A Lapis Philosophus, azaz a Bölcsek Köve a többség számára talán a Harry Potter-filmekből lehet ismerős, holott az elképzelés alapjai sokkal régebbre nyúlnak vissza. A szóban forgó „kő” az eredeti mítosz szerint egy olyan anyag, eszköz vagy ötvözet, mellyel bármely más anyag arannyá vagy ezüstté alakítható; de az ifjúság forrása, az örök élet (és ingyen sör) kulcsa is egyben. Magyarán egy igazi deus ex machina, mely után az alkimisták lázasan kutattak már az ókori idők óta. Ezt az elképzelést emeli át a Materia Prima a saját kis univerzumába, melyben az alkimisták egyszer már megalkották a Bölcsek Kövét, de egy kataklizma elsöpörte a civilizáció nagy részét. Most, a második kor derekán ránk – és társainkra – vár a feladat, hogy a régi tekercsek felkutatásával és az újra éledező tudomány egyik úttörőjeként mi lehessünk az elsők, akik újra véghez viszik a nagy tettet.
Materia Prima: The Alchemists Guild
- Partner/kiadó: Peacock Tabletops
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2,44/5
- Ára: Kickstarter-exkluzív játék, 40 eurós pledge-dzsel
A Materia Prima: The Alchemists Guild játékmenete rém egyszerű: a moduláris térkép felépítése után lehelyezzük tornyunkat és figuránkat, majd megkezdődik az alapvető öt elem gyűjtögetése, melyekből aztán további elemeket ötvözhetünk két lépcsőben. Persze ez így önmagában kevés lenne egy játékhoz, Így a nyersanyagokat aztán felhasználhatjuk különféle segítők (homunculusok) és tárgyak, köztük a fentebb már említett Bölcsek Kövének megalkotásához, ami a győzelem egyik kritériuma. További céljaink a titkos küldetésünk teljesítése és lélekkövünk megőrzése – e három tényező együtt állásakor a játék azonnal véget ér. A győztes az lesz, aki a legtöbb pontot gyűjtötte, ebbe pedig a megalkotott kettes szintű alkímiai anyagok és a homunculusaink, valamint tárgyaink szintje, illetve a toronyhoz szerzett kiegészítők is beszámítanak.
Új „recepteket” és toronykiegészítőket a városokban szerezhetünk, a különféle nyersanyagokhoz pedig csak meghatározott helyeken juthatunk hozzá. Alkimistánk dolgát nehezíti továbbá az is, hogy mindenből csak limitált mennyiséget hordozhat magánál, és körönként csak meghatározott számú akcióból gazdálkodhat. Ezt „bányászásra”, ötvözésre, tárgykészítésre, kutatásra (lapok húzására) és mozgásra használhatjuk fel. Vagyis nagy szerephez jutnak majd homunculusaink, akik a munka fáradságos részét (a nyersanyagok kibányászását és taxizását) megoldják helyettünk, mi pedig fordíthatjuk időnket arra, amire igazán szükséges. Röviden összefoglalva egy optimalizációs kirakósban versenyzünk a többi játékossal, a játékidő nagy részét pedig a moduláris játéktáblán való fel-le rohangálás, és az ötvözés macerás feladata tölti ki.
Már amikor nem bosszant az, hogy már megint a vulkán tetején kempingezik valaki, pedig nekünk most kell odamennünk. Ekkor kerül sor a harcra, melynek során alkimistánk nem halhat meg, maximum elveszti lélekkövét, amit még visszaszerezhetünk – hacsak egy másik játékos le nem nyúlja addig. Homunculusaink viszont nem halhatatlanok, és van, amelyik támadni sem képes; így nem árt vigyázni, hogy kivel akasztjuk össze a bajuszt.
Igényes alkímia
A kis dobozban meglepően sok elem lapul, és egy egész jól sikerült inzert is az alapcsomag része, ami a tárolást kellően kényelmessé teszi. A kártyák, a játéktábla és minden elem roppant igényes anyagfelhasználással készült, a kartonfigurák (játékosjelölők, tornyok, homunculusok) tökéletesen illeszkednek a talpakba. A sok kicsi alkímiai összetevőnek még egy saját tárolórekeszt is építhetünk, ami nagyban megkönnyíti azok tárolását, nagyon sok bosszúságtól óvja meg az embert.
A dizájn már egyéni ízlés kérdése, személy szerint jópofának találtam a gyermekkönyv-illusztrációhoz hasonlító ábrázolást, bár némely karakter és szönyecske elég furára sikerült. A játéktábla, a kártyák mind-mind ezt az irányvonalat követik, ami nem túl színes, mégis szembeötlő. Az első blikkre is megkülönböztethető ikonok, a szín- és karakterkódolt nyersanyagok erdejében, ha már megismerte őket, akkor nem vész el az ember. Igaz, a torony lapkáján gyülekező nyersanyagok halma egy idő után már nehezebben kezelhető.
A relatív rövid játékidő és a jópofa, ötletes körítés ellenére minimum azt mondanánk, hogy három, de inkább négy fő számára ajánlott a játék. Két fő esetén hajlamos leülni és kicsit unalmassá válni az eseménytelen fel-alá rohangálás, több szereplőnél viszont már elkerülhetetlenek a konfliktusok, ami egy kicsit feldobja az amúgy nem túl eseménydús játékmenetet. Összességében véve, a Materia Prima: The Alchemists Guild egy igényes, de nem világmegváltó játék, amit elsősorban azok fognak élvezni, akik most ismerkednek a modern társasjátékok világával, vagy kisebb gyermeküket vezetnék be abba. Persze csak akkor, ha Kickstarteren sikerült megtámogatni a projektet, esetleg másodkézből lett beszerezve, mert a cikk írásának pillanatában a kiadó honlapján sem kapható. Mindenesetre nem árt szem előtt tartani az egyszemélyes kiadót, mely reméljük, nem bizonyul egylövetűnek.
