A The Phantom az újságok utolsó oldalán, Lee Falk tolmácsolásában kezdte a pályafutását, csupán pár soros képregényként, még 1936-ban, majd innen költözött át a „hagyományos” magazin-formátumra és futott párhuzamosan. Pályafutása során sokan, sokat adtak hozzá a történetéhez, a Marvel és a DC berkeiből is, majd kevésbé ismert kiadókhoz (Moonstone Books, Dynamite Entertainment, végül Hermes Press) vándorolt. A hős Fantom a legendák szerint egy halhatatlan, igazságért küzdő, bosszúálló szellem – holott valójában már a 21. generációt tapossa a hős, apáról fiúra adva nemlétező köpenyét. Fantomunk kicsit olyan, mint Batman: szuperképességek nélkül kénytelen boldogulni, tudására és hírnevére támaszkodva. A Games van Lyck kártyajátékában pedig a legutolsó inkarnáció, valamint jövendőbelije, Kit Walker sztreccsgúnyáját ölthetjük magunkra pár kaland erejéig, egy leginkább talán a „lapozgatós” kalandkönyvekhez hasonló kártyajátékban.
The Phantom: The Card Game
- Kiadó/partner: Mikael Lyck/Games by Lyck
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-2 fő
- Játékidő: átlagosan 20-45 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2/5
- Ára: a kiadó honlapjáról link vezet a late pledge oldalára, ahol 345 korona, nagyjából 12 500 forint
A The Phantom: The Card Game során összesen három kalandot tudunk végigjátszani (Year One, Diana in the Jungle Patrol, Story of Devil), a kiadó jóvoltából pedig volt szerencsénk egy negyedik, egyelőre még csak tervezett kiegészítőt, a Terror in Maiwataan-t is kipróbálni. A címek ismerősek lehetnek a képregényt ismerők számára, bár megmondom őszintén, nem tudom, hogy idehaza ez mekkora közönséget jelent – szégyen, nem szégyen, és talán nem magamból kéne kiindulnom, de személy szerint most először találkoztam a hőssel. Számomra kimaradt az első hazai nagy "képregénybumm" kezdeti hulláma, csak valahol a Transformers során kapcsolódtam be és a Fantom, valamint a Tumak, Tarzan kimaradt a klasszikusok közül. És ez az a pont, ahol először feltűnik, hogy nagyon erősen a tematikára, a képregények legalább nagyjábóli ismeretére épít a játék. Ez persze önmagában nem probléma, csak itt látszik meg, hogy egyes esetekben valójában mennyire fontos tényező az (bármely társasjátéknál), hogy ismerjük és/vagy szeressük a témát.
Maga a játékmechanika egyébként egyszerű és gyorsan abszolválható: egyedül vagy felváltva ismételgetjük köreinket, ellenfeleink helyett nem kell cselekednünk. Kalandjaink során három pakliból fogunk „gazdálkodni”, a legfontosabb a sors-pakli (destiny), mely meghatározza, hogy milyen kihívásokkal és ellenfelekkel kell szembenéznünk a körünk végén. Ráadásul innen minden körünk elején húzunk egy lapot a többi aktív mellé, nem árt tehát hamar megoldani a rajta levő feladatokat. Már csak azért is, mert az ellenfeleket, ha nem tudjuk megtámadni, akkor automatikusan sérülést okoznak; ekkor nyúlunk a sérülés-paklihoz, melynek kártyáiból minél több van, annál nehezebb a dolgunk van az adott körben. Arról nem is beszélve, hogy magától értetődő módon, jó eséllyel a játék végét is jelentheti, ha a kelleténél többször rúgatjuk magunkat fejen. Játszani effektíve a játékos pakliból fogunk, melyből három kártyát húzhatunk minden kör elején (maximum három lehet a kezünkben), ezeket tudjuk bevetni, vagy eldobásukkal nyersanyagra beváltani. Ez utóbbi a kulcsmozzanat, mert a kártyák kijátszásához nyersanyagra van szükség, ezekből is csak limitált mennyiségű lehet nálunk, okosan kell hát gazdálkodnunk és előre terveznünk. Pláne, hogy az ellenfelek megtámadásához is nyersanyagra (koponyákra) van szükség, lehetőleg minél többre, hogy hamar elintézhessük őket. Ezen kívül persze lesznek szövetségeseink, tárgyaink, különleges támadásaink, és még sorolhatnám: mindegyikük más-más képességekkel segíthet (nyersanyagátváltás, más kártyák aktiválása, támadás, gyógyítás stb.) küldetésünk során.
Lapozgatósdi
Ha úgy érzed, hogy a fent röviden átfutott játékszabályok egy gyors és pörgős játékot rejtenek, akkor részben igazad van. De csak részben, mert van még egy kulcsmomentum: az aktív küldetés, mely meghatároz bizonyos feltételeket, amikor egy újabb fejezetet nyitunk a kalandban. Ekkor felolvassuk a vonatkozó kártyán szereplő kis ízelítő szöveget, majd végrehajtjuk a rajta található utasításokat, ami szinte mindig újabb kártyák kiválogatását és sors- vagy játékospaklihoz keverését jelenti. A kártyákat számok alapján azonosítjuk, ezek kikeresgetése az 50-70 lapos pakliból alaposan megakasztja az amúgy lendületes, jó tempót diktáló játékot.
Persze erre szükség van, hiszen így alakul, fejlődik hősünk; és így biztosított, hogy a történet a lapjárás mellett is egy nagyjából meghatározott mederben folyjon. De nem tehetek róla, engem ez rendszeresen – jobb szó híján – kirántott a játékból, ami talán nem fordult volna elő, vagy legalábbis kevésbé zavart volna, a ha jobban ismerem vagy jobban vonz a The Phantom univerzuma. Így azonban nem érzek különösebb késztetést arra, hogy megismerkedjek vele, ami kár, mert Batman és a Punisher a kedvenc szuperhőseim közé tartoznak, és a Fantom elég sok közös vonást mutat velük. Persze belül mindannyian tudjuk, hogy Spawn a legjobb.
Papíráru
A játék fő elmei, azaz a kártyák, sajnos nem a legjobb minőségűek, a tokenek is kicsit sorjásan jöttek ki a keretből. Az illusztrációk egyenesen a képregény lapjairól származnak, a feliratok is az ismerős betűtipussal, azonos stílusban készültek, emiatt azt kicsit sajnálom, hogy ez valamiért nem a kártya egészén jellemző, a magyarázó szöveg már hétöznapibb. Az ikonok könnyen felismerhetők, és a szabálykönyv hátulján megtalálható magyarázat nélkül is rá lehet jönni a többség jelentésére. Amit viszont nagyon hiányoltam, az a kis hangulatépítő szöveg, ami valamiért nem mindegyik kártyán szerepel, még akkor sem, ha lenne neki hely.
Mindent összevetve nem rossz játék a The Phantom, a mechanikát más környezetbe is könnyen át lehetne ültetni, a Kaland Játék Kockázat lapozgatós könyveit ügyesen átültető megoldások kifejezetten tetszettek. A témaválasztás viszont sajnos nagyon elkerült, így a kisebb fennakadások is bőven elegek voltak ahhoz, hogy ne akarjak szabadidőmből a háttér megismerésére áldozni. Annak viszont, aki ismeri és szereti, mindenképpen ajánlott egy kis nosztalgiainjekcióra, érdemes fél szemünket a Kickstarteren tartani, ahova nemsokára a kiegészítővel együtt újra megérkezhet a játék.
