Minden téren támogatom a hazai terméket, pláne, ha kreatív vagy minőségi, de alapból kíváncsi vagyok, ha valami “saját” kerül a kezembe, legyen az képregény, videójáték vagy társas. A Libertine Könyvesbolt és a Mit játsszunk? csatorna jóvoltából megjelent és hozzánk is megérkezett társas pontosan ilyen: Győri Zoltán youtuber (aki a társasjátékok világában járatosak, vagy azzal még csak ismerkedők számára egyaránt ismerős lehet) és Szabados Ágnes közös produkciója teljesen saját, ráadásul kimondottan érdemes is a bemutatásra. Nemsokára mondom, hogy miért.
Egyszer volt…
- Hazai partner/kiadó: Mit játsszunk?/Libertine Könyvesbolt
- Típus: kompetitív/kooperatív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: ?/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 9990 forint
Mind jól tudjuk, hogy egy igazán nagyszerű, kimondottan népszerű és sikeres történethez mindenképpen kell egy szereplő, egy dráma és egy jól kidolgozott végkifejlet. Persze mindez csak egy leegyszerűsített vázlata annak, amit aztán a tömött buszon is jó szívvel olvas valaki, vagy amiért majd tömegek ülnek be a moziba, hogy a puha székbe süppedve élvezzék a nagyvásznon látottakat, de valahol ugye el kell kezdeni. Ez a kezdet pedig lehet egy szimpla kockadobálás, aminél az ábrákból hozzuk össze a végeredményt, de akkor már miért adjuk alább, minthogy egy tehetséges író bőrébe bújva a világirodalom egy jelentős művét készítsük el?
Bestselleren dolgozva
A nem túl nagy, de nem is kisméretű dobozban ehhez csak a leglényegesebb elemeket kapjuk meg: egy játéktáblát, valamint 3 fő kártyapaklit, amiket a megfelelő helyekre kell helyezni. Így kerülnek képbe a szereplő, a dráma és a végkifejlet lehetőségei, amikből minden fordulóban kettőt fordítunk fel és helyezzük azokat a táblára. A fordulón belül aztán minden párosból választunk egyet (tehát egy szereplőt, egy drámát és egy végkifejletet), ezeket felírjuk egy lapra, illetve pontozunk annak megfelelően, hogy ki választott még hasonlóan. Plusz az első 3 fordulóban külön kiemeljük a választott szereplőket, a következő három fordulóban a választott drámákat, hetedik-nyolcadik-kilencedik fordulóban pedig a választott végkifejleteket. Ezt követően már csak egy, avagy az utolsó, 10. forduló van hátra.
Itt ugyanis alkotunk, avagy jöhet a szinopszis, mikor végül a három-három-három döntés alapján egy szereplőt, egy drámát és egy végkifejletet választunk, majd egymás után elmeséljük az így kialakított történetet. Ha ezzel is megvagyunk, jön még egy titkos értékelés az elkészült sztorik nyomán, majd az eredményhirdetés. Ezt feldobhatjuk még műfajokkal, amik a végjátéknál, a szinopszis elmesélésénél kapnak szerepet. Továbbá van kétszemélyes mód, némi módosítással, kooperatív módon, amikor együttműködve kell megalkotni életünk legnagyobb történetét.
Micsoda drámák!
Kezdem egy kis ömlengéssel: a könyvszerű kialakítással rendelkező doboz, valamint az abban található illusztráció egész egyszerűen fantasztikus, simán a Kickstarteren született, nemzetközi produkciókat juttatja eszembe. Persze, a Facade Games alkotásaival nem annyira vonható párhuzamba, de ott egészen más koncepcióval készülnek a játékok, amik egy egészen sajátos minőséget képviselnek. Szóval az Egyszer volt… kimondottan igényesen fest, jó ránézni és kézbe venni, ezt az élményt pedig a belső sem rontja el. A kártyák rendben vannak, sok meglepetés belül már senkit nem ér, hozzáteszem, valami kis illusztráció még jólesett volna a lelkemnek, akár a kártyákat, akár a táblát vesszük figyelembe, de igazi hiányérzete így sem marad az embernek. Ami viszont szíven ütött: pont egyik kedvenc műfajom, a horror hiányzik a zsánerbesorolások közül, ami olyan szempontból meglepő, hogy azért a jellemző ellenérzések mellett is egy nagyon populáris és közkedvelt stílusról beszélünk. Nem baj, ezért vannak a háziszabályok.
Egyébként viszont az Egyszer volt… egy nagyon ötletes és jófajta produkció. Szabados Ágnes és Győri Zoltán közös játéka megérdemli a figyelmet, miközben, ha nem kifejezetten kisgyerekes családról van szó, a Sztorikocka-gyűjteményünk is simán mehet a polc végébe, mert sokkal több van ebben a kártyahúzós témában, mintha csak a kockák oldalait hozzuk össze. Ráadásul egy csomó nagyon jó téma van, érdekes karakterekkel, így bőven tudunk miből válogatni, a szerencsét és a random húzást pedig a mechanika szinte teljesen felülírja, elvégre minden összetevőnél háromszor kettőből választunk, így mind a szereplő, mind a dráma, mind a végkifejlet esetében 3x6 (de igazából 3-3-3) lehetőségből hozzuk ki a legizgalmasabb variációt. Ami bőven elég. Az Egyszer volt… nagyszerű választás lehet ajándéknak és baráti társaságoknak, családoknak egyaránt. Ráadásul elég tartalom van benne ahhoz, hogy tovább kitartson, mint kockás kistestvérei. Kreatív játékosoknak, irodalom-kedvelőknek, filmrajongóknak szinte kötelező, hogy maguk írják meg életük főművét.
(A tesztpéldányt köszönjük partnereinknek, a Mit játsszunk? csatornának és a Libertine Könyvesboltnak!)
