Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: 90-180 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,79/5
- Ára: Kickstarteren 59 euró volt, azaz nagyjából 24 100 forint
A játék előkészületeit a szabálykönyv hét, elég tömören szedett oldalon át taglalja, úgyhogy a teljesség igénye nélkül adunk róla áttekintést. A játékterület hat körcikkelyből áll, ám rendelkezésünkre nyolc is jut, mindegyik kétoldalas és szabadon kombinálható; ugyanígy a játék végi célok hármasa is többféle variációban kerülhet a táblára; valamint a szabadon választható extra akciók (áldások, blessings) csoportja is meccsenként változik. A játékosok egy hőst és egy frakciót kapnak, ez utóbbi határozza meg a kezdő területegységet is; végül pedig a végcélnak számító Szeráfok triumvirátusa is felkerül. Közös célunk a legyőzésük, lehetőleg úgy, hogy ellenfeleinknél időközben több győzelmi pontot zsákoljunk be – ezeket a pontjelölősávon gyűjtjük, ezen felül bizonyos kártyákért, és persze a játék végi célokért kapunk. De nem szórakozhatunk vég nélkül, a játéknak időkorlátot szabnak az esemény-kártyák, melyek kezdeti száma a játékosokétól függ (minimum hét kör azért akad).
A peremvilág pionírjai
Talán eddig még nem ismertetek rá a bevezetőben is emlegetett A Mars terraformálására, de a játékmenet további részeinek és elemeinek megismerése után elég egyértelművé válik a párhuzam, például a játék négy fázisából három biztosan nagyon ismerős lesz. Tavasszal húzunk négy kártyát, és aranykészletünk felhasználásával vásárolunk belőlük; nyáron akciókat hajtunk végre, játékosonként kettőt-kettőt, amíg mindenki nem passzol; ősszel a bevételi sávunk alapján termelünk és átalakítjuk a manát sötét anyaggá, majd genasivá; télen pedig az eseménykártyák hatására a szeráfok mozgására kerül sor, akik portálokat nyitnak és nihilt (spéci, áthághatatlan területlapkákat) hagynak maguk után.
Ezek közül a nyár a legmozgalmasabb, általános akcióként elkölthetünk nyersanyagokat a már lehelyezett terület-lapkák átformálásáért, vagyis portálokat zárunk be, nihilt alakítunk vissza sivataggá, erődöket építünk, és feltámasztjuk az életet. Az erődök győzelmi pontot érnek, és megvédik környezetüket az esetleg odatévedő istenségektől, míg a többi létesítése közvetett módon megsebzi a Szeráfokat. Táblán levő hősünk és az ő elhelyezkedése is fontos, bizonyos tetteket csak vele hajthatunk végre, például a Szeráfokkal is csak ő képes közvetlenül harcolni; azonban minden tettéhez külön „hősanyagra” van szükség (felszerelések, segédek, katonák, a fantáziánkra van bízva). Na és természetesen kártyákat játszhatunk ki, vagy a már lent levők akcióit használhatjuk, de körönként csak egyszer. Ezek felépítése is ismerős lehet: a legfelső sorban látszik kijátszási aranyköltségük, esetleg ennek feltételei, valamint kategóriái; az illusztráció alatt az aktiválással járó akciólehetőség található (ha van), legalul pedig a kijátszáskor adott bónusz, illetve bizonyos kártyáknál győzelmi pont vagy a rajtuk gyűjthető speciális nyersanyag típusa.
Télen a szeráfok az eseménypakli legfelső lapja szerint cselekednek, és aki az útjukba kerül, az a játéktér közepén levő ürességben végzi; de ide kerülhetünk a nyitott portálokon át önszántunkból is. Ez ugyan egy győzelmi pont elvesztésével jár, kiszabadulni pedig egy „hősanyagba” kerül, de megvan az előnye is. Karakterünk ugyanis bármelyik nyitott portálon elhagyhatja (ha van olyan mező, amire léphet), ez pedig az eleve lassan mozgó hősöknek nagy előny lehet, plusz így olyan területeket is elérhetünk, ahová az egyre szaporodó nihil miatt nincs lehetőségünk eljutni.
A világ megmentői
A legtöbb trükközésre és ügyeskedésre mégis a kártyák aktív és passzív hatásai, de még inkább azok kölcsönhatásai, és esetenként hosszas láncreakciói adnak lehetőséget. Egy jól felépített motorral egyetlen cselekvés keretében egy egész halom nyersanyagra – ezáltal pedig még több, későbbi fordulókban elsüthető akcióra – tehetünk szert. Azonban nem lehet ész nélkül építkezni, minden lépésünknek a győzelmet kell szolgálnia, mert a rendelkezésre álló körök száma véges és szűkös, és ha nem sikerül mindhárom szörnyeteget legyőznünk, akkor a rejtett pontokat is hiába gyűjtögettük, mert azok nem kerülnek elszámolásra. Ezek együttese pedig dinamikát is ad a már ismerős játékmenetnek, mert egyrészt a versenyfutás még kiélezettebb, másrészt a pakli is sokkal lassabban „fordul át”. Magyarán több játék is kell ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen mindegyik lappal találkozni a 216-ból.
Nem szeretem, ha egy játékot folyton hasonlítgatni kell egy másikhoz, de ha tagadhatatlan az ötletek gyakorlatilag közvetlen átemelése, akkor nincs mit tenni, főleg, ha az egy olyan kultjáték – hazánkban pedig kifejezetten – mint A Mars terraformálása. A Legends of Void szerencsére csavar egy szépet a koncepción, és hozzáteszi saját ötleteit is, nem utolsó sorban pedig fantasztikus illusztrációkkal, kiemelkedő anyagminőséggel, nagyon hasznos, kétrétegű játékostáblákkal fejeli meg az egész pakkot. Így nem mondanám, hogy nincs létjogosultsága, sőt! Annak, akinek tetszett A Mars Terraformálásának mechanikai része, de a gyomra kevésbé veszi be a sci-fi környezetet és inkább fantasyre vágyik, biztosan tetszeni fog. Jómagam elég sok órát öltem már vörös szomszédunk átalakítására, és kifejezetten üdítőnek találtam az új környezetet, a szó szerint mozgó célokat, a velük járó veszélyeket, a kissé más erőforrás-menedzselést, és azt, hogy ezúttal szó szerinti jelenléttel bírunk a játéktáblán, aminek nem kis játékmechanikai jelentősége van.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Twoid Games-nek! A játékhoz angoltudás szükséges, a kártyáin ugyan főleg ikonokkal kommunikál, mellettük magyarázó szöveg található, és a szabálykönyv is elég terjedelmes. Rajongói fordításról nincs tudomásunk.)
